Pénteken Katával és a gyerekekkel elmentünk adventi villamosozni, aznap járt utoljára és ők nem voltak egyszer sem. Tavaly én elvittem Mesit, bár úgy gondolom, hogy még kicsik ahhoz, hogy élvezzenek 1 ilyet.
A villamoson elég feltűnően viselkedtek, hangoskodtak. Nem igazán szeretem az ilyet. Persze, teljesen más, ha csak én vagyok ott vagy az anyjuk is. Ilyenkor nem szólok rájuk, hacsak nem muszáj.
Nem mondhatom, hogy túl szépen voltak felöltözve, sima óvodai, illetve otthoni cucc volt rajtuk. Nem nagyon adnak a külsőségekre, velem ellentétben. Gábornak még a cipőjével is van valami gond, mert úgy láttam, hogy nem tud benne rendesen menni.
Mikor leszálltunk a villamosról, 1 hatalmas csapat varjút láttunk. Mindig lenyűgöz a látványuk, mikor százával vonulnak valamerre, most is elnéztem őket, szerintem az éjszakázó helyet keresték, mert már eléggé sötétedett.
Kicsit csatangoltunk, vettünk Fornettit és hazajöttünk. Mesi kitalálta, hogy nálam akar aludni. Mi mást mondhattam volna, mint hogy rendben.
Levittük Bonit, aztán megfürdettem Mesit, lekentem testápolóval, eléggé recés a bőre, sokkal többet kéne foglalkozni vele. Éjszakára még kap pelenkát sajnos és reggelre be is pisil, szóval a popsija eléggé pöttyös.
Este ágyba hoztam neki még Fornettit, tv-t nézett, de elég nehezen aludt el.
Nos, én nem sokat aludtam egész éjjel, de ezt előre tudtam. Reggel 1/2 7 után ébredtünk. Készítettem tojásrántottát, de nem nagyon evett Mesi, pedig ő kérte. Együtt elindultunk Bonival sétálni olyan 1/2 8 körül és pont összetalálkoztunk az anyjával, így együtt mentek haza és meg mehettem a dolgomra.
Nem volt könnyű a napom, mert meglehetősen kókadt voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése