2018. július 6., péntek

Bánat és öröm

Pénteken jött apa és elmentünk Lackóékhoz 1 marhából készült bográcsgulyás ebédre. Lackóéknál olyan iszonyatos kosz és kib@szott kupleráj fogadott minket, hogy majdnem sírva fakadtam, mikor megálltam a szobaajtóban. Nem is részletezem, mert én szégyellem, hogy így élnek. Már mástól is hallottam, hogy koszosak. Igen, ki kell mondanom, igen, sajnos szerintem is koszosak. És a gyerekek így fognak felnőni, hogy nekik ez lesz a természetes, az elfogadott. Borzasztó. Nehéz rá szavakat találni:-((( Laci azt mondta, hogy legközelebb szól nekik, ha megyünk és ilyen koszba és kuplerájba várnak minket. Nem is bánnám, mert egyébként senki nem fog szólni nekik soha.
Szombaton postára kellett mennem.
Vasárnap 3 cicás talim volt.
Hétfőn Adához mentem segíteni neki. Na, kb. 5 perc volt, amit segíteni kellett, utána bementünk a városba, le-fel sétáltunk a Forinton, kicsit uncsi volt. Ettünk  fagyit a Yummyban. Jó a Yummy, de nem olcsó...
Kedden vásároltam, főztem.
Szerdán végre volt 1 boldog napom itthon, még a szemetet sem vittem le, ki sem tettem a lábam a lakásból. Olyan jó volt. Szeretem az ilyen napokat, nem sok van.
Csütörtökön nagyon jó napot töltöttünk Ágival. Neki volt intézni valója az önkormányzatnál, ahova elkísértem, utána csatangoltuk kicsit, több boltba benéztünk, vásároltunk ezt-azt és végül kajáltunk a Szinva teraszon a rántotthúsozóban. Elég jó volt.
Ma volt 1 cicás talim a Szinvaparkban, aztán még vásároltam kicsit, a héten már többet nem akarok boltba menni.
Holnapra ígérte 1 szerencsi cicás támogatónk, hogy feljön hozzám, hoz valamiket, de nem írt... Hát, majd jelentkezik.
Elkezdek pakolászni, mert készülök kicsit nyaralni:-)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése