Hát, elmentél. Elmentél búcsú nélkül, elmentél úgy, hogy 40 éve nem érinthettük meg egymást és most már nem is fogjuk. Pedig megígérted. Megígértük egymásnak, hogy 1x még ebben a rohadt életben találkozni fogunk.
Milyen jókat dumáltunk az msn-en, ugye? Órákig. Már majdnem elaludtam a gép mellett, már volt, hogy szinte ráborultam a klaviatúrára, emlékszel? Péntek este volt, olyankor már eléggé fáradt vagyok, ezért volt ez. Nálam éjjel 11 volt, Nálad még csak délután 3.
Imádtam a humorodat, mindig képes voltál megnevettetni. De ez most rossz vicc volt. Rossz és visszafordíthatatlan.
Iszonyatos űrt hagytál Magad után, pedig én csak nagyon messziről, több ezer kilométerről tartottam Veled a kapcsolatot, de borzasztó fájdalmat okoztál, Árpi.
Tudod, az utóbbi napokban, mikor már nagyon beteg voltál, a kislányoddal leveleztünk és egyetértettünk abban, hogy Neked még dolgod van ezen a Földön. Először is nagyapának kellett volna lenned. Aztán velem is találkoznod kellett volna. De Te fittyet hánytál mindezekre.
Milyen jó lenne, ha most felébrednél és azt mondanád: - Bocs, csak marha fáradt voltam, aludtam 1 marha nagyot.
A "marha" a szavad-járása volt. És Fannikának is. Észrevetted?
Drága Árpi, itt hagytál minket. Hogy tehetted ezt? Ki hibázott? Volt-e hiba a gépezetben? Miért nem kaptad meg hamarabb azt a nyamvadt májat?
Vajon magadnál voltál-e még? Tudtál-e beszélgetni a kislányoddal? Fannika elolvasta-e a születésnapodra küldött levelemet? És, ha igen, képes voltál-e felfogni? És mondtál-e valamit...?
Mindezt már csak Fannikától kérdezhetem meg, Drága Árpim, Drága örök Barátom, Te Drága.
Valahonnan szereztem 1 tantuszt. Megmutattam 1x, még régebben a webkamerán keresztül, emlékszel? Emlékszel, mit mondtam akkor? Azt mondtam, hogy ez Rád vár, Drága Árpi. Neked akarom adni, ha majd találkozunk. Azóta is, évek óta itt fekszik az íróasztalon az a tantusz és most már itt is marad. Ez másnak már nem érték, csak kettőnknek az. Ezután csak én vigyázok rá.
Drága, Örök Barátom, Árpi!
(Én ugyan nem vagyok vallásos és azt hiszem, Te sem, de ez 1 szép vers Neked.)
Legyen puha a föld, mikor terhétől fáradtan lepihensz
és legyen könnyű, amikor majd kint fekszel alatta.
Olyan könnyen terüljön el fölötted,
hogy lelked kiröppenhessen felfelé
és elérje útja végén az Istent!
A mi beteljesületlen tinédzserkori nagy szerelmünk már örökre így marad.
Drága Barátom, nyugodj békében, odafönt találkozunk.
Drága Barátom, nyugodj békében, odafönt találkozunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése