Szülinap

Vivikémnek ma van a szülinapja. 27 éves lett, illetve lesz majd éjfél előtt 10 perccel.

27 éve már bent töltöttük a szilvesztert is, beutalt a doki, tudtuk, hogy császár lesz. Igazából január 08-ra voltam kiírva, de hamarabb kopogtatott a gyermek.

Emlékszem, volt valami 4 részes olasz sorozat befejező része a tv-ben. (Egyébként az én tv-m volt bent a terhes patológián, mert akkoriban még minden másképp működött, mint most.) Elég szívhez szóló volt és sírtam is a végén. Aztán arra lettem figyelmes, hogy 10 perces fájásaim vannak. Mentem, megkerestem a nővért, az elküldött zuhanyozni, aztán rám kötöttek 1 fájásmérőt. Emlékszem, köhögtem egyet, amire a fájásmérő, extra nagyot kiugrott, nézték a nővérek is, de én nem szóltam semmit.

Aztán hívták az orvosomat és vittek a műtőbe. Éjfél előtt 10 perccel vették ki Vivit - úgy tudom. Már majdnem vasárnap volt, de mégsem. Szombaton született. És persze akkoriban még nem mondták meg előre, hogy fiú lesz-e vagy lány.

Műtét után elvittek az intenzív osztályra, nem tudom miért. Óránként mérték a vérnyomásom. Valamikor hozták Vivit, megmutatták. Jól be volt csomagolva, picinek láttam.

Másnap vagy azután, már fel kellett kelnem, elmentem a mosdóig, persze nővéri segítséggel. Nagyon szédelegtem, nem volt könnyű.

Bejött a család, meglátogattak, de csak rövid időre engedték be őket. Anyu később bevallotta, hogy kint sírt a folyosón, mert olyan szarul néztem ki.

De aztán csak levittek a gyermekágyi részre, Vivi nem volt velem, akkoriban még nem volt divat, hogy a babák a frissen szült mamákkal legyenek. Nem is lett volna jó, mert császárosoknak azért nehezebb és emelni sem szabad, még azt a pár kiló gyereket sem.

Emlékszem, valami probléma volt a kis szemével, mert csipásodott neki, talán kezelték is valamivel. Később, mikor már itthon voltunk, el kellett vinni őt a gyermekszemészetre vagy hova, átmosták a könnycsatornáit, szóval, biztos, hogy volt valami gond.

Ami még érdekes, sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon miért nem tudtam megpuszilni, megpuszilgatni. Nem tudom, mi volt az oka. Idővel ez persze elmúlt. Vivi olyan gyönyörű kisbaba volt, hogy mindenki rácsodálkozott a babakocsiban. És most is szép.

Isten éltessen Drágám erőben, egészségben, szerencsében és boldogságban. Ezt kívánom!