Jó régen nem írtam, pedig most még némi történések is voltak.
Melóban nagyon sokat dolgozom, de már van némi látszatja. Kezd az irodában olyan rend lenni, amit én szeretnék. 6 helyiséget kell rendbe tennem, most tartok a másodiknál.
Selejtezek, rámolok, nyakig koszos, poros leszek az ezer éves cuccoktól. Valamelyik nap is majdnem 10 órát voltam bent. Ez bizony alkalmanként kemény fizikai munkát is jelent. Létrára fel, létráról el, teli dobozok emelgetése, ha meg tudom emelni, mert van, hogy csak tologatni vagyok képes, olyan nehéz egyik-másik.
Na, azon kicsit kiakadtam, mikor felfedeztem, hogy több ezer darab boríték van raktáron. Szerintem míg én el nem megyek nyugdíjba, kitart. Szeretnék és igyekszem optimálisan rendelni dolgokat, de az ellátásnak megfelelőnek kell lennie.
Itthon az a nagy újság, hogy V. és G. újra együtt vannak. Gondolkodtam rajta. Olyan kötődés van köztük, hogy bármi történhet, nem választja el őket. Szeretik egymást valahol mélyen, az biztos. Vagy alkalmazkodnak egymáshoz és akkor jobb lesz nekik, vagy továbbra is marják majd egymást, mint korábban.
Mesi 11 hónapos volt néhány napja. Mostanában többet mosolyog rám, de változatlanul nem találkozunk túl sokat.
Ágival futottam ma össze a boltban. Vásárlás után kicsit leültünk az egyik padra, csodálatos napsütés volt. Nem volt sok időm, mert sietnem kellett haza, hogy főzzek, pedig elüldögéltem volna 1 jót beszélgetve.
J.K-t közben szépen kitettem az életemből - levélben. Ahogy tavaly nem válaszolt az utolsó levelemre, most sem tette. Pedig írtam neki, hogy ha ír, akkor persze válaszolok, de azt is megírtam, hogy ne vesztegesse rám az idejét.
Nem szeretem, ha valaki unatkozik és kis újításképpen előkap engem valahonnan a fiók mélyéről. Nem vagyok én 1 ott felejtett fehérnemű.
Ma délután megnéztem az Egy gésa emlékiratai című filmet. Már régen szerettem volna megnézni. Többször is vetítették a tv-ben, de olyan időpontban, hogy egyszer sem tudtam megnézni. Először láttam belőle 1 kicsit, aztán 1 kicsit többet, de most végignéztem dvd-ről és mondhatom, nem csalódtam, nekem nagyon tetszett, annak ellenére, hogy - ahogy utána olvastam a neten - több minden nem igaz a filmben. Akiről szól, ő nyilatkozta ezt és írt 1 másik könyvet, ami az ő igaz története. A címe: A gésák gésája. Ebből nem készült film.
A tablettás történetet most nincs kedvem folytatni. De fogom. Megígérem.
A szív lassan hal meg. Egyenként hullatja el a reményeit, mint, ahogy a fa a leveleit. Aztán nem marad 1 sem. Nincs több remény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése