Voltam a nyugdíjintézetben...

... alias Kormányhivatalban.

Be akartam adni a fellebbezésemet a megállapított nyugdíjam ügyében, de közölte az ügyintéző hölgy - aki egyébként végig nagyon kedves és segítőkész volt velem, pedig igen sok időt töltöttem nála, közben 3x kicserélődtek az ügyfelek a mellettünk lévő pultoknál -, hogy arra nem lehet hivatkozni, hogy kevésnek találom az összeget. Hát, őszintén szólva, gondoltam én is.

Így ő magától kiadta nekem azt a papírt - amit egyébként kértem volna a fellebbezésben is -, amely éves bontásban tartalmazza az alapösszegeket. Erre a papírra azért volt szükségem, hogy összehasonlíthassam az abban szereplő összegeket az én papírjaimban lévőkkel.

Rendben volt! Minden úgy volt, ahogy nálam is.

De megtaláltam a hibát. Vagyis azt, hogy miért lett sokkal kevesebb a nyugdíjam, mint amire számítottam.

2007. volt a keresetem szempontjából a csúcs év. Ha azt a szintet tartotta volna nekem a kib@szott munkahelyem, akkor kb. megkaptam volna azt, amire számítottam, amit szerettem VOLNA! Azonban 2007-et követően az úgynevezett valorizációs szorzóval felszorzott éves fizetésem meg sem közelítette a 2007. évit. Kapaszkodj meg!, 2010-ben a felszorzott fizetésem több, mint 605 ezer!!!!!!!! forinttal volt kevesebb, mint a 2007-es.

Hát, ez van, mondhatnám, ezt kell szeretni és elfogadni. Főleg elfogadni, hogy a lelkem megnyugodhasson.

Mindig is tudtam, hogy 1 utolsó szarként kezelt a munkahelyem, de most meg is bizonyosodhattam róla. Olyanok, mint a fityesz. A nagyok, a vezetők lefölöznek mindent, a kicsikre meg szarnak, jó magasról. Azt is tudom, hogy a legrosszabbul fizetett dolgozók között voltam, pedig a munkámat mindig a maximális, legjobb tudásommal elvégeztem. Rám lehetett számítani, nem lógtam, nem hiányoztam, a munkámat becsülettel elvégeztem és mondhatom, hogy a rám bízott terület mindig rendben volt. Most látom, hogy fölösleges volt törni magam.

Eddig is utáltam a lindét, ezután még jobban fogom. Azt kívánom, hogy az a 2-3 ember, akikre gondolok, a tőlem elvett, megvont, pénz többszörösét költsék gyógyszerre, akár magukra, akár "kedves" családtagjaikra. Igen. Tudom, hogy ezt nem lenne szabad, de ez a cég annyit ártott nekem és külön a lelkemnek.

Gondolj csak arra - leírtam, úgy emlékszem -, amikor nem kellettem az új igazgatónak, mert 1 fiatalabbat választott.

Vagy, amikor jól elkúrták a végtörlesztésemet. Nos, ekkor is több százezer forinttal károsítottak meg, mert répcelakon dilettánsok. Dilettánsok! Azon még gondolkodom, hogy elmenjek-e az ügyvédemhez és bepereljük-e a lindét a különbözet összegének tárgyában. Megnézem, hogy megvannak-e a papírjaim, aztán majd eldöntöm.

Ez a helyzet, kedveském. Nem vagyok nagyon boldog. Mindenki megérti, akinek elmesélem.

Sosem voltam szerencsés az életben, vajon most miért lettem volna...?

Összekutyulódott

Kicsit összekutyulódtak a bejegyzéseim, aminek az az oka, hogy még a szeptember 24-i bejegyzésemet akkor (szeptember 24-én) elfelejtettem közzétenni, csak most tettem közzé, így az már a mai nappal datálódik. A címe: Visszajöttem. Logikailag csak ez után következett - hiszen valójában másnap írtam - a Nem tudok megnyugodni.

Ha netán valaki elolvassa, akkor nem biztos, hogy érti miről is van szó, mert először a Visszajöttemet kell olvasni és utána már érthető a Nem tudok megnyugodni.

Ah, nem is kutyulom tovább.

Holnap megyek a nyugdíjintézetbe:-(((

Visszajöttem

Pontosabban hazajöttem 9 napnyi távollét után. Szeretnék majd erről is részletesebben írni, de most van valami, ami nyomja a szívem-lelkem. Ha jól belegondolok, több dolog is.

Az egyik, ami a legfontosabb, hiszen életem hátralévő részét meghatározza, az a nyugdíjam. Megérkezett a határozat, hogy mennyi is lesz. Hát, nem sok. Meg fogok tudni élni belőle, de ettől jóval többre számítottam. Hogy miért is? Elmondom.

Bárkivel beszéltem, aki nyugdíjba ment a munkahelyemről, mindenki azt mondta, hogy több lett a nyugdíja, mint amennyi a havi nettó fizetése volt. Kivéve nekem. Valahogy éreztem, hogy ez rám nem fog vonatkozni.

Az egyik volt kolléganőm például kb. 20 ezer forinttal kevesebbet keresett, mint én és most TÖBB a nyugdíja, mint nekem. Hogy van ez emberek? Mert én qrvára nem értem.

Fogok fellebbezni és kérem, hogy számolják újra. Remélem, nem kevesebbet fognak megállapítani.

Hát, ez a kis történet eléggé felzaklatott. Érdekes volt egyébként, mert tegnap reggel jött sms a telefonomra, hogy megküldték az előleg és a "valódi" nyugdíj közötti különbözetet, amiből én sec-perc alatt kiszámoltam, hogy mennyi lesz a nyugdíjam. Azt mondtam magamban, hogy itt már csak a csoda segíthet. De nem történt csoda. Délután megérkezett a hivatalos levél és ezerre pontosan az volt benne, mint amit kiszámoltam.

Szóval, szomorú vagyok, letört és lehangolt. Azt az összeget úgysem kapom meg, mint amire számítottam, mert az 17 ezer forinttal több annál, mint amit megállapítottak. Mindegy, nincs mit tenni, fellebbezek és aztán szépen elfogadom és beosztom azt, ami lesz. Csak idő kell, hogy túltegyem magam rajta. Egyelőre nem könnyű és kis gyomorgörcsöt is érzek folyamatosan tegnap óta, amit ennek a bánatomnak tulajdonítok.

Hát, ez volt most a legfontosabb az utóbbi napok eseményei közül.

Nagy csalódás ért Ferivel kapcsolatban, mert rá kellett jönnöm, hogy a maga 70 évével szexpartnert keres Magyarországon, amikor eljön 3 hónapra. Én nem voltam erre kapható. Volt, hogy majdnem 1 hónapig nem jelentkezett, aztán azt se tudta, hogy mit beszéltünk korábban és volt, hogy a telefonban is összekevert mással. István jutott róla eszembe. Ha-ha. Na, ez sem volt 1 szívderítő dolog.

Kitöröltem Feri telefonszámát, nincs rá szükségem, nekem nem kell ez az ember - meg én sem neki. Nem fogad el barátként. Sajnálom. Pedig jó társaság tudok lenni:-) 3 hónapot itt van 9-et meg Ausztráliában. Tojok rá nagy ívben:-)

Vivikéék hazaérkeztek a nászútról, de a bőröndjük lemaradt a római átszállásnál. Rettenetesen izgulok, hogy előkerüljön. Borzasztó lenne, ha nem kapnák vissza. Gondolom, tele van emlékekkel, ajándékokkal és persze a legszemélyesebb holmijaikkal.

Most pár napot itthon leszek, aztán megyek vissza Pestre, mert anyu 80 éves lenne hamarosan és azon a napon ki akarok menni hozzá.

Mára ennyi. Nem vagyok túl lelkes, de szeretnék írni a korábbi nyaralási élményeimről, mert azért van még pár apróság a tarsolyomban.

Az Ófalu

Csodálatos a hollókői Ófalu. Olyan jellege van, mint 1 skanzennek, a skanzeneket meg ugyebár imádom. A szentendreit is és Ópusztaszeren is a skanzen része tetszett a legjobban.

Még soha egyetlen képet sem tettem fel magamról, de most ott vagyok a tükörben:-)))

Meglepődtem, mikor a Kisgergely cukrászda reklámját láttam itt, ámbár annyira nem illett a képbe.

Nagyon szép ház, ugye?

Kis átjáró 2 utca között

Igazi, régi falusi ház és most szobát lehet benne bérelni. Szívesen eltöltenék itt néhány napot.

A templom az Ófalu jelképe

 Nagyon szép ez az Ófalu, szívesen visszamennék.

Más.

Ma előszedtem egészen 1994-ig visszamenőleg azokat a papírokat, amelyeket az adóbevallásaimhoz kaptam. 2 év hiányzik, melyet e-mailben megkértem a volt munkahelyemről. Valamint a szakszervezetnél eltöltött 3 évemről nincs semmi, de ez ügyben is sikerült telefonálnom, ígéretet kaptam, hogy megkapom. Ezzel a keresgéléssel, telefonálgatással elment a délelőttöm.

Délután postán voltam, OTP-ben és boltban.
Sőt, még mostam is:-)

Nem tudok megnyugodni

Egyelőre nem tudok megnyugodni a csodálatosan megállapított nyugdíjam miatt. Nem is szeretek róla beszélni, mert qrvára felhúzom magam. Éjjel is alig aludtam, azon agyaltam, hogy lehet az, hogy más több nyugdíjat kap, mint a fizetése volt, az enyém viszont meg sem közelíti a fizetésemet. Erős szívdobogás jött rám éjjel és az jutott eszembe, jó lenne elpatkolni. Most nem szeretek élni. Az eddigi jókedvemnek lőttek.

Nincs kedvem írni, bocs. Ennyi.

El is felejtettem...

... tegnap leírni, hogy a szentendrei kirándulás után még elmentünk Viviékhez. Elég sokáig ott voltunk, Vivi megmutogatta, hogy mit hogyan kell csinálni majd, ha ott leszek náluk és vigyázok a macskára. Meg a lakással kapcsolatos dolgokat is mutogatott. például 1x biztosan mosok majd, mert nem viszek, nem is akarok vinni 9 napra való tiszta cuccot, hiszen ott a mosógép, nem 1 szállodában leszek, ahol nehezebb bárkire is rábízni, hogy kimosson valamilyen személyes holmimat.

A 7. napon csak ketten mentünk kirándulni Lacival. Vágytam látni Hollókőt, hiszen a világörökség része. Bár úgy tudom, hogy csak az Ófalu, a vár az talán nem, de a dolog lényegén, lenyűgöző szépségén semmit nem változtat.

Lassan azt kell mondanom, hogy minden vár szebb, mint a mi "műanyaggá" épített Diósgyőri Várunk.

Néhány kép a Hollókői Várról.

A vár látképe

Kilátás

Egy belső torony erkéllyel. Laci mesélte, hogy régebben nem lehetett bemenni az erkélyajtón. Most be lehet és a toronyban is van látnivaló.

Ez olyan, mint 1 verem és csak üvegtáblán keresztül lehet lenézni rá. Nem tudom, hogy mi lehetett a funkciója, de érdekes.

Hát, majd innen folytatom, a csodálatos hollókői Ófalu lesz a következő, de most 1 darabig nem írok. Kis szünetet kell tartanom.

Szóval következik az Ófalu és még a sztúpa Tar településen. Ez utóbbi is nagyon érdekes volt.

Majd jövök, addig is pá:-)

Mi is volt...

... a 6. napon? Hol jártam? Szentendrén, a Szentendrei Skanzenben. Már harmadik alkalommal voltam ott, imádom a skanzent, de általában a skanzeneket. Ópusztaszeren is a skanzen tetszett a legjobban. Érdekes volt az alföldi tanyavilág házait régi látni.

Visszatérve Szentendrére. Most, a 3. látogatásom után talán elmondható, hogy a skanzenben felvonultatott minden tájegységben jártam. Rengeteg képet készítettem, csodálattal nézek az ott látható dolgokra. Nem azt mondom, hogy szeretnék vagy szerettem volna élni olyan körülmények között, amelyek láthatóak azokban a régi házakban, de mégis lenyűgöz.

Kemence

Módos gazda háza

A skanzen jelképe

Ehhez nem tudok mit hozzáfűzni, de nagyon szép:-)

Szobabelső

Túl vagyunk...

... az esküvőn. Minden nagyon szép volt, de legfőképp Vivi. Nem is gondoltam volna vagy inkább nem tudtam elképzelni, hogy ennyire gyönyörű lesz.

Iszonyatosan fáradt vagyok. 1/2 4-kor feküdtem le, de már 1/2 9-kor felkeltem és azóta is ébren vagyok.

Szóval, a lagzi tökéletes volt. Kéne most részleteznem, de egyszerűen fizikailag nincs hozzá erőm. Talán annyi, hogy a kaja nekem annyira nem jött be, bárnem maradtam éhes.

Szerintem mindenki jól érezte magát. Beszélgettem keveset az exemmel, bár nem akartam túl kedvesnek látszani hozz, mert nincs rá okom, hogy az legyek.

A sógornőmék is itt voltak, öregen, betegen, de még táncoltak is. Aput nem tudtam elrángatni egy táncra. Kár. Ő mindig olyan morcosnak látszik. talán, mert az is. Nem tudom. De mindig azért csak nem.

Muszáj mennem, mert mindjárt ráborulok a klaviatúrára.

Öltöztetés

Felkerül a fátyol, a karkötő

 

Ma nem írok...

... csak 1 mondatot, vagy kettőt, esetleg párat.

Szóval, holnap nálunk esküvő lesz. Vivi férjhez megy:-)
Már csak magammal kell foglalkoznom, de van még mit. A körmeimet rendbe kell tenni és a ruháimat kivasalni. Összeszedni mindazt, amit majd holnap magammal viszek, hiszen a szertartás és a lagzi is fent, a hegyekben lesz, Sebesvízen.

Igyekszem majd vasárnap jelentkezni, kicsit beszámolni, pár képet felpakolni.
Egyébként még a nyaralási élményeimet sem fejeztem be:-)

5. nap folytatás

Pannonhalma után Tatabányára mentünk a Turul-emlékműhöz, mert ott sem jártam még soha és egyébként is útba esett.

Sok látnivaló ott nincs, hiszen csak ez az 1 árva emlékmű van, de a monumentalitása lenyűgöző, csak úgy, mint a kilátás onnan.

Nem is tudok egyebet írni róla, csatolok néhány képet.

Turul hátulról

Turul előlről

Arányok érzékeltetése

Kilátás

 

 

5. nap

Na, végre, elérkeztem az 5. naphoz. Hol is jártunk? Hát, Pannonhalmán. Korábban még nem jártam az apátságban.

A bazilikája nagyon szép, de a könyvtára egyenesen lenyűgöző. Nem is gondoltam volna, hogy az 1 működő könyvtár. Például én is beiratkozhatnék. Vannak könyvek, amelyeket el lehet vinni. Haza. Persze, kiolvasás utána vissza:-))) Vannak könyvek, amelyeket csak ott lehet megnézni, de kézbe adják, lehet benne lapozgatni. És vannak könyvek, amelyeket csak kutatási célokra adnak ki. Tudni kell, hogy azért itt esetleg több száz éves könyvekről is lehet szó. Ez nem 1 modern könyvtár.

Sétáltunk egyet az arborétumban, de... hát..., az semmi. Olyan, mintha 1 bármilyen erdőben sétálgatnék. Megnéztük a levendulakertet, de csak távolról az arborétumból, mert marha sokat kellett volna gyalogolni, hogy lemenjünk oda. Később ugyan felfedeztük - visszafelé menet -, hogy kocsival meg lehet állni előtte és onnan bemehetnénk, de annyira nem voltunk kíváncsiak rá.

Örültem, hogy eljutottam Pannonhalmára.

A Bazilika harangtornya

A Bazilika 1 részlete

Ezt a képet "Belső utca-részlet"-nek neveztem:-)

A könyvtár  kis részlete

A levendulakert

Sümeg

Ez még mindig a 4. nap. Nagyon húzós volt. Korán keltünk, már 1/2 8 után elindultunk. Ahogy írtam korábban, először Szent György-hegyre mentünk, utána Tapolcára és végül Sümegre, a várba. Hogy úgy mondjam, ez mind ott van 1 rakáson:-)

Sümegen nem jártam még. Csodálatos az a vár. Egy fél napot simán el lehet tölteni benne. Körbe lehet menni a várfalon. Nagyon élveztem. Azt hiszem, mindent megnéztünk, amit csak lehetett. A kecskéket kicsit soványnak találtam, de azt mondták, hogy ők ilyenek. No, mindegy, nem akartam vitatkozni, de szerintem soványak voltak. Az egyiket megsimogattam, a bordáit lehetett érezni és a csípőcsontjai vagy mi, teljesen kiálltak. Meg aztán tökre nem számít, hogy én mit mondok.

Szóval, a mi Diósgyőri Várunk a nyomába nem jöhet a Sümegi Várnak. Sümeg klasszisokkal jobb. Az ember szinte érzi, látja, hogy hogyan élhettek ott régen. Diósgyőr 1 nagy "műanyag" lett mióta felújították. Utálom.

De inkább teszek fel néhány szép képet Sümegről:

A vár bejárata

Csodálatos várudvar

Ez a belső vár egyik termében volt

Itt bizony még több száz éves falmaradványok is vannak - helyenként

A baromfiudvar részlete

Kecslefejés

Fűszernövények kertje. Minden feliratozva van, hogy tudjuk, az épp milyen növény

4. nap - folytatás

Szent György-hegyről Tapolcára mentünk, ahogy írtam is. Valamikor tinédzser koromban jártam már Tapolcán az exférjemmel - bár akkor még nem volt férjem. Mindegy:-) Arra emlékszem, hogy csónakáztunk a Tavasbarlangban.

Nos, ez most is megtörtént, de azóta építettek fölé 1 Látogatóközpontot, ahol vezetéses bemutató után juthatunk a csónakokhoz. A vezetősrác is nagyon tetszett, mert sok humort vitt a mondókájába.

A barlang nem túl hosszú, de nagyon szép, kristálytisztán átlátszó vízzel.

Tavasbarlang kristálytiszta vízzel. Állítólag nincs még 1 ilyen a világon:-)

A csónakázás után elsétáltunk a városközpontba, ahol 1 gyönyörű tó van. Hihetetlen, a város közepén 1 tóban gyönyörködhetünk. Ez a Malom-tó. Nagyon sok, szép fényképet készítettem.

A Malom-tó

A malomkerék ma már csak látványosság

A zubogó víz. Nekem nagyon tetszik ez a kép:-)

Még mindig ennek a napnak a folytatása  következik, de csak holnap - remélem.

(Éhes vagyok...)

Nyaralásom 4. napja

Azért 4. nap, mert az első napról nem írtam, hiszen akkor érkeztem, a délutáni program 1 fagyizás volt. Tegnap írtam a 2. napról, ami a meglepi lánybúcsú volt. A 3. napi program anyu hamvainak a meglátogatása volt.

A 4. napon viszonylag korán reggel indultunk otthonról. Első állomásunk Szent György-hegy volt, ahol apu a gyerekkori emlékei helyét próbálta megkeresni, de olyan romos és gazos már minden, hogy 1 kis kápolnán kívül nem találtunk semmit, amire emlékezett volna.

Ez a romos kápolna, amit hátulról tudtunk megközelíteni embermagasságú aljnövényzetben, gazban.

Így néz ki a domb aljából a kápolna.

A kilátás azért nem volt semmi, ez itt a Badacsony.

Ezután Tapolcára mentünk, de majd innen folytatom holnap.

Lánybúcsú

Vivikémnek megvolt a meglepetés lánybúcsúja. Nagy titokban zajlott az egész szervezkedés, de Győzőt nyilán be kellett vonni. Még 20 perccel a találkozó előtt Vivinek fogalma sem volt, hogy hamarosan mi vár rá.

Elindultak öltönyt venni és, miközben Vivi a telefonját nyomkodta, egyszer csak megállt az autóval annál a háznál, ahol Orsi lakik. Ott már várta Vivit Orsi és Rebeka. Szépen fellifteztek a 8. emeletre, mi meg elbújtunk a lakásban és kis idődifferenciával egyenként előjöttünk.

Volt sírás.

Gyorsan el is indultunk, mert várt a hajó, amivel a Margitszigetre mentünk. Sétáltunk, nagy örömömre megnéztük a gólyákat is.

A visszafelé hajóúton elintéztem, hogy Vivi bemehessen a kapitányhoz, még a hajókürt gombját is megnyomhatta, valamint elköszönéskor az utaskísérő is sok boldogságot kívánt a menyasszonynak. Áh, olyan jó volt ♥
Aztán visszamentünk Orsi lakására, ott mindenféle vicces feladatok vártak Vivire. Például: bekötött szemmel kellett megállapítania 1 dobozban elrejtett dolgokról, hogy mi micsoda. (Kitalálta mindet.)
Szintén bekötött szemmel kellett 1 banánt felöltöztetni óvszerrel.
Az általunk kiválasztott kozmetikai dolgokkal ki kellett magát festenie 1 sötét szobában. Az eredmény horrorisztikus lett:-)))
1 perc alatt 10 pár nagyon egyforma kifordított zoknit össze kellett párosítania - sikerült.
Aztán Győzővel egyeztetve, férjismereti tesztet kellett kitöltenie. 25 kérdésből azt hiszem 17 válasz lett jó --- ha jól emlékszem...
Felfújt lufit ki kellett szúrni, mert abban is kis papírra írt feladatok voltak.
Mindenki mondott 1 szót, amelyeket bele kellett szőni 1 Gy-nek szóló szerelmi vallomásba. A szavak: gulyáskrém, pacalpörkölt, kismalac, bálnazsír, botmixer és széndioxid (vagy -monoxid).
Hát, hirtelen ennyi jutott eszembe.
Persze a feladatot között volt evés, ivás, beszélgetés.
Én olyan este 10 körül eljöttem, ők hajnali 3-ig fenn voltak, ahogy Vivi mondta.
Szerintem jó volt, visszafogott, de szórakoztató. Örültem, hogy ott lehettem.