Megint nagyon...

... elmaradtam a történések, illetve nem történések leírásával. Jó messze mögöttünk járok időben, amit most írok, az még csütörtökön múlt 1 hete, hogy történt.

Vagyis, úgy volt találkozom 1 licitálóval, de lemondta. Kedden is vele találkoztam volna, de azt én mondtam le, illetve kissé szerencsétlenül alakult a dolog, elbeszéltünk egymás mellett.

Következő napon, pénteken, Emese unokám betöltötte a 10 életévét. Emlékszem, mikor született, éjjel volt, itt ültem a számítógép előtt, nézelődtem és közben vártam, hogy hívjon Lackó, hogy megvan a baba. Ha jól emlékszem, fél 2 volt, mikor hívott. Nagyon nyugodt volt a hangja. Ami még érdekes náluk, mindkét unokám úgy született, hogy nem tudtuk fiú lesz-e vagy lány, mert a szülők nem akarták tudni. Úgy mentek ultrahangra, hogy előre mondták: - Doktor úr, akkor se mondja, ha látja. Szóval tényleg meglepi babák voltak.

Másnap szombaton jöttek hozzám ünnepi ebédre. Erdélyi ragu volt, csirkepörkölt, sütöttem 1 kis sós valamit, de nem volt túl jó. Vagyis ízre jó volt, csak állagára nem. Talán a gluténmentes liszt miatt..., nem tudom. Ez 1 új recept volt, azért elfogyott, persze, de többet nem csinálok ilyet. A menyem hozott gluténmentes málnatortát. Fincsi volt.

A torta. A lakást is kicsit feldíszítettem.

Másnap, vagyis ma 1 hete, sétálnom kellett volna, de nagyon vacak volt az idő. Délutánra lett jobb idő, de akkor már nem volt kedvem.

A licitálós csajjal - csaj... 70 éves - hétfőt jelöltük meg újabb lehetőségként, de megint lemondta. Mivel Ágival is készültünk a városba, így felajánlottam neki, hogy menjünk, ha van kedve, mert én nem vagyok elfoglalt. Mentünk is, elintéztünk neki 1 rakás dolgot, a legfontosabb az volt, hogy a barátnőjének a 80. szülinapjára ajándékot vegyen. Megoldottuk.

Másnap - kedden - csak itthon voltam.

Szerdán összeszedtem magam és lementem az Erstébe. Mákom volt, alig voltak ügyfelek. A 15 évre az exemmel közösen felvett hitelem 2 hónap múlva lejár, ezt akartam tisztázni. Az exem fizetett kb. 3 évig, utána semmit, miközben a felvett pénzt elfeleztük. Na, hát ezért nem vagyok rá még 1 fél mondat erejéig sem kíváncsi. A gyerekek járnak hozzá, de én már azt sem kérdezem meg, hogy hogy van. Nem érdekel. Vivi azt mondta, hogy az apja néha szokott kérdezni rólam, de nem hatott meg.

Csütörtökön mentem az uncsikért az iskolai táborba. Fagyiztunk 1 jót Kisgergőnél, tényleg jó fagyija van, én nagyon szeretem (- Ági nem szereti...). Aztán gyalog jöttünk haza, alig vártuk, hogy hazaérjünk, elég hosszú ez az út és nagyon meleg is volt. Láttunk szép kerteket, házakat és sok kutyust.

Innen folytatom.