Egy hete...

... reggel 7 óra után nem sokkal már itt voltak az unokák. Hajnalban keltem, b@sszus, nem volt egyszerű, nem vagyok hozzászokva. Istenem, ha eszembe jut, hogy hajnali 4-kor keltem még, mikor dolgoztam és Bonikám is megvolt. Nem aludtam még 6 órát sem naponta és mégis egész jól elvoltam. Milyen jó, hogy már nem vagyok ilyenre rákényszerítve.

Ebédre finom, hideg meggyleves volt, aztán sült csirke rizzsel, savanyúsággal, túrós süti és sós rudacskák. Mindent én készítettem és minden gluténmentes volt.

Gáborral tanultunk, Emesével társasoztunk. A szülők olyan 4 óra körül jöttek, ők is kajáltak, nyilván. Este 1/4 7 tájban mentek haza, de előtte elcsomagoltam nekik szinte minden maradékot. A levest megtartottam és 2 db csirkehúst, azon kívül mindent odaadtam. 18 db húst sütöttem összesen, úgyhogy volt maradék. A rizst és az édes meg sós sütiket is megkapták.

Vasárnap jött hozzám 1 pár, licitálók Barcikáról. Nagyon normálisak, szimpatikusak voltak, sokat beszélgettünk, holott még csak most találkoztunk először. Kicsit kitárgyaltuk a cicásokat... utána még sétálni mentem.

Hétfőn nem mentem sehova, de ekkor is jött 1 licitáló. Tavaly év vége felé született kisbabája. Korábban sem volt 1 vékony csaj, de most szegénykém akkora nagy darab lett, olyan tejcsárdái vannak, mint 2 jól fejlett görögdinnye, de nem is ez a lényeg, aranyos, kedves csajszi - ez a lényeg.

Kedden is cicás talim volt itt a közelben a posta mögött. Érdekes ez a csajszi, picike, kissé gömbölyű és úgy tudom, matekot tanít az egyetemen. Aranyos, de sokszor az az érzésem, hogy nagyképű...

Este felhívtam az egyik csajt, akit a licitek kapcsán ismertem meg, a postán dolgozik, szerettem volna segítséget kérni tőle csomagfeladással kapcsolatban. Miután megkérdeztem, hogy nem zavarom-e, azt felelte, hogy: - Mondjad gyorsan.

- Hát - mondom - inkább tegyük le, ha nem érsz rá.

Na, nem részletezem, szumma-szummarum, ez volt este fél 8-kor és úgy kaptam engedélyt a visszahívására, hogy másnap délután vagyis, ha mondjuk másnap délután 2-kor, 4-kor hívtam volna vissza, akkor ez azt jelenti, hogy 18-20 óra elteltével tudtam volna beszélni vele. Szartam rá, nagyon durva volt. Aztán másnap hívott a vonalason, mikor nem voltam itthon, de nem hívtam vissza. Majd ezt követő napon megint hívott, itthon voltam, felvettem. Nem voltam hozzá olyan durva, mint ő velem, de kedves sem, amit nagyon is érzett, mert kb. ő is olyan döbbenten hallgatott engem a vonal túlsó végén, mint én őt 2 nappal korábban.

A szerda is a cicás talik körül forgott. Ez volt az a nap, amikor újra bérletet vettem magamnak. Ezt megelőzően februárban vettem utoljára, egész jól elvoltam bérlet nélkül. Szóval, 2 talim volt a belvárosban.

Ami még nagyon lényeges dolog volt ezen a napon az az, hogy bejelentettem a cicás alapítvány vezetőjének, ez az utolsó licit, amit még megcsinálok... Az előző esti telefon segített hozzá, mondhatnám tette fel a pontot az i-re. Nem hiányzik ez nekem, hogy így beszéljenek velem, öreg vagyok én már az efféléhez és a lelkem is nagyon sérülékeny.

Az alapítvány vezetője is többször eljátszotta velem a "mondjad gyorsan"-t, vagy épp van 5 perce számomra. Áh, inkább hagyjuk, nem akarom bántani.

Csütörtökön fodrászhoz mentem, tömény gyomorgörccsel, de az én helyzetem visszafordíthatatlan és azt sem merem mondani, hogy állapot, mert inkább még rosszabbodni fog. Na, megúsztam 10.500.- Ft-tal.

Pénteken vásárolni voltam többfelé, iszonyat mennyiségű pénzt elköltöttem, még nem számoltam össze, de olyan 12 ezer forintot kb.

Ma itthon voltam és rengeteget dolgoztam, összességében jó napom volt.