Szombaton volt 1 talim itt a közelben az Otthon téren. Kicsit várnom kellett a srácra, de azért jött. Kérdeztem, hogy adjak-e nyugtát, mire kicsit bizalmatlanul mondta, hogy ahogy gondolom és biztos Henihez megy a pénz. Mondtam, hogy mindent könyvelek és anyagiakban Heni maximális bizalmát élvezem. Nem adtam nyugtát.
Úgy volt, hogy most hétvégén eljön hozzám 2 cicás, az egyik rongyokat hozott volna, a másik licites tárgyakért jött volna. Egyik sem jött. A rongyos legalább írt, hogy nem jön, a másik nem is írt.
Aztán az egyik licitálóval üzenetben beszélgettem és azt akarta, hogy vigyem el a cuccát a város túlsó felére a munkahelyére. Hát, nem! Lehet, hogy nem tetszett neki, de nem ugrálok mindenkinek a kénye-kedve szerint. Mozduljon a másik fél is, ne csak én.
Ma itt voltak Lackóék, elvitték végre az összegyűjtött hulladék újságpapírt, ami a konyhában már toronyként felhalmozva a villanykapcsolóig ért. Sajnos, történt 1 kis gubanc, Mesi letörte a cipős szekrényem felső ajtaját. Kurva pipa vagyok:-((( Nem tudom még, hogy mikor és hogyan fogom megoldani, megcsináltatni...?
Elég sokat dolgoztam ma itthon, apróságokat, de sokat.
Akartam írni 1 régi dologról, arról, hogy milyen lelki szenvedésen kellett keresztül mennem a főnököm mellett. Nagyon rossz volt a kapcsolatunk. Már 1 idő óta rossz volt a kapcsolatunk, de aztán közölték vele, hogy menjen nyugdíjba. Na, ez teljesen betett neki. Rendezni kellett a papírokat, de semmilyen együttműködésre nem volt hajlandó, egyszerűen semmilyenre. 2 héten át jegyzeteltem a kérésemre adott reakcióit. Ilyeneket írtam:
- 1x sem tudtunk beszélni, szinte állandóan telefonált. (2010. 01. 04.)
- Kértem az iratok együttes átnézését a reggeli kv bevitelekor. Neki csak annyit kell mondani az iratra, hogy marad, elküldjük, irattár vagy szemét és még részleteztem neki néhány dolgot, ami le is van írva. A válasz: némi bizonytalan fejmozgatás. Ennyi!
- Ismét kértem az iratok átnézésre, hogy csomagolhassam, amit kell, mire ezt felelte: Jó, majd, ha lesz idő és meredt tovább a monitorra.
- Ezután 2 napig nem jött, beteg volt.
- Utána nem jelentkezett, gyakorlatilag semmit nem tudtam róla, ez 1 hétfői nap volt.
- Kedden 3/4 10-kor érkezett, 11-kor tudtam beszélni vele, kértem, hogy szóljon, ha tudunk pakolni. A válasz: Majd pakolunk.
- Másnap nem szóltam, szarul voltam.
- Én: Esetleg, ha lesz kedved és időd pakolni, szólj. A válasz: Jó! Mindeközben a monitort nézi, rám sem néz és nemlegesen rázza a fejét.
- 2010. 01. 15., utolsó bejegyzésem: Ma nem szóltam, már belefásultam ebbe az egészbe.
Gyakorlatilag keresztül nézett rajtam, éreztette velem, hogy számára 1 senki vagyok, 1 nulla vagyok. Ez a "kedves" ember akkor vonta meg tőlem a fizetésemelés nagy részét, amikor anyu meghalt. De Isten nem ver bottal, a fia skizofrén, nem kicsit. 1x például felgyújtott 1 szállodai szobát. A mérnök fiatalember talán még dolgozni sem képes...
Egy dolog miatt örülök, hogy leírtam ezeket, mert ezennel ünnepélyesen kiviszem a szemétbe a papírokat, amelyekről leírtam a történteket.
Megkönnyebbülés:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése