Nehéz nap

Adott 2 cég. Nevezzük őket kis cégnek és nagy cégnek. Nagy cég megbízza kis céget, hogy vigyázzon az ő nagy cégére. Kis cégnek nincsenek saját dolgozói, hanem közvetítőn keresztül jutnak hozzájuk. Az üzlet létrejön. Közvetítő munkásokat ad kis cégnek, aki ezekkel a dolgozókkal őrzi nagy céget.

Igen ám, de nagy cég megharagszik kicsire és fordítva. Mindkettő azt mondja, hogy egyik is tartozik a másiknak és a másik is az egyiknek. Nem tudnak megegyezni, ezért kis cég levonul, de nagy céget őrizni kell, ezért jön 1 másik kis cég, nevezzük őket valaki barátjának.

A közvetítőnek fontos a kis cég, ezért ő azt csinálja, amit a kis cég mond és, mivel a dolgozók szerződésében olyan pont van, hogy megteheti, hogy nem engedi el az embereket, hogy azok folyamatosan őrizzék tovább nagy céget, ezért nem engedi el őket. Ha a dolgozók felmondanak, akkor viszont 1 évig nem őrizhetik nagy céget, mert ilyen pont került beírásra a munkaszerződésükbe, amelyet a dolgozók bizony alá is írtak. Jó hosszú munkaszerződés, láttam. Én sem olvastam volna végig és lehet, hogy értelmezni sem tudtam volna.

Így a kis emberek, a csórók, akik az ég egy adta világon semmiről nem tehetnek, munka nélkül maradtak. Ez semmit nem változtatott kis cég és nagy cég közötti ügyön, de a szegény dolgozókon csattant az ostor.

Misi szerintem, már nem fog munkát találni. 60 éves kis növésű ember, számítógéphez nem ért. Sajnálom és őszintén együtt érzek vele. Sírt.

Rudi a legfiatalabb, ő, ha akar, biztos talál munkát. Ügyes, értelmes.

Lajos 57 lesz. Ő sem mai gyerek, de vannak összeköttetései és neki van másik munkája is.

Nem tudom mi lesz velük, de ez a mai dolog - mert ez mind ma dőlt el, ma történt - nagyon felzaklatott. Ezek a szerencsétlen emberek úgy jöttek be reggel, hogy aláírják az új szerződést és folytatják a munkát. Ehelyett olyan 11 óra magasságában megtörten mentek haza, reményt vesztve a jövőre nézve, ebben a világban, amiben most élünk. Igen, ebben a világban, ahol bármit meg lehet tenni a kis emberekkel, mert SENKIT nem érdekel az ő sorsuk.

Most valaki barátja olyan embereket hozott ide, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy a nagy cégnél milyen munkát kell végezni.

Kis cég leszerelte az összes technikát, itt az alkalom, bármit ki lehet lopni nagy cégtől, hajrá. Persze valaki barátja hamarosan újra építi a technikát, mert muszáj.

De mi lesz a cicáimmal??? Ki fogja odaadni nekik a napi kaját?

Holnap korán reggel leviszek 1 adagot és puhatolózom.

Lehet, hogy kissé zavaros, amit írtam, de másképp nem lehetett.

Névnapom volt

Igen, tegnap volt a névnapom.

Apa lejött Pestről még pénteken. Együtt bevásároltunk, jól jártam, mert a nagybevásárlás majdnem felét kifizette.

Szombaton volt a családi összeröffenés, jöttek a gyerekek és délután a nászasszony is átjött felköszönteni. Tiramisu krém volt a desszert, de csak a krémet készítettem el és poharakba adagoltam. Délután Vivike elment, jött érte az új barátja, Zsolt. Lackóék pedig vásárolni mentek, de Gábort nálam hagyták. Az egész napi hajsza után, olyan este 1/4 8-kor jöttek érte, akkor mondhattam, hogy pihenhetek.

Vasárnap nem kellett főzni, így sütöttem 1 adag sörkiflit és lakodalmas sütit, amit bevittem melóba. Hétfőn bent melóban, bizony alig pár embernek jutott eszébe, hogy felköszöntsön. Hazahoztam 1 csomó maradék sütit is és sörkiflit is. Ilyen még nem volt. Nem kínálgattam agyba-főbe, csak az kapott, akinek eszébe jutott, hogy névnapom van. Eleve sokat meditáltam rajta, hogy süssek-e, de akit megkérdeztem, mindenki azt mondta, hogy igen, süssek. Jövőre nem sütök.

Istvántól is kaptam 1 rövid, rideg-hideg-kimért e-mailt. Eddig mindig odaírta, hogy puszi. Most nem. Csak annyit írt alá, hogy István. Nem válaszoltam rá, meg sem köszöntem. Nem is. Hiszen legszívesebben azt írnám neki, hogy le vagy te szarva. Októberben még találkozni akart velem, utána 3  (HÁROM) levelemre válaszra sem méltatott. Akkor 1 ilyen embernek nem kell köszönnöm semmit, ugye?

Valamelyik nap vele álmodtam. Hülyeség volt, persze. Minden álom hülyeség. Ott sétált a munkahelyem előtt valami kiskutyával, de én ügyet sem vetettem rá. Aztán beült 1 elég zsúfolt autóba. Gondolom, elmentek. Nem ő vezetett, utas volt. Az autó színe barna volt. Szép szín volt, emlékszem. És különleges.

Nem tudom most 1 okos mondattal lezárni ezt az írást. Mindig --- MINDIG felzaklatnak az Istvánnal kapcsolatos dolgok.

Ez így lesz már, míg csak élek.

Végtelen törlesztés

Említettem már, hogy  meg akarom örökíteni azt az ordító hibát, amit elkövettek ellenem dilettáns ügyintézők és tönkre tették az életem egészen 2020-ig, amiért itt kell fagyoskodnom az alig fűtött lakásban - erről már írtam -, amiért nem futja szinte semmire. Most eljött az idő, leírom.

2011-ban – élve a biztosított lehetőséggel – szerettem volna végtörleszteni. Mivel nem rendelkezem készpénzzel, ezért 1 forint alapú hitellel szerettem volna kiváltani a svájci frank alapú jelzáloghitelemet.

Időben utánajártam a lehetőségeknek, 3 bankban voltam érdeklődni, de a legkedvezőbbet – minden kétséget kizáróan – a saját bankom (az Erste Bank) kínálta. Többször is voltam a bankban ez ügyben, míg december elején megkaptam a megfelelő nyomtatványokat kitöltésre, természetesen miután megállapították, hogy egyáltalán jogosult vagyok végtörleszteni.

Közben a munkahelyemen adódott 1 újabb kecsegtető lehetőség a jelzáloghitel kiváltására, nevezetesen 1 munkáltatói kölcsön. Ehhez 2011. december 09-én megírtam a kérelmemet, melyre telefonon, illetve sms-ben – az illetékes helyen – sürgettem a választ, hiszen ha nem kapom meg, akkor nem szerettem volna lecsúszni a forint alapú hitel lehetőségéről. Szeretném hangsúlyozni, hogy én mindent időben intéztem.

2011. december 15-én kaptam tájékoztatást arról, hogy megkaptam a végtörlesztéshez a munkáltatói kamatmentes kölcsönt. A levélben kért papírokat (egyebek mellett igazolás az Erste Banktól az azon a napon fennálló tartozásról, illetve az igénybejelentés a végtörlesztéshez) beszereztem és megküldtem a munkáltatóm központjába, amely a mi esetünkben az ország másik csücskében található.

Az iratok postázása 2011. decemberében, az ország másik csücskében székelő "kedves kolléganőtől" adott határidőre megtörtént.

Ezt követően csak 2012. január 13-án érkezett újabb mail a központunkból, melyben az OTP-s papírok kitöltését kérték, mivel a kölcsönt az OTP Bankon keresztül utalta a munkáltatóm. Természetesen ezeket is azonnal kitöltöttem és küldtem vissza a központunkba, további ügyintézésre.

Ezután 2012. január 25-én kaptam kézhez – 2012. január 17-i dátummal – a munkáltatóm által aláírt kölcsönszerződést. Bevallom, ekkor már sírva hívtam fel a "kedves kolléganőt", hogy hogyan lesz nekem ebből időben pénz, mert itt már látszott, hogy az időpontokkal, a tényleges tennivalókkal nagyon nincsenek tisztában, hiszen az aláírt kölcsönszerződést 1 kísérőlevéllel kaptam meg, melyben a következő mondat szerepel:

„Az aláírt kölcsönszerződés egy példányával kérem jelezze az érintett pénzintézetnél fennálló végtörlesztési szándékát az előírt határidőig (január 30.).”

Ebből a mondatból látható, hogy itt még mindig nem akartak utalni, csak valamikor később (jelezzem a szándékom). Mikor a kolléganőtől kérdeztem, hogy hogyan lesz ott a pénz a számlámon január 30-ra, akkor meglepődve kérdezett vissza, hogy

„A TIÉDNEK IS OTT KELL LENNI?”!!!

Azon a héten többszöri telefonálásomra az illetékes osztályvezető tájékoztatott, hogy ő bármikor utalja a pénzt, rajta, rajtuk nem múlik.

Az ügy végső kimenetele 2012 01. 27-én (pénteken) csúcsosodott ki, amikor 13:09-kor kaptam 1 emailt, melyben hosszan ecsetelik, hogy miért is nem tudták a munkáltatói kölcsönöket átvinni a rendszeren.

A történetnek ezzel még nincs vége.

Hétfőn – 2012. január 30-án – dél körül a répcelaki "kedves kolléganő" telefonált, hogy mégis el kéne menni az OTP Bank fiókjába ügyintézni. Lényegesnek tartom megjegyezni, hogy hárman voltunk ott érintettek. Néhány órás várakozás és 10.000.- Ft ún. gyorsított eljárási díj kifizetése után megkaptuk a „Megállapodás”-t, mellyel még épp időben  - ketten - átrohantunk az Erste Bankba, de az ügyintéző nem tudott mit kezdeni a papírunkkal. A pénz nem volt ott, neki csak ez számított. Kész, vége, ennyi volt. Nem vett el tőlünk semmilyen papírt, még csak le sem másolta.

Megjegyzem, hogy a harmadik társunk végtörlesztését - aki utánunk ügyintézett az OTP Bankban – elfogadták az ő bankjában (UniCredit).

Este 6 óra körül értem haza, ekkor hívott a "kedves kolléganő kedves főnöke" és érdeklődött, hogy mi a helyzet. Mondtam, hogy nem fogadták el a végtörlesztést, mert számukra az a papír, amit az OTP adott nem papír. A pénznek kellett volna ott lenni az Erste Bank számláján aznap zárásig. De nem volt. Ekkor - JANUÁR 30-ÁN ESTE 6 ÓRAKOR - nekem kellett elmagyarázni a "kedves kolléganő kedves főnökének" a következőket:

JANUÁR 30. VOLT A HATÁRIDŐ. Az Erste hitelígérvényt fogadott volna el a pénz helyett. Hitelígérvényt csak pénzintézet adhat, viszont a munkáltató nem pénzintézet. Mivel az OTP csak közvetítő szerepet töltött be a munkáltató és az Erste között, ezért az OTP nem adhatott hitelígérvényt, hiszen nem az ő pénzéről volt szó. Summa summarum, ezért CSAKIS ÉS KIZÁRÓLAG AZ IDŐBEN megküldött pénzt fogadták volna el.

Nem tudom, érhető-e ez így, ahogy leírtam? Szerintem, igen! Csak éppen azok nem voltak vele tisztában, akiknek intézni kellett volna a dolgot.

Információim szerint, cégünk "nagyjai", akik amúgy is 7 számjegyű fizetéssel rendelkeznek szegények, ők megkapták a milliókat, amit kértek, mert biztosan nagy szükségük volt rá. Én, aki csóró vagyok és odajutottam, hogy alig telik a napi megélhetésre, én vastagon le vagyok szarva. Gondolták, úgy is szegény, neki már mindegy. Hát, nem lett volna mindegy.

A munkáltatói kölcsönömet havi fix 20.000.- Ft-tal törlesztettem volna 2019-es lejárattal.

Ezzel szemben megmaradt a teljes hitelem, havi (árfolyamtól függő) kb.: 40.000.- Ft-os, 2020-as lejárattal.

Ha saját jogomon egy forint alapú hitellel kiváltottam volna a svájci frank alapút, akkor olyan 25.000.- Ft lett volna a havi törlesztésem.

Klassz, nem?

Elmentem 1 ügyvéd ismerősömhöz, ő azt ajánlotta, hogy egyelőre ne keveredjek peres ügybe a munkáltatómmal. A kezemben lévő dokumentumok 5 évig érvényesek, még addig gondolkodhatok. Gondolkodom is, hiszen minimum félmillió forint kár ért ezzel a "kis" malőrrel, amit az ügyintézők elkövettek ellenem a dilettáns munkájukkal, az abszolút antipatikus, nem empatikus magatartásukkal.

Csak azt kívánom a "kedves kolléganőnek és kedves főnökének", hogy életük során legalább egyszer kerüljenek ilyen helyzetbe, mint amilyenbe hoztak engem.

De nem fognak, ők nem. Mert pénz szülhet pénzt és nekik már van pénzük.

A kutya is odaszarik, ahol már van.

Ezt nekik. (Elnézést a képért, de a neten bárki megtalálhatja.)

A dolog még folytatódott azzal, hogy mindent elkövettem a bankomnál a végtörlesztés elfogadására. Bementem a fiókvezetőhöz, kérelmet írtam a nagy pesti központjukba, de nem sikerült. A törvény világosan kimondta, hogy a pénznek január 30-ig ott kellett volna lennie. (Csak Répcelakon nem tudták.)

Mivel a bankom nem állt ki mellettem, (hiszen január 31-én ott lehetett volna a pénz, ha lehívják) ezért úgy döntöttem, hogy az első adandó alkalommal (talán 2020-ban - vicces) megválok tőlük. Ez a bank nem az én bankom.

Ezután - tavasszal - az OTP elkezdett fenyegetőzni, hogy ugyan kezdjem már el törleszteni azt a pénzt, ami gyakorlatilag sosem érkezett meg a számlámra. Nekem kellett ennek is utánajárnom, hogy a "helyére" kerüljön ez az 1,8 milla, ami ott "lebegett" valahol a nagy semmiben az Erste és az OTP között.. A cégemnek kellett visszahívni  pénzt, ezért felhívtam az illetékes osztályvezetőt, hogy intézkedjen. Mire ő megkérdezte, figyelj:

- Nem kell neked az a pénz?

Mire én:

- Miből gondolod, hogyha alig tudok kifizetni 40.000.- Ft-ot, akkor 60 ezret könnyebb lesz?

Erre nem tudott mit felelni. (Hogy értsd: fizetnem kellett volna a jelzálogot is és a munkáltatói kölcsönt is. Hidd el, 100x átrágtam, de sehogy nem volt jó.)

Annyit sikerült elérnem - nem könnyen, csak többszöri levelezést követően -, hogy azt a 10.000.- Ft-ot, amit az OTP-ben gyorsított eljárási díj címén befizettettek velünk a saját cégünk számlájára, azt visszakaptuk. Ketten, mert ugye, kettőnknek nem jött össze ez a történet.

Ezt, amit most itt leírtam, nem akarom elfelejteni és nem fogom soha megbocsátani a kollégának és a kolléganőnek, akik elnavigáltak a sorsomat az elkövetkezendő 8 évre: 2012-től 2020-ig.

Ezek ketten számomra nem is emberek.

Nyomor a köbön

Mire is elég a pénzem? A pénzem, amiből élnem kell. Sok mindenre nem, az biztos, de vagyok, élek. Kifizetek minden rezsit, ez számomra mindig nagyon fontos volt. Úgy érzem, ha az ember elmarad valamivel, akkor ördögi spirálba keveredik, amiből aztán idővel nincs kiút és csődöt jelenthetek önmagam ellen.

Aztán a kifizetendők közé tartozik - nyilván - a jelzálog hitelem, amit az exem oly pofátlan módon egyszerűen letagadott, emlékszel, erről nem rég írtam, ezért most nem részletezem.

Természetesen költök kajára, mert enni kell.

Magamra szinte semmit. Szórakozni már évek óta nem járok. Ruhaneműt szintén nem veszek magamnak, legfeljebb, ha valamit nagyon muszáj. A ruháim már eléggé ódivatúak, de ez már annyira nem zavar (dehogynem, hazudok:-D), hiszen nincs kinek tetszeni (ez viszont igaz).

Amiért most írok, annak az az oka, hogy tél van, hideg van és én egy rohadt hideg, szinte fűtetlen lakásban kell, hogy éljek - a saját lakásomban. Mert a fűtést nem tudom fizetni. Egyetlen szobát fűtök kicsit tisztességesebben, a kisszobát, ahol élek. Napközben itt sem fűtök, ilyen hőmérsékletre jövök haza:

Azért 20 fokra fel szoktam fűteni a kisszoba hőmérsékletét.

Menjünk tovább.

Az előszobába belépve, ez a hőmérséklet fogad:

 

Ha a fürdőszobába akarok menni, akkor bizony előre be kell fűtenem reggel és este, mert - ahogy apu mondta - belém fagy a kaki (bocsánat, de apa csúnyábban mondta).

A nagyszobát nem használom és a mellette lévő lakás 2 éve üres.

És végül a konyha. A konyhám alatt van a lépcsőház bejárata:

Hát, ilyen körülmények között élek. A lakásom úgy van első emeleten, hogy a 2 szoba alatt pince van, a többi helyiség alatt lépcsőház. Az egyik lakás üres mellettem - ahogy írtam -, a másikban lakik 1 néni, de saját bevallása szerint nem fűti a velem szomszédos szobáját csak éppen annyira, hogy a virágai meg ne fagyjanak, olyan 16 fokot jelent ez. Azt szoktam mondani, hogy ezt a 48 négyzetméter nekem úgy kell(ene) fűteni, mintha 1 családi házat fűtenék ki. De sajnos, nem tudom, ezért vagyok ilyen hidegben.

Úgy szoktam felöltözni, mint 1 hajléktalan, figyelj. Van rajtam 1 harisnyanadrág, cicanadrág és azon 1 itthoni melegítőnadrág, a lábamon bélelt papucs. Felülről (csak sorolom): atléta, pulóver, 2 kardigán, derékmelegítő. Szükség esetén sál és 1 vastag köntös. Már arra is volt példa, hogy sapkát vettem.

És így kell élnem. Egyáltalán élet ez?

Most havonta 20.000.- Ft-tal több pénzem lenne, ha tavaly ilyentájt G. András és R. Ágnes dilettánsok nem navigálják el (hogy finoman fejezzem ki magam) a végtörlesztésem. De elnavigálták. Elnavigálták az életemet egészen 2020-ig. Szándékomban áll leírni a történetet, mert sosem bocsátom meg nekik, ezért nem akarom elfelejteni. Hülyeség, nem is tudnám, hiszen havonta törlesztenem kell a jelzálogot.

A másik, aki miatt nyomorban élek, az exem.

Ez az én nyomorom. Jó, rendben. Ne nevezzük nyomornak, de nem gondoltam volna, hogy életem leszálló ágában így kell élnem.

Mit is szoktak mondani?

Ez van.

A hang

Megy a tv-ben ez a tehetségkutató, a The Voice. Nem vagyok rajongója az ilyeneknek, nem is leszek, de ha éppen nincs jobb műsor a tv-ben, muszáj:-) ezt néznem, illetve hallgatnom. (Legtöbbször hallgatom a tv-t, nem nézem.)

Hát, tegnap ledöbbentem Somló Tamáson. Ő döntött, hogy Czerovszky Heni Vagy Szécsi Saci jusson tovább.

Valljuk be, nem volt Heni a topon. Nekem nem szimpatikus jelenség, mert ellenszenvesek a nyilatkozatai, mert talán nagyobb az önbizalma, mint a tehetsége, kicsit, hogy is mondjam olyan "k" típusnak tűnik, bár váljék egészségére és nem is szép, de ez most mellékes. Talán, ha alázatosabb, ha úgy szólal meg, hogy az tetsszen a népnek, akkor talán a szavazatok egyenesen továbbjuttatták volna, de így nem. Mert, amit én látok, azt látja a többi szavazó is, ámbár (Tanár úr:-D) hozzáteszem, nem tudom, mennyire higgyek a szavazatok valódiságában. No, mindegy, akkor is Heninek kellett volna továbbjutni.

Czerovszky Heni - Vogue 

Viszont ennek a Szécsi Sacinak - nekem bot fülem van - alig jött ki tiszta hang a torkán. Egyszerűen 1 katasztrófa volt, ahogy énekelt. Mit énekelt? Kornyikált. Ahogy lépkedett érzések nélkül, rezzenéstelen faarccal. Még az eleje tűrhető volt, de másfél perc után teljesen összeomlott. Rutintalanul (hiszen még nagyon fiatal, nem is lehet rutinja) próbálta menteni a helyzetet, de nem ment. A vége csúfosra sikeredett.

Szécsi Saci - Aquarius

És a Somló Tomi (bocs' Somló, hogy "letomizlak), Sacit vitte tovább. Nem tudtam megállni,  hogy ne írjam le a véleményem, mert feldúlt a dolog. És tudod, mit olvastam? Hogy az ikereket (Szécsi Saci és Szécsi Böbe) jobban el lehet adni a piacon. Elgondolkodtató. Ezért viszik őket tovább...?

Idei első bejegyzésem.