2014. január 27., hétfő

Múlt heti jelentés

Hétfőn elmentem a Média Marktba, mert hülye azért nem vagyok. Kicseréltem  a headsetet, amivel nem működött a telóm. Kaptam másikat, persze vittem a telefont is, így kipróbálhattuk. Előzőleg nem vittem, azért szerintem az eladónak tudnia kellett volna. Pláne, hogy ott "kotort" a neten, mielőtt kiválasztotta, hogy melyiket adja.

Kedden névnapom volt. Melóban én már nem tartok semmit. Kinek, minek? Hiszen tiszteletet nem kapok. Vittem pár szem kókuszos sütit, elosztogattam, mielőtt indultam haza.
Itthon aztán  átjött Emese, de sok dolgom volt, nem tudtam vele foglalkozni.

Csütörtökön elmentem vonatjegyet venni, mivel szombaton utaztam Pestre 1 nagy rokonsági összejövetelre.
És már itt is vagyunk szombatnál.
Szóval Üllőn összejött az apai ági rokonságom. Olyanokkal találkoztam, akiket kicsi gyerekkoromban láttam utoljára. Pannika és Ottó. Jajj, hullott a könnyem, mint a záporeső, mikor megérkeztek és megölelhettem őket. Istenem, mennyire imádtam őket és most is nagyon szeretem mindkettőjüket. Pannika gyönyörű szép lány volt és Ottó, a férje mindig tetszett nekem. Ottónak nagyon szép szeme van még most is. Pannika is szép, 69 éves, csak nem igazán fotogén, nem tudtam 1 jó képet készíteni róla.


Milyen érdekes ez a 12 év korkülönbség. Mennyit számított, amikor én 7 éves voltam, ő meg 19 és férjhez ment. 50 éve házasok. És most, hogy ő 69 én 57, már tök mindegy.

Szeretlek Benneteket!

Egyébként marhára megfáztam, csurog a nózim, már fáj a sok orrfújástól. Remélem hamarosan jobban leszek, szedek mindenféle "csodaszert". :-)))

2014. január 18., szombat

Zöld csizma

Van 1 elcseszett életem. Itt ülök egyedül és rám tört a nosztalgia. Mert ilyen a tv műsor is. Esik az eső, Boni nem ette meg a vacsoráját, folyton aggódom érte. Alszik.
Kövérnek érzem magam és képtelen vagyok fogyni néhány kilót. Nem is vagyok képes tenni érte. Mert mi öröm van az életemben? Az, hogy zabálok 1 jót. 157 centi vagyok és 60 kg.
A munkámat elégé utálom, utálom. A szar raktárt. Utálom. Kb. olyan messze vagyunk egymásól, mint Makó Jeruzsálemtől. A raktár és én.
Aztán a szex és én. Mi is az? Már nem emlékszem rá. Hány éve is volt, hogy utoljára...? Sok. Itt fogok egyedül, magányosan megrohadni. Pedig azt mondják, hogy koromhoz képest nem nézek ki rosszul, amivel alkalmanként egyet is értek. Mostanában többször gondoltam arra, hogy szeretnék szép öregasszony lenni:-))) Vicces, nem? Miért is? Miért fontos ez? Nem fontos, egyáltalán nem fontos, csak azért van, mert ha látok 1-1 szép idős nénit, úgy rájuk szoktam csodálkozni, olyan jó nézni őket, rájuk nézni. De nem sokan vannak. Az utcánkban van 1 néni, hetvenvalahány éves és még dolgozik valamelyik múzeumban. Nos, ez a néni arcra nem olyan szép, de az eleganciája..., hát, lenyűgöző. Magas, vékony. Az a fajta, akinek minden jól áll és koránál fogva, nyilván sok ruhája van.
Na, kicsit jobb kedvem lett az írástól. Szeretek írni, csak nincs rá mindig időm. Beszélek a semmiről, olyanról, ami senkit nem érdekel. És van 1 nagy baj. Az igazságot még itt sem merem leírni.
Kéne valami frappáns befejezés...

Mivel nem jut eszembe semmi, ezért leírom, hogy csodát láttam a villamoson. Csütörtökön találkoztam Vivivel a városban, vettünk headsetet az új céges telefonomhoz, kajáltunk, utána együtt jöttünk hazafelé a villamossal. Nos, a villamoson 1 olyan 16 éves körüli lány 1 vastag könyvet olvasott. Ott állt (még csak nem is ült) a csúnya zöld csizmájában lent a lépcsőn  azon az oldalon, ahol nem nyílt az ajtó és olvasott. Nem a telefonját nyomkodta, hanem olvasott. Idősebbek szoktak olvasni, de ilyet nem is tudom, hogy láttam-e valaha.

Gratulálok leányzó! De azt a ronda zöld csizmát lecserélhetnéd.

2014. január 15., szerda

Falvédő

Még tavaly karácsony előtt 2 héttel a kedvenc függönyös boltomban rendeltem 1 kis falvédőt ide az ágyam mögé, mert a tapéta erősen megy tönkre. A mérete kb. 2,15 m x 1 m lett VOLNA!
30 napot vártam, hogy megvarrják. A 30. napon elmentem a boltba.
- Jó napot kívánok! - mondtam.
- Máris hívom a varrodát. - felelte az egyébként rendkívül kedves, szimpatikus és szolgálatkész eladónő, nyúlt a dossziéért, amiben a legtetején volt a papírom és vette a telefont.
Természetesen, senki nem vette fel a vonal túlsó végén.
- Reklamálni jöttem. - mondtam.
- Ne tegye - eladó.
- 30 napja, hogy megrendeltem azt a kb. 2 négyzetméter falvédőt. Vajon hol akadt el? Kiszámoltam, ha napi 20 centit megvarrok, már kész lett volna. - én.
- Rögtön ön után telefonálok, ha visszahív a varroda. - eladó.
- Én innen addig nem megyek, amíg nem jutunk valamire. - én.
- Mire? - eladó.
- Például, kifizettem a 7.900.- Ft-os áruért 5.000.- Ft-ot 30 nappal ezelőtt. Ha majd valamikor elkészül ez a cucc, 1 vassal többet nem vagyok hajlandó adni érte. - én.
- Ezt csak a főnökasszony engedélyezheti, meg kell vele beszélnem. - eladó.
- Akkor hívja fel. - én.
- Orvosnál van. - eladó.
- Ja, persze. - én.
- Csak nem feltételezi, hogy hazudok? - eladó.
- Nem tudom ellenőrizni, bármit lehet mondani. - én.
- Ha sikerül beszélni vele, akkor telefonálok. - eladó.
- Én innen addig el nem megyek, amíg meg nem állapodunk és, ha nem sikerül, akkor kérem a vásárlók könyvét is. - én. (Ez hatott.)
- Például miben? - eladó.
- Például visszakapom a pénzemet és elfelejthetjük egymást örökre. - én.
- És én mit csináljak a falvédővel? - eladó.
- Hát, hogy úgy mondjam, amit akar. - én.
A kedves és szimpatikus eladó hölgy a kasszába nyúlt, megfelelő aláírás után visszakaptam a pénzemet.

Sajnálom, mert szívesen jártam ebbe a boltba. Több mindent vásároltam már, soha nem volt probléma. Van választék, számomra könnyen megközelíthető és ez nekem nagyon fontos.
És, ahogy írtam, az eladó is nagyon kedves volt mindig.

Kerestem VOLNA függönyös képeket, de nincs. Valszeg kitöröltem mindet, miután feltettem a fórumunkra.
De! Egyet találtam. A kép bal oldalán a tavaly tavasszal vásárolt sötétítőm 1 kis része látható:


2014. január 12., vasárnap

Alvás

Pénteken Katával és a gyerekekkel elmentünk adventi villamosozni, aznap járt utoljára és ők nem voltak egyszer sem. Tavaly én elvittem Mesit, bár úgy gondolom, hogy még kicsik ahhoz, hogy élvezzenek 1 ilyet.
A villamoson elég feltűnően viselkedtek, hangoskodtak. Nem igazán szeretem az ilyet. Persze, teljesen más, ha csak én vagyok ott vagy az anyjuk is. Ilyenkor nem szólok rájuk, hacsak nem muszáj.
Nem mondhatom, hogy túl szépen voltak felöltözve, sima óvodai, illetve otthoni cucc volt rajtuk. Nem nagyon adnak a külsőségekre, velem ellentétben. Gábornak még a cipőjével is van valami gond, mert úgy láttam, hogy nem tud benne rendesen menni.
Mikor leszálltunk a villamosról, 1 hatalmas csapat varjút láttunk. Mindig lenyűgöz a látványuk, mikor százával vonulnak valamerre, most is elnéztem őket, szerintem az éjszakázó helyet keresték, mert már eléggé sötétedett.
Kicsit csatangoltunk, vettünk Fornettit és hazajöttünk. Mesi kitalálta, hogy nálam akar aludni. Mi mást mondhattam volna, mint hogy rendben.
Levittük Bonit, aztán megfürdettem Mesit, lekentem testápolóval, eléggé recés a bőre, sokkal többet kéne foglalkozni vele. Éjszakára még kap pelenkát sajnos és reggelre be is pisil, szóval a popsija eléggé pöttyös.
Este ágyba hoztam neki még Fornettit, tv-t nézett, de elég nehezen aludt el.
Nos, én nem sokat aludtam egész éjjel, de ezt előre tudtam. Reggel 1/2 7 után ébredtünk. Készítettem tojásrántottát, de nem nagyon evett Mesi, pedig ő kérte. Együtt elindultunk Bonival sétálni olyan 1/2 8 körül és pont összetalálkoztunk az anyjával, így együtt mentek haza és meg mehettem a dolgomra.
Nem volt könnyű a napom, mert meglehetősen kókadt voltam.

2014. január 9., csütörtök

Film

Ez a film, egy 2011-es film. A címe: Szilveszter éjjel. Mondjuk teljesen az Igazából szerelem-re hajaz és, mivel az is nagyon tetszik, - gondolom - ezért ez is felvidított. Mit felvidított! Vigyorogtam itt magamban, fülig ért a szám alkalmanként.
Nagy sztárokat vonultat fel a film, ami már számomra azért jelez valamit. Mindig is értékeltem az olyan filmeket, amelyekben híres-ismert színészek szerepelnek.

A cselekmény sok szálon fut és csak a vége felé derül ki, hogy ki kinek a kicsodája:-) Mint a másikban, de engem ez egyáltalán nem zavar.
Sajnos, a film elejét még nem láttam, de ha lehetőségem lesz rá, ezt a filmet többször meg fogom nézni még akkor is, ha másnak rossz véleménye van.

Hajrá!


2014. január 6., hétfő

Telefon

Szombaton beszéltem Árpival. Persze, ha telefonálunk, azt mindig előre megbeszéljük, hogy mikor hív, másképp nem lehet, hiszen 8 óra az időeltolódás. Egyszer azt mondta, ne haragudjak, de mi vagyunk az idősebbek:-)
Nem volt jó a mostani beszélgetés. Untam. Elég sokat beszélt, én kevesebbet. Hallgathattam az éppen aktuális hódításairól a kiselőadást.
2 órát beszéltünk, utána megszakadt a vonal. Ilyen már volt máskor is, de akkor visszahívott 1 köszönés erejéig. Most nem hívott, pedig vártam. Írt a fészbukon, hogy bocsi... Azt válaszoltam, amit igazából gondoltam, vagyis, hogy vártam, hogy visszahívjon és biztos uncsi voltam. Erre azt írta, hogy ne gúnyolódjak, amúgy is már búcsúzkodtunk (ami igaz is). Menteni akartam a helyzetet, erre azt írtam, hogy úgy véltem, ő is érti a tréfát. Mire ő: - Ez nem tűnt viccnek. (Nem is az volt.)

Aztán ma reggel "találkoztunk" a fészen. Nála még tegnap este volt, én meg már dolgoztam. Csevegtünk 1 keveset (számomra például idegesítő dologról is) és javasoltam, hogy inkább csak msn-en beszéljünk. Telepítse fel a gépére és majd ott dumcsizunk, az nem kerül pénzébe sem, mint a telefon.

Valahogy egyelőre nincs kedvem beszélni vele. Nincs semmi baj, de nincs hozzá kedvem.

Tegnap este hívott Attila is, hogy jöjjön-e értem reggel. Mondtam neki, hogy nem és ne is hívjon ezért, mert többet nem fogok vele menni.
Nem kérdezett semmit és nem is tárgyalunk  --- csak, ha nagyon muszáj, munka kapcsán.

2014. január 4., szombat

Ember tervez...

Tegnap igyekeztem haza, hogy a Boni-séta után gyorsan tudjak boltba menni. Már épp a kapu előtt jártunk, amikor hívott Lackó, hogy vigyázni kéne először az egyik gyerekre, aztán később mindkettőre.
4-re jött Emese, Gábor nem is tudom hánykor hozták, itt voltak este 8-ig. Jól lefárasztottak, mit mondjak. Nincs velük semmi baj, ha nincs itt szülő. Amit mondok, az van. Ha valamire azt mondom, hogy nem szabad, megértik.
Mesi mondja magáról, hogy ő már milyen nagylány, egyedül törli meg magát pisilés után. De hogy? Törli a hasaalját szorosan összezárt lábakkal és volt, hogy a pisi meg csurgott le a combján. Próbáltam tanítani, nem tudom, hogy lesz-e valami foganatja. Aztán küldtem kezet mosni, mire ő azt mondat, hoyg nem szokott kezet mosni pisilés után, csak ritkán. Kicsit mérgesen és hangosan többször elmondtam, hogy pisilés után mindig, mindig kell kezet mosni.
Miután elmentek, majd' 1 órát pakoltam utánuk. Ők mondták, hogy segítenek, de mondtam, hogy megcsinálom, menjenek csak nyugodtan, hiszen ekkor már elmúlt 8 óra.

Ma reggel Bonikám teljesen felélénkült, mikor meglátott 1 csapat varjút. Ő figyelte a varjakat, azok meg őt. Szeretem a varjakat, szép madarak. Szinte kékesfekete a tolluk, mikor rá süt a nap. És egyre szocializáltabbak. Még 2 évvel ezelőtt alig lehetett őket megközelíteni. Ehhez képest most már 2-3 méterrel mellettük el lehet sétálni.

Délelőtt voltam vásárolni --- a tegnapi helyett. ingyen ételosztás volt a Vasasnál. Hazafelé a villamoson 1 cigányféle - de normálisan kinéző - manusz szóba elegyedett velem, hogy lehet, hogy 1x mi is ott sorakozunk. Mondtam, hogy remélem, nem. De ő csak erősítgette, hogy nem tudjuk mi vár ránk --- ami igaz is. Csak az borzasztott el, hogy ennyire csórónak látszom, hogy lehet, hogy az ingyen ételosztásnál kötök ki? Ezt nézik ki belőlem? Felháborodtam azon is, mikor a függönyös boltban azt mondta a csaj, hogy a karikákat inkább vegyem meg valami hobbi boltban, mert ott biztos olcsóbb. Miért - kérdeztem - mennyibe kerül. A válasz: 600.- Ft. Hát, a rohadt életbe, nem nézi ki belőlem, hogy képes vagyok 600.- forintot kifizetni? Őszintén elgondolkodtam rajta.
A kinézetemmel nem lehet probléma. Rendesen öltözködöm, nem az utolsó divat szerint, de ami rajtam van, azzal nincs probléma. Tiszta vagyok és ápolt. Sőt, illatos. Én még a kutyasétához is fújok magamra némi parfümöt. A parfümöm sem gagyi. Ja, és kevés smink is van rajtam, de koromhoz képest nem ízléstelen.
Akkor hol a baj?

Délután jöttek Marikáék Ida néni lakásába. Azt hiszem sosem fogom elmondani neki, hogy éreztem Ida néni jelenlétét a lépcsőházban. (Már annyira nem intenzív az érzet, de alkalmanként még megvan. Lassan megtalálja a helyét.) Azt meg pláne nem, hogy azt üzente neki, hogy ne sírjon.

Állítólag megmérgezték Edit. Edi a szomszéd utca egyik kertes házának ifjú golden retrieverje volt. Olyan másfél éves lehetett. Szelíd volt, imádták gyerekek és felnőttek egyaránt. Nem ártott az a jószág senkinek. Egyszerűen nem értem. A mellettük lévő házból a "mézes" bácsi mondaat, hogy vigyázzak Bonira, mert ez történt. Valószínűleg bedobtak neki valami mérgezett kaját. Az jutott eszembe, hogy 1 néni etette valamelyik nap a kerítésnél, majdnem rászóltam, hogy nem kéne. És ez szerintem most volt.
Nem tudom hova tenni ezt az egészet.

Nyugodj békében Edi.











2014. január 2., csütörtök

Vivike

Vivikém, drága, ma 26 éves. Voltunk őt felköszönteni Lackóékkal. Készített 1 isteni joghurt tortát és 1 gyertya kérdőjel volt rajta:-)
A torta isteni volt, 2 szeletet ettem, kicsit sok is volt.

A gyertyáról meg annyit, hogy azt mondta nem túl rég Lackónak, hogy aztán nehogy mondja neki, hogy közelebb vagy a 30-hoz, mint a 20-hoz.

Isten éltessem, Drágám. Tudod, hogy nagyon szeretlek. Szép vagy és okos!

Svájcban 4 nappal ezelőtt

2014. január 1., szerda

01.01.

2014. január 01., Újév napja van. Utálom, amikor valaki azt írja, hogy

BOLDOG ÚJÉVET KÍVÁNOK,

mert ugyebár ez csak 1 napra szól, január első napjára.
Önkormányzati képviselő asszonyunk is ilyen szövegű szórólapot dobott be
- gondolom - több száz postaládába. 2013-ban is és előtte, 2012-ben is. Gondoltam, majd egyszer szólok neki, mert elég jó kapcsolat van közöttünk. Felhomályosítom, hogy legközelebb

BOLDOG  ÚJ  ÉVET  KÍVÁNJON,

mert az egész évre szól.

B Ú (JJ) É K MINDENKINEK
(Ha-ha, most vicces akartam lenni.)