Vacakul...

... voltam az éjjel. De olyannyira, hogy azt vártam, mikor halok meg. Ez már nem az első eset. Annyira felpörög a szívem, hogy azt várom, egyszer belehalok. Nappal már ritkán van ilyen gondom, mióta gyógyszert szedek. De, hogy éjjel, amikor nyugalmi állapotban lennék, vízszintesen, mitől van, nem tudom. És nem tudok segíteni magamon. Mindegy, hogy milyen pozitúrában fekszem, hogy mélyeket lélegzem, nem segít semmi. És sokáig tart, sokáig. Szóval, ettől most eléggé lehangolt, letört vagyok és kicsit félek a következő éjszakától, basszus.

Mi is történt ahhoz képest, mikor utoljára írtam? Kedden főzős napom volt, ismét 1 finomat alkottam. A neve egyszerűen vörös káposztás csirkeragu.

A maradék vörös káposztából éppen ma készítettem salátát. Úgy érzem elég jó lett. Mellesleg a csirkéhez kellett 30 dkg káposzta és a legkisebb, amit meg tudtam venni, közel 2 kiló volt. Kidobni nyilván nem akartam, ezért lett belőle saláta. Ehetem 1 darabig:-)

Szerdán bementem a bankba a hétfőn kapott levél miatt, miszerint ismételten meg akarták csapolni a bankszámlámat. Előtte azért beszéltem telefonon is az ügyfélszolgálatukkal és a számítógép szerelő céggel is, bár nem az én szerelőmmel. A telefonos kiscsaj is mondott néhány jó dolgot és a szerelő is azt mondta, hogy a gépem megfelelően védve van. Szerintem a bankban a srác mondta ki az igazságot, vagyis  az az oldal nincs eléggé védve, ahonnan régebben rendeltem pár dolgot. Februárban rendeltem utoljára, azóta semmire nincs pénzem. Borzasztó ez a pénztelenség. Semmit nem tudok megtakarítani, pedig nagyon beosztóan élek. Visszatérve a bankra, a számlámat meg kell tartani, míg a hitelem fennáll.

Csütörtökön már nem tudom mi volt. Talán a gyerekek voltak itt délelőttől kora délutánig. Igen, így volt.

Pénteken felutaztam Vivivel Pestre, mert másnap szombaton volt Lackónak az ejtőernyős tandemugrása Székesfehérváron, amit a májusi szülinapjára kapott a családtól. Szerencsére, Laci is úgy döntött, hogy lejön, Karcsinak is volt kedve, így hárman lementünk jó szakadó esőben. Épp ezért az ugrásra dél helyett délután 3 óra volt beütemezve, végül 15:40-kor szállt fel a gép, még 30 percig csak körözött, emelkedett felfelé 4 ezer méter magasra! Nagy élmény volt neki és nekem is nagy élmény volt látni, nagyon jól éreztem magam. Gáborkám pont ezen  napon volt 5 éves.

Képek az ugrásról:

Készülődés a felszállásra

Spiráloznak

Mosolyog

Időben még kicsit visszamegyek. Délben találkoztunk Lackóékkal az Alba Plázában, elütöttük ott az időt. Kajáltunk, vásároltunk a Takkoban, nagy leárazás volt. Lacitól kaptam 1 pólót, nem került még 700 forintba sem! Én meg vettem magamnak 1 rosegold színű karkötőt, már régen szerettem volna, mert van ilyen nyaklánc-füli szettem, de karkötőm nem volt hozzá --- eddig.

Viviék is lejöttek délután 3-ra, addigra már baromi meleg volt hét ágra sütött a nap, amint a képeken is látható.

Szóval, jól éreztük magunkat, csak apu nem volt ott. Fáj a csípője:-(

Folyt. köv.:-)))