Annyi mindent tudnék írni, azért történnek dolgok velem is, illetve körülöttem. Ehelyett írom a sok unalmas hülyeséget, amit még magam sem olvasnék el:-)))
Istvánnal álmodtam.
Egy csoport - talán csak nők - elment hozzá - talán a lakására -. Én is köztük voltam. Ott ücsörögtünk, ő nem volt sehol, de azért én nagyon zavarban voltam, azt sem tudtam, merre nézzek. Egy idősebb hölgyet láttam, valami házvezetőnő féle lehetett.
Egyszer csak odajött az idős hölgy hozzám és a mellettem ülő nőhöz. Valami volt a kezében. Egy kisbaba. Fehérbe bugyolálva. Nyújtotta felénk a kis csomagot, de én nem vettem el, nem akartam. Nagyon meglepődtem és valakitől megkérdeztem, hogy István gyereke-e ez a kisbaba. A válasz: igen!
Borzasztó érzés öntött el belülről.
Aztán megjelent István is. Nem is tudom, hogy beszéltünk-e, de éreztem a közelségét.
Indulnunk kellett. A többiek elmentek valami járművel, biztos kocsival, de ketten ott maradtunk, mert nem fértünk sehova. István felajánlotta, hogy elvisz minket. Beültünk 1 autóba, valami Cabrio lehetett. Nagyon gyorsan mentünk, leelőztünk minden autót.
Többre nem emlékszem, de ez is jó zavaros.
Vajon miért álmodtam vele...? Nem tudom. Nem is emlékszem, hogy gondoltam volna rá. Ja, ez hülyeség, hiszen elég sokat gondolok rá.
Alapból.
Ennyi-.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése