... alias Kormányhivatalban.
Be akartam adni a fellebbezésemet a megállapított nyugdíjam ügyében, de közölte az ügyintéző hölgy - aki egyébként végig nagyon kedves és segítőkész volt velem, pedig igen sok időt töltöttem nála, közben 3x kicserélődtek az ügyfelek a mellettünk lévő pultoknál -, hogy arra nem lehet hivatkozni, hogy kevésnek találom az összeget. Hát, őszintén szólva, gondoltam én is.
Így ő magától kiadta nekem azt a papírt - amit egyébként kértem volna a fellebbezésben is -, amely éves bontásban tartalmazza az alapösszegeket. Erre a papírra azért volt szükségem, hogy összehasonlíthassam az abban szereplő összegeket az én papírjaimban lévőkkel.
Rendben volt! Minden úgy volt, ahogy nálam is.
De megtaláltam a hibát. Vagyis azt, hogy miért lett sokkal kevesebb a nyugdíjam, mint amire számítottam.
2007. volt a keresetem szempontjából a csúcs év. Ha azt a szintet tartotta volna nekem a kib@szott munkahelyem, akkor kb. megkaptam volna azt, amire számítottam, amit szerettem VOLNA! Azonban 2007-et követően az úgynevezett valorizációs szorzóval felszorzott éves fizetésem meg sem közelítette a 2007. évit. Kapaszkodj meg!, 2010-ben a felszorzott fizetésem több, mint 605 ezer!!!!!!!! forinttal volt kevesebb, mint a 2007-es.
Hát, ez van, mondhatnám, ezt kell szeretni és elfogadni. Főleg elfogadni, hogy a lelkem megnyugodhasson.
Mindig is tudtam, hogy 1 utolsó szarként kezelt a munkahelyem, de most meg is bizonyosodhattam róla. Olyanok, mint a fityesz. A nagyok, a vezetők lefölöznek mindent, a kicsikre meg szarnak, jó magasról. Azt is tudom, hogy a legrosszabbul fizetett dolgozók között voltam, pedig a munkámat mindig a maximális, legjobb tudásommal elvégeztem. Rám lehetett számítani, nem lógtam, nem hiányoztam, a munkámat becsülettel elvégeztem és mondhatom, hogy a rám bízott terület mindig rendben volt. Most látom, hogy fölösleges volt törni magam.
Eddig is utáltam a lindét, ezután még jobban fogom. Azt kívánom, hogy az a 2-3 ember, akikre gondolok, a tőlem elvett, megvont, pénz többszörösét költsék gyógyszerre, akár magukra, akár "kedves" családtagjaikra. Igen. Tudom, hogy ezt nem lenne szabad, de ez a cég annyit ártott nekem és külön a lelkemnek.
Gondolj csak arra - leírtam, úgy emlékszem -, amikor nem kellettem az új igazgatónak, mert 1 fiatalabbat választott.
Vagy, amikor jól elkúrták a végtörlesztésemet. Nos, ekkor is több százezer forinttal károsítottak meg, mert répcelakon dilettánsok. Dilettánsok! Azon még gondolkodom, hogy elmenjek-e az ügyvédemhez és bepereljük-e a lindét a különbözet összegének tárgyában. Megnézem, hogy megvannak-e a papírjaim, aztán majd eldöntöm.
Ez a helyzet, kedveském. Nem vagyok nagyon boldog. Mindenki megérti, akinek elmesélem.
Sosem voltam szerencsés az életben, vajon most miért lettem volna...?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése