Szombaton beszéltem Árpival. Persze, ha telefonálunk, azt mindig előre megbeszéljük, hogy mikor hív, másképp nem lehet, hiszen 8 óra az időeltolódás. Egyszer azt mondta, ne haragudjak, de mi vagyunk az idősebbek:-)
Nem volt jó a mostani beszélgetés. Untam. Elég sokat beszélt, én kevesebbet. Hallgathattam az éppen aktuális hódításairól a kiselőadást.
2 órát beszéltünk, utána megszakadt a vonal. Ilyen már volt máskor is, de akkor visszahívott 1 köszönés erejéig. Most nem hívott, pedig vártam. Írt a fészbukon, hogy bocsi... Azt válaszoltam, amit igazából gondoltam, vagyis, hogy vártam, hogy visszahívjon és biztos uncsi voltam. Erre azt írta, hogy ne gúnyolódjak, amúgy is már búcsúzkodtunk (ami igaz is). Menteni akartam a helyzetet, erre azt írtam, hogy úgy véltem, ő is érti a tréfát. Mire ő: - Ez nem tűnt viccnek. (Nem is az volt.)
Aztán ma reggel "találkoztunk" a fészen. Nála még tegnap este volt, én meg már dolgoztam. Csevegtünk 1 keveset (számomra például idegesítő dologról is) és javasoltam, hogy inkább csak msn-en beszéljünk. Telepítse fel a gépére és majd ott dumcsizunk, az nem kerül pénzébe sem, mint a telefon.
Valahogy egyelőre nincs kedvem beszélni vele. Nincs semmi baj, de nincs hozzá kedvem.
Tegnap este hívott Attila is, hogy jöjjön-e értem reggel. Mondtam neki, hogy nem és ne is hívjon ezért, mert többet nem fogok vele menni.
Nem kérdezett semmit és nem is tárgyalunk --- csak, ha nagyon muszáj, munka kapcsán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése