2018. július 21., szombat

Csütörtök óta...

... nem történt semmi lényeges.
Pénteken el kellett mennem Szotyinak kaját venni, de mivel nincs bérletem, gyalog mentem le a Bulgárföldre. Borongós volt az idő, gondolkodtam, mit vegyek fel, pláne ne olyat, amit el akarok vinni magammal Pestre. Vannak jó blúzaim, amit anyutól örököltem, fel is vettem az egyiket. Baromi hosszú, kb. combközépig ér. Halásznadrágot vettem hozzá, kifejezetten szarul nézett ki. Így a nadrág lekerült. Vettem fel másikat. Na, azzal már nem volt rossz, de akkor meg azt vettem észre, hogy szakadt a blúz, basszus. Blúz le, halásznadrág vissza. Végül pólót vettem.
Na, felöltöztem, vakoltam, fésülködtem, bizsut válogattam, elkészültem. Kinyitottam a lakás ajtaját és döbbenve tapasztaltam, hogy kopog az eső a lépcsőház ablakain. Ah, vissza minden. Leültem, szórakoztam, vártam, idővel csak elállt az eső és elindulhattam.
Ez volt még tegnap.

Ma ki sem tettem a lábam a lakásból, pedig legalább a szemetet le akartam vinni. Nem jött össze. Apróságokkal telt a nap.

Holnap sok dolgom lesz, megyek Pestre, ott leszek 1 egész hetet... Már most várom, hogy újra otthon legyek. Szotyikámat nagyon sajnálom itthon hagyni.

Remélem, hozok majd szép, új képeket.
Addig is pááá:-)))

2018. július 19., csütörtök

Nem igazán...

... szeretek blogot írni. Nem is értem magam, hogy miért írom? Nem sokan olvassák, visszajelzést csak egyet kaptam az elmúlt évek során. És, amit mindig mondok, hogy velem nem történnek nagy dolgok... Hát, most így kezdek a mai bejegyzésnek.
Holnap lesz 2 hete, hogy írtam. Ilyenkor már nem is tudok rendesen visszaemlékezni, hogy mi volt akkor, hiszen jegyzeteim nincsenek. De, azért lesz könnyű része is a blogomnak.
Hogy július 06-a után pénteken és szombaton mi volt, azt már részletezni nem tudom. Nyilván készültem a nyaralásomra, ami hétfőn, 09-én kezdődött. Azt biztosan tudom, hogy mindennel időben és úgy elkészültem, ahogy terveztem.
Hétfőn délelőtt vonatra ültem, első osztályra - hurrá - a hátizsákommal és a bőröndömmel. Laciék vártak már a Keletiben és irány a Balcsi. No, nem egészen, mert valahol a Badacsony háta mögött voltunk, Lesencetomajban, a Villa Fioréban. A hely bűbájos, csendes, nekem 1 nagy bajom volt, ami miatt talán soha többé nem megyek vissza, pedig Laci akar menni máskor is, meglehetősen koszos volt. De, lehet, hogy ez csak a mi szobánkra volt igaz, mert a többieknek nem volt ez irányú panasza. Még valamit arról, hogy kikkel mentünk: Laci fogorvosnő ismerősével, valamint annak a rettenetes lányával, a lány férjével és a kisbabájukkal. A csaj szerintem naponta 5 percnél többet nem foglalkozott a kislánnyal és mindenki hibás volt, csak ő nem. Állandóan lepattintotta a gyereket a férjének, miközben borzasztó csúnyán beszélt vele, nagyon sajnálom ezt a fiút. Ha a srác mondjuk fürdeni szeretett volna a kerti tóban, akkor a csaj már üvöltözött és vitte a gyereket az anyjához, ő meg lefeküdt aludni fényes nappal. Na, én a fogorvosnővel voltam 1 szobában, tulajdonképpen semmi probléma nem volt vele.

Ez a kerti biotó. Vegyszermentes.

Csináltunk jó kis programokat. Kedden ragyogó napsütés volt, lementünk a balatonedericsi strandra, ami 1 gyönyörűen karbantartott, tiszta, nem zsúfolt strand. Nagyon jól éreztem ott magam. A strandról a Badacsonyt hátulról láttuk, valamint rálátásunk volt a Szigligeti várra:

Panoráma a balatonedericsi strandról

Szerdán szar idő volt, majdnem egész nap esett az eső, de elmentünk Badacsonyba és megkerestük a Szegedy Róza Házat, ahol a Liliomfi című film azon jelenteit forgatták, amely Kányai uram fogadójában játszódtak.

A Liliomfi című filmben ez volt Kányai uram fogadója

Sajnos, még csütörtökön sem jeleskedett az idő, némi esőszitálás közepette elmentünk az Afrika Múzeumba, amely szintén Balatonedericsen van. Kis állatkert is van, úgy összességében nem voltam elragadtatva az egésztől. Jó pár leopárdbőr volt, 1 oroszlánbőr is, valamint zebrabőrből készült dobok. Nem voltam képes ezeket lefotózni, nem. Nekem, aki azt mondom "Szerelmem Afrika ♥", nagyon rossz volt látni ezeknek a nemes állatoknak a gereznáját. Azért megsimítottam 1 leopárdbőrt, mert kíváncsi voltam a tapintására. Puha volt, puhább, mint gondoltam, mert inkább sprődebbre számítottam.

Festmény 1 leopárdról. Szerintem nőstény.

Az állatkerti rész elég szegényes volt, sajnáltam az állatokat. Például volt 1 japán makákó, akik eredetileg csapatban élnek, ő meg egyedül búslakodott a ketrecben. Nagyon rossz volt látni, nem sokat fotóztam.

Érdekes volt ez a teve a különös szájtartásával:-)

Pénteken kiköltöztünk a szobából, letelt a nyaralás, de még kimentünk a strandra, gyönyörű idő volt és ráértünk, mert Lacinak este 9-től volt fellépése Balatonszárszón. Harsányi Gábor írta a darabot, amivel Lacik felléptek, természetesen ő is szerepel, így fotózkodtam vele egyet, nagyon kedves, közvetlen volt.

Naplemente Balatonszárszón hattyúval. Hát, nem gyönyörű? De!:-)))

Szombaton hajnali 1/4 3-kor kerültem ágyba Pesten. Délután a fél 3-as vonattal jöttem haza, itthon Lackó kijött elém, amiért igazán hálás voltam, qrva nehéz volt a cuccom.
Vasárnap pihikéztem itthon, élveztem az itthonlétet.
Hétfőn Ágival csináltunk közös programot. Volt ügyintézni valónk a városban, neki is nekem is. Hasznosan töltöttük az időnket.
Kedden citromos - hagymás - szőlős csirkecombokat sütöttem. Egynek elment, de nem lesz a kedvencem.
Szerdán Adával mentünk volna valahova, mert mindenáron menni akart, de szakadt az eső. Nem nagyon tetszett neki, hogy én nem voltam hajlandó ilyen szar időben elmenni, de sajnálom. Érted? Mert más az, amikor az ember van valahol máshol, nem otthon, hanem pl.: a Balatonon és akkor tényleg nem azért van ott, hogy a szobában üldögéljen. De itthon nem kerget senki sehova, elmehetünk bármikor. Könyörgöm, ne szakadó esőben kelljen kolbászolni a városban, ha 1x nem muszáj, nem?
Ma kis előadást tartottam a klubban az elevenszülő gyíkról. Dicsértek, sokan mondták, hogy jó volt, pedig marhára izgultam:-)

2018. július 6., péntek

Bánat és öröm

Pénteken jött apa és elmentünk Lackóékhoz 1 marhából készült bográcsgulyás ebédre. Lackóéknál olyan iszonyatos kosz és kib@szott kupleráj fogadott minket, hogy majdnem sírva fakadtam, mikor megálltam a szobaajtóban. Nem is részletezem, mert én szégyellem, hogy így élnek. Már mástól is hallottam, hogy koszosak. Igen, ki kell mondanom, igen, sajnos szerintem is koszosak. És a gyerekek így fognak felnőni, hogy nekik ez lesz a természetes, az elfogadott. Borzasztó. Nehéz rá szavakat találni:-((( Laci azt mondta, hogy legközelebb szól nekik, ha megyünk és ilyen koszba és kuplerájba várnak minket. Nem is bánnám, mert egyébként senki nem fog szólni nekik soha.
Szombaton postára kellett mennem.
Vasárnap 3 cicás talim volt.
Hétfőn Adához mentem segíteni neki. Na, kb. 5 perc volt, amit segíteni kellett, utána bementünk a városba, le-fel sétáltunk a Forinton, kicsit uncsi volt. Ettünk  fagyit a Yummyban. Jó a Yummy, de nem olcsó...
Kedden vásároltam, főztem.
Szerdán végre volt 1 boldog napom itthon, még a szemetet sem vittem le, ki sem tettem a lábam a lakásból. Olyan jó volt. Szeretem az ilyen napokat, nem sok van.
Csütörtökön nagyon jó napot töltöttünk Ágival. Neki volt intézni valója az önkormányzatnál, ahova elkísértem, utána csatangoltuk kicsit, több boltba benéztünk, vásároltunk ezt-azt és végül kajáltunk a Szinva teraszon a rántotthúsozóban. Elég jó volt.
Ma volt 1 cicás talim a Szinvaparkban, aztán még vásároltam kicsit, a héten már többet nem akarok boltba menni.
Holnapra ígérte 1 szerencsi cicás támogatónk, hogy feljön hozzám, hoz valamiket, de nem írt... Hát, majd jelentkezik.
Elkezdek pakolászni, mert készülök kicsit nyaralni:-)

2018. július 4., szerda

Mozgalmas hetem volt

Múlt kedden vásárlós-főzős napom volt és vártam Lacit. Kiváló mediterrán csirkecombokat sütöttem, rendkívül egyszerű, viszonylag gyors és igen finom étel. Kora este érkezett Laci, meg is kóstolta, ízlett neki olyannyira, hogy elkérte a receptet. Este még bementünk a belvárosba csavarogni egyet. Elég hideg volt.
Másnap jó kis kirándulásuk volt, bár az időjárás nem mindig volt kegyes hozzánk. Több mindent elterveztünk, de csak 1 része valósult meg, ami nem is volt baj, inkább túltervezzük magunkat, minthogy unatkozzunk --- ezt mondtuk.
Kirándulásunk első állomása hajókázsá volt Tokajból a Bodrogon és a Tiszán.

A Bodrog

Tőkés récék a Bodrogon

A szőke Tisza

Következő állomásunk Boldogkőváralja volt, a boldogkői vár. A hely, ahol megérint a történelem. Szeretem az ilyen helyeket, mint ez a vár, ahol nem tök sima betonon kell lépkedni, mint Diósgyőrben, ami 1 műanyag vár lett. Mindezzel együtt, igen fárasztó volt számomra, nagy odafigyelést igényelt, mert kissé balesetveszélyesnek tartottam , de lehet, hogy csak öreg és kicsi vagyok. Például igen magasakat kellett lépnem a lépcsőkön:-) Ja, és végig szakadt az eső.

A boldogkői vár
















Itt látszik, hogy minden tiszta víz az esőtől





A vár egyik tornya

Kirándulásunk 3. állomása - még ugyanezen a napon  Vizsoly volt. Laci vett 1.000.- Ft-ért fotójegyet, én nem, de a vizsolyi bibliát még fotójeggyel sem szabad fényképezni. Így a templomról csak 1 külső képet teszek ide.

A vizsolyi templom

Másnap Adát is felvettük, szerettünk volna Boldvára menni és megnézni az Árpád kori templomot, de nem kaptunk idegenvezetőt, így ezt elhalasztottuk 1 későbbi időpontra, továbbmentünk Edelénybe. Először a kastélyt néztük meg.

A kastély látképe

A kastély 1 szobája - nagyon kevés bútor maradt

A kastély falfestményei Lieb Ferenc keze-munkája. Ennek konkrétan az az érdekessége, hogy bárhova állunk, az uraság mindig ránk céloz:-)))

Majd megebédeltünk, Laci meghívott minket. Nagyon kellemes helyen finom kaját ettünk.
Utána a Borsodi tájházba mentünk, amely szintén Edelényben van.

Több épület van, ez az egyik kívülről

Szép, régi szekrény

Talán még engem is valami hasonló kocsiban tologattak, rémlik, mintha láttam volna fényképen.


Majd innen folytatom.