Miértek

Ma nagyon felhúztam magam, illetve felbosszantott L.K. kolléga. Megalázott ezzel a qrva mosogatással ABT. előtt. A mocsokláda képes volt a szememre vetni, hogy tele van a mosogató. Mondtam, hogy én sem mosogatólánynak szegődtem. Erre azt mondja: - Ki fog elmosogatni? Ő biztos nem.

Erre én: - Ne izgulj, majd ÉN elmosogatok.

Hát elásta magát előttem. Eddig is 1 rohadt, sunyi, kétszínű alaknak tartottam. Persze, arra jó vagyok, hogy az ő csészéjét és poharát is elmoshatom.

Szerintem, az előző főnökömnél is ő mártogatott be, őt okolom, amiért megromlott a kapcsolatom az előző főnökömmel. L.SZ. - az előző főnököm - felesége mondta, hogy valaki befeketített valamivel, de nem tudja, hogy ki és mivel. Persze, ez hülyeség, mert ezer százalék, hogy tudja, csak nyilván nem akarta megmondani - anno. Ez régen volt, sok-sok éve. De volt, például olyan következménye, hogy a főnökömtől nem kaptam csak jelképes fizetésemelést. Pont abban az évben, mikor anyu meghalt. Nehezen viselem az ilyen igazságtalanságokat.

Az a legnehezebb számomra, amikor a miértre nincs válasz. Miért? Miért? Miért?

Miért csinálta ezt velem a főnököm?

Miért nem vagyok elég jó?

Miért nem voltam jó annak a férfinak, akinek a világon mindennél jobban szerettem volna megfelelni?

A hiba bennem van. Magamat okolom a kudarcaimért.

Most megint kicsit (nagyon?) depisnek érzem magam, de attól nem lesz jobb, ha csak sajnáltatom magam. Nem is tudom sajnáltatni magam, hiszen nem tudom elmondani senkinek a bánatomat. Egy ember talán van, Ági. Ő megért, mert ő is keresztülment ilyen megaláztatásokon, mikor még dolgozott. Ő is csak nyelt, de ő még elmehetett 55 évesen nyugdíjba. Nekem meddig is kell nyelnem? Hány évig még? Egyáltalán megérem, hogy nyugdíjas legyek? És, ha megérem, lesz annyi nyugdíjam, hogy megéljek belőle? Állandóan aggaszt a jövő.

Miért kell 53-54 évesen ilyen bizonytalanságban élnem? Miért? Egy újabb miért.

Egyszer régen, elmentem egy asztrológushoz. Tudod, mit mondott?

A karmám a lemondás. Valamiről mindig le kell mondanom - valamiért.

Ezt értsd úgy, hogy például le kellett mondanom a titkárnői beosztásomról ahhoz, hogy maradjon munkahelyem.

Le kellett mondanom I-ról ahhoz, hogy ne érezzem azt, hogy az ő életében csak a legeslegutolsó helyen állok.

Lemondok a színházba járásról ahhoz, hogy megkönnyítsem a felejtést.

Lassan közeledik május 06. Akkor lesz 1 éve, hogy bevettem a tablettákat. Nem szeretek visszagondolni, de eszembe jut, hogy, ha akkor sikerül, most a mennyben vagy a pokolban már semmi földi gondom nem lenne.

Le fogom írni, mert le akarom írni. Amennyire tudom, részletesen.