2026. január 28., szerda

Tegnap

2026. jan. 27., kedd.
Nagyon jó napom volt tegnap, komolyan mondom, régen éreztem magam olyan jól, mint tegnap. És ez nemcsak 1-2 órára szólt, hanem mondjuk egész délutánra és talán még az estére is kihatott.
Semmit tettem, ami szintén már magában 1 jó dolog volt, mert nálam ritkán fordul elő ilyen. Elég pörgős vagyok, folyamatosan teszek-veszek, ha nem is gyorsan, de teszek. Már koromnál fogva sem vagyok túl gyors. Néha nagyon kifárasztanak dolgok, csak szuszogok, pihegek, akár a mosógép megtöltésétől is. 
Nos, délelőtt, ahogy írtam nem sok hasznosat tevékenykedtem. Természetesen rendet tettem, ezen kívül kivasaltam a hajamat és kilakkoztam a körmömet.
Délután, kicsivel fél 2 után találkoztunk 88 éves Ágival és elmentünk megünnepelni a névnapunkat. Ő szeret így eljárni ebédelni, ami egyébként nem rendszeres, de 1979. óta tartó barátságunk alatt azért jó párszor kajáltunk étteremben. Kettő közül ő választott. Azt az éttermet választotta, ami közel van hozzánk és jó a konyhája is, már nem először voltunk itt. Mindketten ugyanazt a főételt választottuk, Emődi tehéntánc a neve, de sertésből van. A karajra füstölt szalonnát és sajtot tesznek, így panírozzák be és rántják ki. Ági káposztával töltött almapaprikát evett hozzá, én ubisalit. Inni csak ásványvizet ittunk, alkoholt nem. Régebben még ittunk 1 sört vagy vmi rövidet, de Ági a gyógyszerei miatt nem merte bevállalni, nekem meg nem hiányzott. A főétel után Ági gyümölcspoharat evet, sajnos arról nincs fotó, én pedig 1 isteni szuflét, hú, de nagyon finom volt.
Két kép a kajákról.



Szóval jó nap volt, jót ettünk, jót beszélgettünk. Vigyáztam Ágira, mert ő már elég rosszul jár és bottal.  El is felejtettem mondani, hogy ő mindig hálás, ha én elmegyek vele vhova, mert egyedül már nem megy és mással nem igazán tud programot csinálni, csak velem. Persze a fia és az unokahúga elviszik kocsival mondjuk bevásárolni, ha akarja, vagy bevásárolnak neki. Szóval, mindenképp ki akarta fizetni a desszertemet. Hagytam neki. Nem azért, mert rá vagyok szorulva, hanem, mert tudom, hogy jó az ő lelkének. Én is szoktam így lenni.
Hazajöttem és folytattam a semmittevést. Jó volt.

Folyt. köv.

...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése