... nem történt semmi lényeges.
Pénteken el kellett mennem Szotyinak kaját venni, de mivel nincs bérletem, gyalog mentem le a Bulgárföldre. Borongós volt az idő, gondolkodtam, mit vegyek fel, pláne ne olyat, amit el akarok vinni magammal Pestre. Vannak jó blúzaim, amit anyutól örököltem, fel is vettem az egyiket. Baromi hosszú, kb. combközépig ér. Halásznadrágot vettem hozzá, kifejezetten szarul nézett ki. Így a nadrág lekerült. Vettem fel másikat. Na, azzal már nem volt rossz, de akkor meg azt vettem észre, hogy szakadt a blúz, basszus. Blúz le, halásznadrág vissza. Végül pólót vettem.
Na, felöltöztem, vakoltam, fésülködtem, bizsut válogattam, elkészültem. Kinyitottam a lakás ajtaját és döbbenve tapasztaltam, hogy kopog az eső a lépcsőház ablakain. Ah, vissza minden. Leültem, szórakoztam, vártam, idővel csak elállt az eső és elindulhattam.
Ez volt még tegnap.
Ma ki sem tettem a lábam a lakásból, pedig legalább a szemetet le akartam vinni. Nem jött össze. Apróságokkal telt a nap.
Holnap sok dolgom lesz, megyek Pestre, ott leszek 1 egész hetet... Már most várom, hogy újra otthon legyek. Szotyikámat nagyon sajnálom itthon hagyni.
Remélem, hozok majd szép, új képeket.
Addig is pááá:-)))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése