Egyelőre nem tudok megnyugodni a csodálatosan megállapított nyugdíjam miatt. Nem is szeretek róla beszélni, mert qrvára felhúzom magam. Éjjel is alig aludtam, azon agyaltam, hogy lehet az, hogy más több nyugdíjat kap, mint a fizetése volt, az enyém viszont meg sem közelíti a fizetésemet. Erős szívdobogás jött rám éjjel és az jutott eszembe, jó lenne elpatkolni. Most nem szeretek élni. Az eddigi jókedvemnek lőttek.
Nincs kedvem írni, bocs. Ennyi.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése