Fel kell állni

Fel kell állni a padlóról és lehetőleg normálisan folytatni az életem. Mert mit is mondott a lányom? Hogy ő csak kiáll magáért. Nekem is ezt kell tennem. Nem engedem, hogy lehengereljen, mint úthenger a szart. Hogy ne érezzem azt a ritka beszélgetéseink alkalmával, hogy megyek össze, már akkora vagyok, mint 1 porszem és bocsánat, hogy élek, kb. ezt érzem, amikor beszélünk néha. Ja, és SOHA nem volt olyan, hogy ő kiállt volna mellettem. Ha problémám volt és elmondtam neki, kettőnk közötti beszélgetéskor, ő olyan volt, hogy még azt a kis önbecsülésemet is elszívta. Hát, ez nekem nem kell. Úgysem segítenek soha semmiben, a szomszédra - szó szerint - hamarabb számíthatok, mint rájuk. Ehhez tartva kell folytatni az életem. Egyedül vagyok, mint a kisujjam.

2026. február 13., péntek. Kicsit féltem ettől a naptól, csupán a babona miatt. Kimozdultam itthonról, levillamosoztam az Újgyőri főtérre. Voltam DM-ben, gyógyszertárban és Sparban.

Szombaton itthon voltam, elvégeztem a szombati rutinmunkákat és kitakarítottam a kisszobát. Végre elővettem a kisbőröndöt, amivel csütörtökön utazom majd Londonba. Tudtam eddig is, de most megmértem újra, bőven a kézipoggyász maximálisan megengedett mérete alatt van. Ez viszont valószínűleg azt is jelenti, hogy muszáj leszek vinni a hátizsákomat is. Még nem pakolok be, de azért pár cuccot már odakészítettem.

Vasárnap laza nap volt, itthon voltam és csak mostam 1 adagot.

Folyt. köv.

...