Levelezésem folytatása Istvánnal

Írtam Istvánnak, ahogy azt mondtam is az előző bejegyzésemben.

Leírtam neki, hogy küldtem azt az indiai mailt, de már vagy 2-3 hete, én ki is töröltem. Csak azért küldtem, mert anno, még láttam a videóját Indiáról, több részletben néztük meg, mindig azt vártam, hogy mikor jön a halott égetés, mikor jön a halott égetés:-)))
Na, szóval nagyon sok hasonlóság volt ebben, amit küldtem és az ő videójában --- a nevezetességekre gondolok. Régebben szerette az ilyen típusú fájlokat, gondoltam, talán még most is...
Aztán írtam, hogy igen, szülinapom is volt. Idézem magam:

"Tudod, mindig mondtam: Te 07.07., én 10.10.
Sosem felejtem el. Küldtem is Neked sms-t a napján.
Üdv,

aláírás"

Következő nap megérkezett a válasz. Ahogy írtam az előző bejegyzésemben, igazából nem számítottam rá, hogy válaszol. Ütős volt, amit olvashattam. Ezt írta:

az utóbbi időben előjöttek benne azok a szép pillanatok, amikor együtt voltunk és egyre többet gondol rám. Most elutazik, de, ha visszajött és, ha én akarom, akkor találkozhatunk.

Mivel holnap elutazik, ezért még gyorsan válaszoltam is neki tegnap éjjel. Idézem magam:

"Utazz el, érezd jól Magad és, ha visszajöttél - és még mindig gondolsz rám -, jelentkezz. Most hirtelen nem tudok mit mondani. Gondolkodnom kell."

Itt tartunk most. Kíváncsi vagyok, hogy ha visszajön 3 és fél hét múlva, fog-e jelentkezni.

Egyelőre nem akarok táplálni semmi reményt.

Csak titokban...