Mint már tudjátok, kedden főzős napom volt. Délelőtt elmentem vásárolni, délután isteni székelykáposztát főztem. Olyan 5 körül felhívtam Lackót, hogy mikor jön. Mondta, hogy csak éjjel 11 körül, mert előadás van a színházban.
Eljött az éjjel 11, aztán teltek-múltak a 10 - 20 percek. Összesen 3x telefonáltam Lackóra, akartam kérdezni, hogy jön-e, de 1x sem vette fel a telefont. Hogy ez időben hogyan oszlott meg, azt már nem tudom. Azt viszont biztosan tudom, hogy olyan 3/4 12 körül írtam 1 üzenetet a családi csoportba, melyben megkérdeztem Katát, hogy jön-e még Lackó a kajáért. Vártam 1 darabig, de nem jött válasz, csak Karcsi látta az üzenetet. Ekkor azért már elég nyugtalan voltam, hogy mi a f@szért nem veszik fel a telefont, nem nézik meg az üzit, holott Kata állandóan a telefonján lóg. Meg Lackó is. Elmentem zuhanyozni és végül lefeküdtem. Hajnalban felébredtem, néztem az okos telómon az üzeneteket és láttam, hogy Kata látta. Igen, de közben elmenet a kib@szott internet, gondoltam, hátha válaszolt, csak nem ért ide a válasz, merthogy elment a net, ezért lemásztam az íróasztal alá - ahogy szoktam -, kihúztam a qrva routert, vártam 1 kicsit, majd visszadugtam. Visszajött az internet, izgatottan néztem, hogy válaszolt-e vmit Kata vagy Lackó, vagy esetleg küldött-e 1 sms-t, de sehol semmi.
Na, ekkor már - finoman kifejezve, mert nem akarok sokat káromkodni - nagyon ideges voltam. Elkezdtem magamban kombinálni, hogy Kata látta az üzenetemet, de nem válaszolt. Vajon MIÉRT nem válaszolt??? Ne tudd meg mikre gondoltam... Semmi jóra. Felmentem a netre, megnéztem a boon-on, hogy nem volt-e vmi baleset...
Nos, ilyen gondolataim voltak:-(((, aztán Lackó reggel fél 8-kor írt, hogy elfelejtett feljönni, hazament és elaludt. Kata meg nem gondolta, hogy Lackó nem volt nálam, ő azért nem írt semmit.
A szerdám borzasztóan telt, olyan rossz közérzetem volt, nyomott voltam, mint aki egész éjjel nem aludt, nagyon rosszul éreztem magam. Ja, reggel még hasmenésem is volt az idegességtől.
Nem nagyon csináltam itthon semmit szerdán, egyszerűen csak pihenni vágytam.
Lackó végül kora délután feljött a kajáért, megígérte, hogy többet nem lesz ilyen. Utána elmentem a postára, legyalogoltam a Bulgárföldre, bementem a háztartási boltba, a kenyereshez, a madarashoz és a Pennybe.
A keddi nap még most is nagyon felzaklat, ahogy írok róla.
Emlékszem, megmosolyogtam az anyósom, amikor kisfiamnak nevezte az akkor már vagy 40 éves fiát, vagyis az exemet, aki akkor még persze a férjem volt. Anyósom észrevette a mosolyom és azt mondta, hogy akármennyi idős lesz is a gyereked, az akkor is a kisfiad, meg a kislányod marad, míg élsz.
Hát, ez így van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése