... miért, de mostanában nagyon nincs kedvem írni. Pedig időm talán még lenne is rá. Igaz, nekem van 1 mondásom, az embernek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. Nos, ha erre nem akarom, hogy időm legyen, akkor nem is lesz.
Nagyon elmaradtam, durván 1 hónappal. Nézzük.
Nem kedden történt, hanem előtte hétfőn. A karácsonyi események kapcsán a következő párbészéd volt a fiam és közöttem a Messengeren:
- Hali! A kérdésem az lenne, hogy várod-e még a gyerekeket szerdán? - ő.
- Miért ne várnám, ha ők szeretnének jönni. - én.
- Rendben, sztem szívesen mennek. - ő.
- Bíztam benne. - én.
Hát, ennyi volt, ez még a hétfői eseményekhez tartozott, ami fontos, de nem írtam le.
Január 07., kedd. Szóval, itthon voltam, hoztak 1 adag tescós cuccot és tevékenykedtem is. Szotyit rendbe tettem, levittem a porszívó hepaszűrőjét és készítettem 1 piskótatekercset vaníliás krémmel.
Szerdán csirkecombfilé volt zöldalmával összesütve és rizs körítéssel. És utána az előző nap elkészített édesség. Jó délután volt, válogattak még újabb recepteket a gyerekek. Este edzés után Gábor feljött a sulitáskájáért és jött vele az apja is, hozták a karácsonyi ajándékaimat, amiket Viviéknél hagytam a nevezetes napon. Különben örültem nekik.
Csütörtökön elmentem adventi villamosozni és utána postára. Néhány kép a gyönyörű villamosunkról, a Csipkerózsika mesét imitálja:
| Adventi villamos |
| Adventi villamos |
Szombaton itthon voltam, szombati dolgaimat végeztem, azon kívül mostam, egyéb apróságokat csináltam és 1 régen tervbe vett dolgot véghez vittem, vagyis a számítógépem asztalára pakolt sok mappában lévő képeket rendeztem végre. Komolyan mondom, örültem neki.
Vasárnap átmentem Erikához, jót beszélgettünk, sztem szeret ő engem a maga módján, de nagy kapcsolat nincs közöttünk. Az az igazság, hogy már 1 jó ideje inkább ő keres engem és nem én őt.
Hirtelen ennyire telt, folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése