A szilvesztert mindig magányosan töltöm. Sok évvel ezelőtt Istvánnal voltam utoljára szilveszterezni, azóta itthon egyedül. Volt, hogy koccintottam a monitorral. Társam a számítógép. Kb. ez az én kis valóságom.
Az egyik kedvenc filmemet néztem - Éjfélkor Párizsban -, aminek fél 1-kor lett vége. Ez pont jó volt, mert így nem kellett konstatálnom, hogy jééé, átléptünk 2016-ba. Az öcsém valamikor felhívott, de félig hunytam. Nem is tudom, miért hívott, mikró tudja, hogy nem szilveszterezek.
Viviék Romániába mentek. Én nem mentem volna, az tuti. Pláne, mikor mondta, hogy gulyás a szilveszteri menü. Miért a gulyással azonosítják a magyart? Na, mindegy. Végül is jól érzik magukat.
Lackóék hívtak ma mókust etetni Tapolcára, de olyan rohadt hideg van, eszem ágában sincs kimozdulni. Nehezemre esik még a szemetet is levinni, de leviszem és megetetem a madarakat. Inkább ez utóbbi a fontosabb.
Álmodtam valami hülyeséget is. Egy fekete madárral, de nem tudom már, hogy miről szólt. Talán elrepült. Ennek az álomnak az lehet az oka, hogy Csuri itt van nálam. Szerintem boldog, jól érzi magát. Remélem:-)
 |
| Csuri a lábamon alszik |
 |
| Csuri a monitor tetejéről nézelődik |
Küldtem karácsonyi és szilveszteri e-maileket az ismerőseimnek, köztük Istvánnak is. Meglepő módon, válaszolt a karácsonyira, de semmi puszi aláírás, mint szokta volt régebben és semmi egyéb, se egy kérdés vagy, hogy leveleznénk, esetleg találkoznánk. Áh, úgy sem menne. Na, a válaszán felbuzdulva, írtam neki névnapi üdvözletet is, de nem reagált és a szilveszterire sem.
Azt hiszem, jól teszi. Bár, mindegy, hogy mit csinál, míg élek a gondolataimban lesz. Nem keveset...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése