Igazából nem is az én cicám volt. Senkié sem volt. Olyan 6 - 6,5 éve, egy nyár végén - emlékszem - odaszületett melóba. Ő volt az első cica az ott születettek közül, aki életben maradt és ő volt a legutolsó. Már csak ő volt, rajta kívül egyetlen egy sem.
Én etettem egyedül most már évek óta. Gondoskodtam róla. Vittem kaját hétvégére is és akkorra is, amikor szabin voltam. Cicaszalámit kapott és mindig volt a portán száraz táp kiegészítésül. A portásokat pedig csesztettem, hogy adjanak neki friss vizet nyáron is és télen is, amikor befagyott az ivótálka.
Nagyon szép kandúrka volt, nyugodjon békében.
Hogy ma mi történt?
Bebújt a Caddybe, talán melegedett 1 kicsi, nem tudhatjuk. Aztán a Caddy elindult és a cicust olyan ütés érte, hogy szörnyethalt. Hülye Laci azt mondta, hogy keresztülment rajta az autó, de ez nem igaz, mert semmi, de semmi külsérelmi nyom nem volt rajta és egyetlen vércsepp sem volt látható. Úgy gondolom, hogy a gerince tört el. Laci azt mondta, ő még látta, hogy rángatózott vagy kettőt és kihívott engem, de mikor én odamentem, már nem élt. Nem lélegzett csak feküdt a szép, nyitott szemeivel. Szép szeme volt.
Vettem 1 kesztyűt, betettem 1 dobozba, még meleg volt.
Laci többet felé sem nézett, ő csak a dobozt hozta ki.
Felhívtam Petit, hogy hozzon 1 ásót, ha jön dolgozni. Így is volt és ő segített eltemetni. Megásta a pici sírt, közösen beletettük. Ekkor már hideg és teljesen merev volt és a szeme is másképp állt. Betakartam 1 ronggyal, mert a lelkem ezt kívánta.
Nyugodj békében, cicám. Úgy vélem, emberi kéz sosem érintett életedben, mert vad voltál.
Csak holtodban.
És az én voltam.
.JPG)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése