Nem tudom mi ütött tegnap Péterbe, mert reggel bejött az irodámba, odajött hozzám, boldog új évet kívánt és adott 2 puszit. Nem tudom hova tenni és mire vélni a dolgot.
Pont 1 levelet írtam 1 kolléganőnek és annyira meglepődtem, hogy tulajdonképpen most is csak a döbbenetet érzem. Ennyi.
Na, olyan rohadt hideg van, hogy elővettem az anyutól örökölt irhabundát és tegnap abban mentem dolgozni. Bár, úgy éreztem magam, mint 1 parasztasszony, de Attila azt mondta, hogy neki tetszett. Mindegy. Lehet, hogy többet nem veszem fel.
Ma 1 másik bundát vettem fel, ez valami panofix, magyarul talán vasalt bárány. Olyan iszonyatosan nehéz, mint a só, pedig nem is hosszú. Ezt sem veszem fel holnap. Holnap 1 másik kabátban megyek. A feketében. Nem szeretem annyira, mert minden szösz látszik rajta, de elég jó könnyű, meleg és jó kapucnija van. Ez a lényeg. Amit anyutól örököltem, annak egynek sincs kapucnija.
Hát, ennyit a tegnapról és a máról.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése