Visszajöttem

Pontosabban hazajöttem 9 napnyi távollét után. Szeretnék majd erről is részletesebben írni, de most van valami, ami nyomja a szívem-lelkem. Ha jól belegondolok, több dolog is.

Az egyik, ami a legfontosabb, hiszen életem hátralévő részét meghatározza, az a nyugdíjam. Megérkezett a határozat, hogy mennyi is lesz. Hát, nem sok. Meg fogok tudni élni belőle, de ettől jóval többre számítottam. Hogy miért is? Elmondom.

Bárkivel beszéltem, aki nyugdíjba ment a munkahelyemről, mindenki azt mondta, hogy több lett a nyugdíja, mint amennyi a havi nettó fizetése volt. Kivéve nekem. Valahogy éreztem, hogy ez rám nem fog vonatkozni.

Az egyik volt kolléganőm például kb. 20 ezer forinttal kevesebbet keresett, mint én és most TÖBB a nyugdíja, mint nekem. Hogy van ez emberek? Mert én qrvára nem értem.

Fogok fellebbezni és kérem, hogy számolják újra. Remélem, nem kevesebbet fognak megállapítani.

Hát, ez a kis történet eléggé felzaklatott. Érdekes volt egyébként, mert tegnap reggel jött sms a telefonomra, hogy megküldték az előleg és a "valódi" nyugdíj közötti különbözetet, amiből én sec-perc alatt kiszámoltam, hogy mennyi lesz a nyugdíjam. Azt mondtam magamban, hogy itt már csak a csoda segíthet. De nem történt csoda. Délután megérkezett a hivatalos levél és ezerre pontosan az volt benne, mint amit kiszámoltam.

Szóval, szomorú vagyok, letört és lehangolt. Azt az összeget úgysem kapom meg, mint amire számítottam, mert az 17 ezer forinttal több annál, mint amit megállapítottak. Mindegy, nincs mit tenni, fellebbezek és aztán szépen elfogadom és beosztom azt, ami lesz. Csak idő kell, hogy túltegyem magam rajta. Egyelőre nem könnyű és kis gyomorgörcsöt is érzek folyamatosan tegnap óta, amit ennek a bánatomnak tulajdonítok.

Hát, ez volt most a legfontosabb az utóbbi napok eseményei közül.

Nagy csalódás ért Ferivel kapcsolatban, mert rá kellett jönnöm, hogy a maga 70 évével szexpartnert keres Magyarországon, amikor eljön 3 hónapra. Én nem voltam erre kapható. Volt, hogy majdnem 1 hónapig nem jelentkezett, aztán azt se tudta, hogy mit beszéltünk korábban és volt, hogy a telefonban is összekevert mással. István jutott róla eszembe. Ha-ha. Na, ez sem volt 1 szívderítő dolog.

Kitöröltem Feri telefonszámát, nincs rá szükségem, nekem nem kell ez az ember - meg én sem neki. Nem fogad el barátként. Sajnálom. Pedig jó társaság tudok lenni:-) 3 hónapot itt van 9-et meg Ausztráliában. Tojok rá nagy ívben:-)

Vivikéék hazaérkeztek a nászútról, de a bőröndjük lemaradt a római átszállásnál. Rettenetesen izgulok, hogy előkerüljön. Borzasztó lenne, ha nem kapnák vissza. Gondolom, tele van emlékekkel, ajándékokkal és persze a legszemélyesebb holmijaikkal.

Most pár napot itthon leszek, aztán megyek vissza Pestre, mert anyu 80 éves lenne hamarosan és azon a napon ki akarok menni hozzá.

Mára ennyi. Nem vagyok túl lelkes, de szeretnék írni a korábbi nyaralási élményeimről, mert azért van még pár apróság a tarsolyomban.