Nem tudok évösszegzést írni, nem is csináltam soha és valószínűleg nem is fogok.
Vivike munkahelyet váltott, nem jól döntött és most rosszul érzi magát, amitől én is boldogtalan vagyok.
Lackó - Vivitől tudom - nincs jól megint, amitől én is szenvedek, hiszen rettenetesen aggódom érte. Aggódom, mert úgy látom, hogy Katával sincsenek túl jól. Persze ő - Lackó - nekem nem mond semmit. Vivike mesélte, hogy igen nagy balhé volt náluk (dec.) 27-én. Nem tudok írni róla, mert nem voltam ott. Sajnálom Lackót. Lehet, hogy ő is hibás, de, hogy Kata meglehetősen trehány, az is biztos. A gyerekekre ráhagy mindent, Lackó hiába próbál kicsit szigorúbb lenni. Utálom, ahogy Kata öltözteti a gyerekeket. Mert neki melege van, ezért a gyerekek állandóan takonykórban szenvednek. Most (dec. 28-án) is 1 ujjatlan nyári ruhában volt Emese, alatta 1 semmi pamutpóló. Csodálkoznak, hogy betegek. És még sorolhatnám... Mikor Kata este 1/4 8-kor még a kutyákkal meg a gyerekekkel az anyjánál van, akkor kíváncsi lennék, hogy otthon vajon mit csinál még. És Lackóra panaszkodik, hogy sokat nyomkodja a telefonját? Hát, ő sem a szorgalom mintaképe. Nagyon nem értek vele egyet igen sok mindenben, de már nem szólok semmit, mert úgy is azonnal megcáfolja, amit mondok, hogy az úgysem úgy van. Csináljon, amit akar, csak a fiamat ne tegye tönkre!
Köszönöm, én megvagyok a magam csendességében. Tudod mi volt az első gondolatom éjfél után? Az, hogy remélem ez az utolsó teljes év, amit végig kell dolgoznom. 2016-ban már nem akarok csak kb. 1 félévet dolgozni és utána eljönni nyugdíjba. Bízom benne, hogy sikerül és anyagilag megtehetem, hogy nyugdíjba vonuljak. Talán még tudom kicsit élvezni majd a nyugdíjas életet. Arról letettem, hoyg utazgassak, mert nem lesz rá pénzem, de talán a jelenlegi lakásomat sikerül majd 1 kis pesti lakásra cserélni, kevés anyagi ráfordítással. Ezt olyan kb. 2020-ra tervezem, akkor telik le a kicseszett hitelem. No, ezt még meg is kell élni.
Nézem a szafarit, amit már korábban említettem. Belenézek minden nap, ha nem is ülök 3 órát a monitor előtt, mert nem tehetem. Tegnap borzasztó dolog történt. Karula, Djuma királynője alig pár hete - kb. 2-3 hete - lefialt, mert látszott rajta, mondták a hozzáértők. Tegnap 1 rövid időre meglátták a kölyköt. Ez a reggeli szafarin volt, amit én sosem nézek. Marc, a driver azt mondta, hogy még ilyen pici leopárdkölyköt sosem látott. Aztán megjelent 2 hiéna és megölte a kölyköt. :'( Nagyon megviselt. Engem is és a többieket is a csoportban. Mindenki gyászol és keresi a magyarázatot. Ott volt állítólag 3 autó és nem tettek semmit. Sosem tesznek. A szafarik nem arról szólnak, hogy beleavatkoznak a természetbe, a vadvilág életébe. Azt olvastam, hogy a 3 autó megzavarhatta Karulát és így nem figyelt a vészjelzésekre vagy nem is hallotta azokat. Itt rögtön felmerül a szafariautók felelőssége. És azt is olvastam, hogy az egyik autóban 1 kisgyerek nagyon sírt, lehetett hallani. Engem lesújt az, ami történt, annyira szeretem Karulát. Ma is látták őt a reggeli szafarin. Visszament oda, ahol elveszítette a kicsit és hívta. Istenem, ez annyira szomorú, most is könnyes a szemem. Vajon 1 vadállat hogyan éli meg a gyászt? Mit érez? Érez-e egyáltalán valamit? Biztosan érez, hiszen akkor nem hívná az elveszített kicsijét.
Most abban reménykednek, hogy hamarosan újra párosodik és az idén lesz kölyke. Karula 2006. óta minden páros évben 2 kölyköt ellett, eddig 8 kölyköt nevelt fel sikeresen, már nagymama.
Karula - nem tudom milyen nyelven - annyit jelent Peaceful, vagyis Békés, Nyugodt. Hát, ő ilyen. Djuma királynője.
Karula kicsijéről 1 emlékkép, nyugodjon békében a kis ártatlan. Annyira sajnálom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése