Borangolás és családi ünnep

Zsúfolt napjaim voltak a múlt héten. Apa jött szombaton, arra azért készültem némi takarítással, bevásárlással. Aprólékosan már nem tudom leírni a részleteket, de tudom, hogy minden úgy alakult, ahogy elterveztem, vagyis mindent megcsináltam azon a napon, amikorra terveztem és ez fontos volt. Azért volt fontos, mert közben pénteken még borangolni is mentünk az Avasra Adával, Ada annyira akarta, így időt kellett rá szakítani. Mondjuk jól is éreztük magunkat. 2 napra tereztük az Avasi Borangolást, de csak 1 lett belőle, elég volt, ez volt a péntek. Előtte bevásároltam a hétvégére és még előtte megcsináltam a takarítást.

Visszatérve a borangolásra, találkoztam 1 volt kollégámmal és családjával, nekik ott van 1 igen f@sza borpincéjük. Náluk kaptunk 1 kis bort kóstolásra, Ada vöröset kért, én édeset, fehéret és aszút kaptam. Azta, de finom volt!!! Tudtam volna inni, mint a vizet, de szerencsére nem kaptunk olyan sokat.-))) Most legyen itt néhány kép a borangolásról

Nem is gondoltam, hogy a Kis-Avasnak ilyen feelingje van. Bevallom, még sosem jártam arra.

Most néhány kép a kollégám borházáról, pincéjéről:

Ez a "bútor" különösen tetszett, kínai porcelánból van!

Na, szóval, ez volt pénteken.

Szombaton jött apa, csirkecombot sütöttem, narancsos-kelbimbós-rizses körítéssel. Úgy gondolom, ízlett neki, legalábbis azt mondta, bár bevallom, kicsit soknak találtam benne a narancsot.

Másnap családi ünnepség volt Lackóéknál, jöttek Viviék is. Győző 40 éves volt, Lackó 41 lesz pont holnap, így a kettőt összevontuk. Laciék nem tudtak eljönni,mert ők csütörtökön Svédországba utaztak 1 kis műsorral és csak hétfőn jöttek haza, pedig Karcsinak is szülinapja volt, ő az 55 töltötte. A szokásos kerti sütögetés volt Lackóéknál, egész jó sikerült a kaja, eddig ez ízlett a legjobban.

Pünkösd hétfőn itthon dolgozgattam, az elmarad hétvégi munkáimat kellett elvégezni.

Kedden a szokásos vásárlás, főzés. Most Lapockát vettem. Rászoktam arra, hogy a szemes borsot összetöröm nylon zacskóban húsklopfolóval, így intenzívebb az íze és ehető. Mert, ha egészben ráharapunk a borsra, azt általában nem szeretjük, de így tök jó. Szóval, besóztam, borsoztam a húst, megsütöttem sütőben. Fini lett. Közben készítettem 1 jó lecsószerű alapot és, mikor kész lett a hús, beletettem ebbe a lecsós szaftba és jól összeforraltam. rizzsel tálaltam. Óh, finom volt.

Szerdán búcsújárás volt nálam. Jött 2 licitáló, elvitték a tárgyaikat.

Jött 1 felajánló, hozott 2 szatyor + 2 zsák + doboz használt ruhát. Borzasztó. Annyi jó va benne, hogy ki tudtam szedni magamnak néhány nadrágot, aminek jó a segge. Hosszú a szára, mert kicsi vagyok, de, ha a dereka jó lesz, akkor azt megcsinálom vagy csináltatom.

A DPD futár elvitt tőlem 1 csomagot és végül estefelé lejött a felső szomszédasszonyom, hozott 1 nagy tál friss cseresznyét.

Ma vérvételen voltam.

Jó és rossz

Tegnap öröm ért. Madáretetés ügyében végre megkaptam a határozatot, mely szerint megszüntetik az ellenem indított eljárást, mivel nem nyert bizonyítást, hogy galambot etetek:-))) Ha-ha-ha:-))) Úgy, hogy innen kezdve a "kedves" feljelentők kinyalhatják a seggemet, persze csak, ha hagyom nekik:-))) Már nagyon vártam ezt a levelet. Az utóbbi időben - már vagy 2-3 hete - minden reggel igyekeztem felöltözni, gyorsan rendbe szedni magam, hogy ne pizsamában kelljen a postást fogadni, mert tudom, hogy korán szokott jönni. Most is így volt és, hát, azért örülök. Persze azt a meghurcoltatást, aminek kitettek a moslék, buta, rendkívül buta és primitív emberek, sosem fogom nekik megbocsátani. Most nem akarok nagyképű lenni, de teljesen biztos vagyok benne, hogy az aláírók közül 1 sincs olyan intelligens, mint én. Tudom, ez hülyén hangzik és nagyképűen, de így van. Óh, tudnék róluk mesélni. Sokat. Nem tanult emberek és beszűkültek, öregek. Az öregségnek, mint állapotnak, nem kell egyenlőnek lenni a beszűkültséggel. Van köztük postás, biztonsági őr, meg olyanok, akik esetében fogalmam sincs, hogy miből élnek. És az öregek:-)))

Na, ez volt a jó hír.

A rossz hír az, hogy meghalt 1 régi kolléganőm. Még az ÉMÁSZ-nál dolgoztunk együtt néhány évet, fiatalabb volt, mint én, nem volt még 60 éves:-((( Nagyon sajnálom:-( Tudtam, hogy beteg, mert beszéltünk róla, nem is tudom..., talán tavaly. Járt kezelésekre. És határozottan emlékszem, hogy néhány hete még láttam valahol, kis társasággal, ők talán hárman voltak, köszöntünk egymásnak, mosolygott, mint mindig. Mindig mosolygott... Csak pár másodpercre láttam, de sajnos, azt rögtön észrevettem, hogy lefogyott.-(

Nyugodj békében Danavár Marika:-(

2 nap

Szombaton volt 1 talim itt a közelben az Otthon téren. Kicsit várnom kellett a srácra, de azért jött. Kérdeztem, hogy adjak-e nyugtát, mire kicsit bizalmatlanul mondta, hogy ahogy gondolom és biztos Henihez megy a pénz. Mondtam, hogy mindent könyvelek és anyagiakban Heni maximális bizalmát élvezem. Nem adtam nyugtát.

Úgy volt, hogy most hétvégén eljön hozzám 2 cicás, az egyik rongyokat hozott volna, a másik licites tárgyakért jött volna. Egyik sem jött. A rongyos legalább írt, hogy nem jön, a másik nem is írt.

Aztán az egyik licitálóval üzenetben beszélgettem és azt akarta, hogy vigyem el a cuccát a város túlsó felére a munkahelyére. Hát, nem! Lehet, hogy nem tetszett neki, de nem ugrálok mindenkinek a kénye-kedve szerint. Mozduljon a másik fél is, ne csak én.

Ma itt voltak Lackóék, elvitték végre az összegyűjtött hulladék újságpapírt, ami a konyhában már toronyként felhalmozva a villanykapcsolóig ért. Sajnos, történt 1 kis gubanc, Mesi letörte a cipős szekrényem felső ajtaját. Kurva pipa vagyok:-((( Nem tudom még, hogy mikor és hogyan fogom megoldani, megcsináltatni...?

Elég sokat dolgoztam ma itthon, apróságokat, de sokat.

Akartam írni 1 régi dologról, arról, hogy milyen lelki szenvedésen kellett keresztül mennem a főnököm mellett. Nagyon rossz volt a kapcsolatunk. Már 1 idő óta rossz volt a kapcsolatunk, de aztán közölték vele, hogy menjen nyugdíjba. Na, ez teljesen betett neki. Rendezni kellett a papírokat, de semmilyen együttműködésre nem volt hajlandó, egyszerűen semmilyenre. 2 héten át jegyzeteltem a kérésemre adott reakcióit. Ilyeneket írtam:

- 1x sem tudtunk beszélni, szinte állandóan telefonált. (2010. 01. 04.)

- Kértem az iratok együttes átnézését a reggeli kv bevitelekor. Neki csak annyit kell mondani az iratra, hogy marad, elküldjük, irattár vagy szemét és még részleteztem neki néhány dolgot, ami le is van írva. A válasz: némi bizonytalan fejmozgatás. Ennyi!

- Ismét kértem az iratok átnézésre, hogy csomagolhassam, amit kell, mire ezt felelte: Jó, majd, ha lesz idő és meredt tovább a monitorra.

- Ezután 2 napig nem jött, beteg volt.

- Utána nem jelentkezett, gyakorlatilag semmit nem tudtam róla, ez 1 hétfői nap volt.

- Kedden 3/4 10-kor érkezett, 11-kor tudtam beszélni vele, kértem, hogy szóljon, ha tudunk pakolni. A válasz: Majd pakolunk.

- Másnap nem szóltam, szarul voltam.

- Én: Esetleg, ha lesz kedved és időd pakolni, szólj. A válasz: Jó! Mindeközben a monitort nézi, rám sem néz és nemlegesen rázza a fejét.

- 2010. 01. 15., utolsó bejegyzésem: Ma nem szóltam, már belefásultam ebbe az egészbe.

Gyakorlatilag keresztül nézett rajtam, éreztette velem, hogy számára 1 senki vagyok, 1 nulla vagyok. Ez a "kedves" ember akkor vonta meg tőlem a fizetésemelés nagy részét, amikor anyu meghalt. De Isten nem ver bottal, a fia skizofrén, nem kicsit. 1x például felgyújtott 1 szállodai szobát. A mérnök fiatalember talán még dolgozni sem képes...

Egy dolog miatt örülök, hogy leírtam ezeket, mert ezennel ünnepélyesen kiviszem a szemétbe a papírokat, amelyekről leírtam a történteket.

Megkönnyebbülés:-)

Óh, annyi minden...

... történt mostanság, hogy már megint nem tudok rendesen visszaemlékezni. Tényleg egész sűrű napjaim voltak.

Május 01-jén Adával kimentünk a Népkertbe. Hát, megállapítottuk hogy nem 1 nagy vasziszdasz, sőt el is döntöttük, hogy többet nem megyünk. Egynek jó volt, de ennyi. Ettünk fagyit, meghallgattuk Bereczkit meg Varga Miklőst. Látni nem nagyon lehetett őket, mert ahhoz alacsony volt a színpad.

Még a múlt héten Heni elhozta a licites tárgyakat, mivel legutóbb mondtam neki, ha licit végére nincsenek itt a tárgyak, ne is hozza. Nem volt sok tárgy most. Elvitt néhány cuccot, amit felajánlásként kaptunk. Alutasakos kajákat, konzerveket, törölközőket és házilag készített cicaágyakat, amiből pereg a szivacs.

Ada vasárnap elutazott Sopronba az unokahúgával, aki az egyik beteg gyerekét vitte oda maszek kezelésekre, meg a kis szopós babáját, akit muszáj volt vinni. A betegnek van 1 ikertestvére, de ő jól van - bár Ada azt mondja az a gyerek sem teljesen 100-as -, itthon maradt az apjával. Nagyon nem jól sikerült ez az út, nagy feszültségek, viták voltak Ada és az unokahúga között, de holnap végre hazajönnek.

Anyák napján délelőtt fél 10-kor csöngettek. Egy pasi aszongya a kaputelefonba, hogy küldeményt hozott. Visszakérdeztem, hogy ilyenkor??? Erre mondta, hogy virág, mire beengedtem. Vivike küldött nekem virágot:-)

Lackóék hétfőn jöttek anyák napját köszönteni és ez alkalomból elmentünk fagyizni a Yummiba. Qrva sok pénzt hagytam ott, több, mint 6 ezer forintot 5 főre. Kiszámoltam, ha Kisgergelynél ennyit költünk, akkor minimum 5 gombóc fagyit ehettünk volna egyenként, a gyerekeket is beleszámolva. Szóval, azt hiszem jövőre ilyen nem lesz. Igazából gyerek napra szoktam meghívni őket 1 fagyira, de most másképp alakult. Végül is elszúrtam...:-( Gyereknapkor nem fogunk fagyizni.

A héten volt több cicás találkozóm. Az egyik durván 30 percet késett --- orvos... A másik 1 bűbáj most érettségiző fiatalember. Holnap is lesz talim, meg hétfőn is.

Molnár Marikával kimentünk a Müllerbe, még sosem járt ott, de tetszett neki, jól érezte magát. Bementünk az Eurofamilybe is, igazán érdemes volt, máskor is fogok menni. A Pepcoba csak benéztünk, aztán még átmentünk a Tescoba is. Jó kis túra volt.

Kedden sült csirkemellet készítettem narancsos kelbimbóval. Különleges volt és nagyon finom!

Drága barátnőm, Ági, tegnap volt 80 éves. Sírva köszöntöttem fel a telefonban, nagyon szeretem őt és ezt meg is mondtam neki. Az ajándéka csak később ékezik meg, az Országos Széchenyi Könyvtárból rendeltem neki szülinapi csomagot.

Egyik nap bent jártam a városban és bementem Margó nénihez. Persze, előtte felhívtam, hogy alkalmas lesz-e neki. Várt. Az ok az volt, hogy az idén nem jött el felköszönteni névnapom alkalmából, amit talán 1987. óta minden évben megtett és kíváncsi voltam, hogy miért. Januárban felhívott, felköszöntött, mondta, hogy eljön majd februárban vagy márciusban, ahogy szokott, de nem jött. Hívtam később telefonon, gondoltam, hátha eszébe jut, de nem volt semmi. Most, mikor mondtam neki, hogy vártam őt év elején a névnapom kapcsán, akkor szembesült vele, hogy nem volt. Egyszerűen elfelejtette. Nem akartam túllihegni, így gyorsan átléptünk a témán, de bizony - ahogy Margó néni is mondja saját magáról - nagyon megöregedett:-(

 Ma anyák napja volt Mesi sulijában. Igyekeztem szépen felöltözni, de rühelltem, hogy Kati nagyival egy légtérben kell lennem. Igyekeztem keresztül nézni rajta, szerintem valamennyire sikerült:-)))

Ma mostam:-)))))))), ami kicsit érdekes:-) Egyrészt azért, mert mikor legutóbb mostam - 2 hete -, iszonyatos mennyiségű szemét jött ki a gépből. A szám tátva maradt a látványtól, de negatív értelemben. Átfuttattam akkor több üres mosást is a gépen, amire valamelyest enyhült a dolog, de azért még jött a szemét. Másrészt pedig kicsit túlfogyasztottam vízből.

Annak viszont nagyon örülök, hogy annyi cuccom van, hogy mostanáig kitartott minden:-) Ruháim, fehérneműim még mindig vannak, de elfogyott a kispárnahuzat és a lepedő. Ezért volt muszáj már mosni.

Jött szemét a gépből:-((( Nem sok, de jött azért rendesen.

Megyek és eszem 1 profiterolt. nem kéne, de megteszem...