Igen, rosszul esik

Felhívott ma az öcsém, büszkén újságolta, hogy sikeresen letett 1 vizsgát és mellesleg 1 mondatban megemlítette, hogy apunak majdnem tüdőgyulladása van. Ez az ő korában már nem veszélytelen, akkor erre majd visszatérünk - mondtam.

Ezt követően 35 percen át hallgattam, ahogy elmesélte a vizsgáját, meg több általam nem ismert ismerőséről beszélt, azoknak a problémáiról, amin ő talán majd tud segíteni ezzel az új dologgal, amit most tanult. Néha belehümmögtem és elmorzsoltam 1-1 igent. Majd közel 37 perc telefonálás után elköszönt, hogy neki mennie kell, mert dolga van. Érezte a hangomon, hogy valami nem stimmel, mire mondtam is neki, hogy gondoltam hátha én is szóhoz jutok, mert neki van kivel beszélgetni, de nekem nincs. Hát, majd visszahív - mondta -, de most Karcsi haját be kell festeni.

Mondtam, hogy ne hívjon, már nem lesz hozzá kedvem.

És ez az esetek 90 %-ában így van. Felhív, elmondja, amit akar, de meg nem kérdezi, hogy nekem van-e valami mondanivalóm.

Nem is fogom hívni, nem érdekel. Meguntam. Sosem kíváncsi rám. De most eljutottam oda, hogy nem is akarok neki mondani semmit.

Pedig milyen örömmel meséltem volna a szombati menyasszonyi ruhapróbáról...

Beteg voltam

Sajnos, sikerült megfáznom, táppénzen is voltam. Annyira nem csodálkozom, mert nem igazán fűtöttem a kisszobán kívül a lakás többi részében, így volt, hogy reggel 14 fokos fürdőszobába mentem és ültem a budira. 5 perce volt a fürdőnek, hogy felmelegedjen. Hát, ez így kicsit viccesnek hangzik, de most már fűtök. Bár hülyén hangzik, de azt mondom, hogy olcsóbb a gyógyszer, mint a fürdés. Köhögéssel még mindig küszködök, de már nem nagyon akarok szedni semmit, mert nem veszem észre, hogy segítene.

Voltunk Katával Pesten Vivi menyasszonyi ruha próbáján. Sajnos, nem azt választotta, ami nekem a legjobban tetszett. Most küldött nekem képeket, ahogy a mai végleges foglalásnál próbálta a "kosárban" maradt ruhákat. Hát, valahogy nagyon nem tetszik, de nem tudok mit tenni.

Emese bárányhimlős, várhatóan Gábor is el fogja kapni, Lackóért aggódom. Úgy emlékszem, hogy nem volt és bizony felnőtt korban már sokkal rosszabb.

Közben névnapom is volt. Az egyik műszaktól kaptam 1 doboz nagyon finom bonbont és 1 csomag madáreleséget, Hát, azt hittem, lehidalok, nagyon jó ötlet volt, díjaztam.

Viszont kissé rosszul esett, hogy a másik műszakból egyetlen 1, de egyetlen 1 embernek sem jutott eszébe, hogy kutyafuttában annyit mondjon, hogy boldog névnapot. Rosszul esett.

És Jani is az állandó udvarlásával bizony meglepődött, mikor mondtam neki, hogy előző nap névnapom volt. Szarok rájuk. Nem sok időt kell már itt töltenem, hamarosan szabadulok:-)

Kabátban, itthon

Már talán ecsetelten, hogy milyen iszonyatosan hideg a lakásom. Alattam a lépcsőház bejárata és pincék vannak. A konyhában, lent a földön, a lépcsőház bejárata fölött, 8 fok van. Ha nem lenne fagyasztott cuccom, akár ki is húzhatnám a hűtőt.

Az én lakásommal nemcsak ez a probléma. Az is rossz, hogy minden ajtó az előszobába nyílik. Vagyis a jégverem előszobába. Az előszoba tényleg valami iszonyat. A konvektorok gyújtólángjai természetesen mindenhol mennek, de annyira hideg már a lakás, hogy nullára véve is bekapcsolnak, ami azt eredményezi, hogy nem tudok spórolni a gázzal. Illetve úgy tudnék, ha kikapcsolnám az egész konvektort, a gyújtólángot is, de azért ezt nem akarom. Így most a mindenhol 14-15 fok van. Egyenletes 14-15 fok. Ha-ha.

A nagyszobába be sem megyek, csak a sötétítőfüggönyt kihúzni, meg vissza. A konyhában is csak a legminimálisabb időt töltöm, kajálni a kisszobában szoktam tálcáról.

Na, a fürdőszoba reggelente azért elég gáz. 5 percet "melegedhet", mire ráülök a budira. Egyszer odafagyok. Komolyan félek kicsit attól, hogy megbetegszem, de azért mindehhez megpróbálok alkalmazkodni, illetve védekezni. Van 1 jó vastag és meleg köntösöm, eddig az volt rajtam az atléta-pulóver-melegítőfelső tetején, de ma beújítottam:-) Dzsekiben ülök itthon. Azt a dzsekit vettem fel, amiben Bonikát sétáltattam anno. Ez elég jó hosszú, leér a fenekem alá, kapucnija is van, még 1 rántottát is megsütöttem dzsekiben:-) Ezt a módszert fogom alkalmazni. Ezt a dzsekist.

Ja, azért azt nem írtam, hogy a kisszobában, ahol tartózkodom, azért 20 fok van. Sajnos, azonban napi 7-8 köbméter gáz így is elmegy gyakorlatilag a fagyhalálra.

Hétfőn

Nem tudom mi ütött tegnap Péterbe, mert reggel bejött az irodámba, odajött hozzám, boldog új évet kívánt és adott 2 puszit. Nem tudom hova tenni és mire vélni a dolgot.

Pont 1 levelet írtam 1 kolléganőnek és annyira meglepődtem, hogy tulajdonképpen most is csak a döbbenetet érzem. Ennyi.

Na, olyan rohadt hideg van, hogy elővettem az anyutól örökölt irhabundát és tegnap abban mentem dolgozni. Bár, úgy éreztem magam, mint 1 parasztasszony, de Attila azt mondta, hogy neki tetszett. Mindegy. Lehet, hogy többet nem veszem fel.

Ma 1 másik bundát vettem fel, ez valami panofix, magyarul talán vasalt bárány. Olyan iszonyatosan nehéz, mint a só, pedig nem is hosszú. Ezt sem veszem fel holnap. Holnap 1 másik kabátban megyek. A feketében. Nem szeretem annyira, mert minden szösz látszik rajta, de elég jó könnyű, meleg és jó kapucnija van. Ez a lényeg. Amit anyutól örököltem, annak egynek sincs kapucnija.

Hát, ennyit a tegnapról és a máról.

Rohadt hideg van

A lakásomban 14-15 fok van. Kivételt képez a kisszoba, ahol gyakorlatilag élek, mert ott azért van 20 fok.

Reggel 14 fok volt a fürdőben. Hát, holnap reggel is izgalmas lesz a készülődés a jégveremben. Persze, persze, befűtök azonnal, de azért az időbe telik, míg langyos lesz a budi:-) Mikor az langyos lesz, már rég túl leszek a dolgokon:-)

Azért nem fűtök a lakás többi részében, mert nem használom. A konvektor kivezetőcsövén kiengedett pénz lenne, ha azokat a helyiségeket fűteném, amit abszolút nem használok.

A nagyszobába jószerivel csak azért megyek be, hogy a sötétítőt kihúzzam, meg behúzzam. A konyhában hét közben nem főzök, csak pár percet vagyok ott.

A fürdőben természetesen rendesen befűtök reggel is és este is, csak valóban, 1 kis idő kell, hogy ne 15 fokban álljak be a kádba, de még csak ne is 18-ban.

Lackó ma visszavitte Csurit. Majdnem bőgtem, illetve kicsit kicsordult a könnyem, de ő ezt nem látta, mert azután volt, hogy a telefonálást befejeztük. Ismét egyedül vagyok, magányosan. Jól elvoltam Csurival. Szerintem boldog volt nálam, itt biztos jobb élete lenne, mint Lackóéknál. Van időm foglalkozni vele és, ha itthon vagyok, a kalitkája állandóan nyitva lehetne. Illetve így volt.

Válaszolt István az új évi jókívánságomra, de nagyon rövid volt:

"Nagyon Boldog Új Évet Kívánok !     István"

Ennyi.

A kérdésemre pedig, miszerint, hogy olvasta-e a névnapi üdvözletemet, egyáltalán nem reagált:-(((

Hát, ez van.

Jajj Istenem, holnap meló. Mennyire utálom. De nem is ez a baj most, hanem az, hogy iszonyatosan, de nagyon röpködnek kint a mínuszok.

Már most várom a felmelegedést, de sajnos, az előrejelzések hosszú mínuszos hidegeket jósolnak:-(

Szülinap

Vivikémnek, a drágámnak szülinapja van. 28 éves lett ma. Fontos év lesz ez neki, merthogy férjhez megy. Aztán újabb fontos évek következnek majd.

Most jönnek hazafelé Romániából, alig tudtam élőszóban felköszönteni, de végül - persze - sikerült. Azt mondja, jól érezték magukat és ez a lényeg.

Ma rohadt hideg volt, majdnem -10 fok volt reggel 8-kor. Most is - este 10-kor - már -8 fok van. Borzasztó. Már előre utálom, hogy hétfőn dolgozni kell menni. (Ezzel biztos más is így van.) Nézegetem a szekrényben, hogy milyen kabátot vegyek fel. Valószínűleg valami anyutól örökölt bundát fogok felvenni. Van három, de nem igazán az én stílusom. Talán még nem vagyok elég öreg hozzá.

Ma mostam és porszívóztam. Délután feljött Attila, felhozta az összegyűjtött kupakokat. Jó sokat. Hozott tortát, mert most volt nemrég a szülinapja és ittunk 1 kis likőrt az új évre.

Semmi más nem volt.

Szilveszter volt

A szilvesztert mindig magányosan töltöm. Sok évvel ezelőtt Istvánnal voltam utoljára szilveszterezni, azóta itthon egyedül. Volt, hogy koccintottam a monitorral. Társam a számítógép. Kb. ez az én kis valóságom.

Az egyik kedvenc filmemet néztem - Éjfélkor Párizsban -, aminek fél 1-kor lett vége. Ez pont jó volt, mert így nem kellett konstatálnom, hogy jééé, átléptünk 2016-ba. Az öcsém valamikor felhívott, de félig hunytam. Nem is tudom, miért hívott, mikró tudja, hogy nem szilveszterezek.

Viviék Romániába mentek. Én nem mentem volna, az tuti. Pláne, mikor mondta, hogy gulyás a szilveszteri menü. Miért a gulyással azonosítják a magyart? Na, mindegy. Végül is jól érzik magukat.

Lackóék hívtak ma mókust etetni Tapolcára, de olyan rohadt hideg van, eszem ágában sincs kimozdulni. Nehezemre esik még a szemetet is levinni, de leviszem és megetetem a madarakat. Inkább ez utóbbi a fontosabb.

Álmodtam valami hülyeséget is. Egy fekete madárral, de nem tudom már, hogy miről szólt. Talán elrepült. Ennek az álomnak az lehet az oka, hogy Csuri itt van nálam. Szerintem boldog, jól érzi magát. Remélem:-)

Csuri a lábamon alszik

Csuri a monitor tetejéről nézelődik

Küldtem karácsonyi és szilveszteri e-maileket az ismerőseimnek, köztük Istvánnak is. Meglepő módon, válaszolt a karácsonyira, de semmi puszi aláírás, mint szokta volt régebben és semmi egyéb, se egy kérdés vagy, hogy leveleznénk, esetleg találkoznánk. Áh, úgy sem menne. Na, a válaszán felbuzdulva, írtam neki névnapi üdvözletet is, de nem reagált és a szilveszterire sem.

Azt hiszem, jól teszi. Bár, mindegy, hogy mit csinál, míg élek a gondolataimban lesz. Nem keveset...