Pontosan ma 1 éve, hogy bevettem a tablettákat. Keserű évforduló. Örüljek-e vagy sírjak, hogy itt maradtam? Ha olvastad a korábbi bejegyzéseimet, láthattad, hogy sok örömöm nincs az életemben.
Megígértem, hogy leírom a tavalyi történetet. Megpróbálom.
Ez akkor csütörtökre esett.
I-nal nagyon zaklatott, zavaros volt már a kapcsolatunk. 2010-ben egészen május elejéig mindössze 2 hétvégén volt közös programunk, de az is olyan volt, hogy csak elmentünk valahova, aztán hazajöttem. Utoljára 2009. október 10-én aludtam nála, ami a születésnapom volt, de természetesen elfeledkezett róla.
Tavaly május 05-én, szerdán nála voltam. Valahogy kiborult a bili, már nem emlékszem, hogy hogyan.
De tudom, hogy többször találtam nála 1 másik nőnek a ruháit, láttam, hogy tamponos celofánt hagyott a nappaliban, használta az egyik fogkefét, a tv poros hátuljába beleírta a keresztnevét.
Kissé felzaklatnak ezek a dolgok, ahogy visszaemlékszem rájuk. Én sosem tarthattam nála semmilyen ruhámat
Szóval, akkor szerdán elmondta, hogy igen, van valakije már 2007. óta, de szerinte én ezt már tudom. Csinos, magasabb, mint én és vékonyabb is, és neki 1 olyan nőre van szüksége, aki akkor megy, amikor ő szól.
Persze én is akkor mentem, amikor szólt, hiszen máskor nem is mehettem, de én dolgozom, ezért bizonyos időkorlátok között vagyok.
A kapcsolatunk 1997-ben kezdődött. Én egyszer sem kezdeményezhettem, hogy szeretnék vele találkozni, mindig csak akkor lehetett, ha ő akarta.
Nős volt egészen 2006-ig. A mi kapcsolatunkban volt 2 év szünet, 2003-tól 2005-ig, de nem miattam vált el, sőt, eltitkolta előttem. Úgy derült ki, hogy elvált, hogy kórházba került és, mikor bementem meglátogatni, akkor mondta el. Közben már 1 fél éve külön éltek, legalább 2-3 hónapja elváltak és a mi kapcsolatunk is több, mint 1 éve újra tartott és mégsem mondta meg, hogy elvált
Aztán 2007-ben összeszedte a másik nőt. Vagy nem tudom, mikor, de számomra ettől az évtől világos, hogy a nő része lett I. életének. I. 07. hó 07-én született és nem engedte, hogy 2007. 07.07-ét együtt töltsük. Vagyis a másik nővel töltötte. Na, az én gondjaim kb. itt kezdődtek.
Nagyon, nagyon sok mindent tudnék írni, de akkor 2 napig itt ülnék a gép előtt és az ujjacskáim elkopnának.
A lényeg, hogy egyre inkább nem a másik nő volt én mellettem, hanem én voltam a másik mellett. Alárendelt, huszadrangú szerepet kezdtem betölteni I. életében, amit sokáig elviseltem. Nem szóltam neki, de a lelkem romokban hevert. Vártam. Vártam, hogy "visszatér" hozzám, hogy rájön, hogy én vagyok számára az igazi és ezért mindent eltűrtem, elviseltem éveken át. Lefogytam, alig voltam 50 kg, borzasztó szarul néztem ki. Esett le rólam minden cucc, az arcom... hát, az 1 katasztrófa volt. Mélyen barázdált, borzasztó vén, nyúzott képem volt. Ezt mondták mások is. Olyan rosszul néztem ki, hogy bent melóban már aggódtak értem. De mindez I-nak nem számított, nem jelentett semmit.
Tehát, akkor szerdán, így mentem haza, ilyen lelkiállapotban. Csak ültem némán, még gondolkodni sem tudtam. Egyszerűen csak ültem és meredtem magam elé.
Másnap délután, ahogy hazajöttem melóból, felhívtam I-t. Fel is vette a telefont, ami nem volt rá jellemző, hogy az én telefonhívásaimat felvegye.
És az sms-eimet sem olvasta el. Ez általában így volt. Aztán szépen, lassan leszoktam arról, hogy felhívjam, hogy sms-t küldjek neki. Mert sokszor vissza sem hívott csak másnap vagy 2 nap múlva. Akkor mondta, hogy látta, hogy kerestem, de 1.000 a dolga, és 100 felé kell mennie. Hogy nincs ideje semmire. Hiába mondtam neki, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. És egyre többet káromkodott, mikor velem beszélt. Nem szerettem, ha csúnyán beszélt.
Már nem emlékszem, miről beszéltünk csütörtökön délután, de nyilván nem 1 megnyugtató beszélgetés lehetett. Akkor délután eldöntöttem, hogy este beveszek 1 doboz nyugtatót. Egyedül voltam itthon. Sokat voltam egyedül akkoriban. Csak a kutya volt itthon.
Mindent elkészítettem másnapra, még 1 blúzt is vasaltam. Rendet akartam hagyni magam után.
Aztán éjjel 1/2 11 előtt küldtem I-nak 1 sms-t, hogy 20 tablettát bevettem, már érzem a hatását.
Tudod mikor olvasta el? Soha. Ez később kiderült, majd elmondom.
Aztán bevettem még a maradék tablettákat és kikapcsoltam az összes telefonomat.
Majd innen folytatom a másnapi eseményekkel.
I-nal nagyon zaklatott, zavaros volt már a kapcsolatunk. 2010-ben egészen május elejéig mindössze 2 hétvégén volt közös programunk, de az is olyan volt, hogy csak elmentünk valahova, aztán hazajöttem. Utoljára 2009. október 10-én aludtam nála, ami a születésnapom volt, de természetesen elfeledkezett róla.
Tavaly május 05-én, szerdán nála voltam. Valahogy kiborult a bili, már nem emlékszem, hogy hogyan.
De tudom, hogy többször találtam nála 1 másik nőnek a ruháit, láttam, hogy tamponos celofánt hagyott a nappaliban, használta az egyik fogkefét, a tv poros hátuljába beleírta a keresztnevét.
Kissé felzaklatnak ezek a dolgok, ahogy visszaemlékszem rájuk. Én sosem tarthattam nála semmilyen ruhámat
Szóval, akkor szerdán elmondta, hogy igen, van valakije már 2007. óta, de szerinte én ezt már tudom. Csinos, magasabb, mint én és vékonyabb is, és neki 1 olyan nőre van szüksége, aki akkor megy, amikor ő szól.
Persze én is akkor mentem, amikor szólt, hiszen máskor nem is mehettem, de én dolgozom, ezért bizonyos időkorlátok között vagyok.
A kapcsolatunk 1997-ben kezdődött. Én egyszer sem kezdeményezhettem, hogy szeretnék vele találkozni, mindig csak akkor lehetett, ha ő akarta.
Nős volt egészen 2006-ig. A mi kapcsolatunkban volt 2 év szünet, 2003-tól 2005-ig, de nem miattam vált el, sőt, eltitkolta előttem. Úgy derült ki, hogy elvált, hogy kórházba került és, mikor bementem meglátogatni, akkor mondta el. Közben már 1 fél éve külön éltek, legalább 2-3 hónapja elváltak és a mi kapcsolatunk is több, mint 1 éve újra tartott és mégsem mondta meg, hogy elvált
Aztán 2007-ben összeszedte a másik nőt. Vagy nem tudom, mikor, de számomra ettől az évtől világos, hogy a nő része lett I. életének. I. 07. hó 07-én született és nem engedte, hogy 2007. 07.07-ét együtt töltsük. Vagyis a másik nővel töltötte. Na, az én gondjaim kb. itt kezdődtek.
Nagyon, nagyon sok mindent tudnék írni, de akkor 2 napig itt ülnék a gép előtt és az ujjacskáim elkopnának.
A lényeg, hogy egyre inkább nem a másik nő volt én mellettem, hanem én voltam a másik mellett. Alárendelt, huszadrangú szerepet kezdtem betölteni I. életében, amit sokáig elviseltem. Nem szóltam neki, de a lelkem romokban hevert. Vártam. Vártam, hogy "visszatér" hozzám, hogy rájön, hogy én vagyok számára az igazi és ezért mindent eltűrtem, elviseltem éveken át. Lefogytam, alig voltam 50 kg, borzasztó szarul néztem ki. Esett le rólam minden cucc, az arcom... hát, az 1 katasztrófa volt. Mélyen barázdált, borzasztó vén, nyúzott képem volt. Ezt mondták mások is. Olyan rosszul néztem ki, hogy bent melóban már aggódtak értem. De mindez I-nak nem számított, nem jelentett semmit.
Tehát, akkor szerdán, így mentem haza, ilyen lelkiállapotban. Csak ültem némán, még gondolkodni sem tudtam. Egyszerűen csak ültem és meredtem magam elé.
Másnap délután, ahogy hazajöttem melóból, felhívtam I-t. Fel is vette a telefont, ami nem volt rá jellemző, hogy az én telefonhívásaimat felvegye.
És az sms-eimet sem olvasta el. Ez általában így volt. Aztán szépen, lassan leszoktam arról, hogy felhívjam, hogy sms-t küldjek neki. Mert sokszor vissza sem hívott csak másnap vagy 2 nap múlva. Akkor mondta, hogy látta, hogy kerestem, de 1.000 a dolga, és 100 felé kell mennie. Hogy nincs ideje semmire. Hiába mondtam neki, hogy mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy legyen. És egyre többet káromkodott, mikor velem beszélt. Nem szerettem, ha csúnyán beszélt.
Már nem emlékszem, miről beszéltünk csütörtökön délután, de nyilván nem 1 megnyugtató beszélgetés lehetett. Akkor délután eldöntöttem, hogy este beveszek 1 doboz nyugtatót. Egyedül voltam itthon. Sokat voltam egyedül akkoriban. Csak a kutya volt itthon.
Mindent elkészítettem másnapra, még 1 blúzt is vasaltam. Rendet akartam hagyni magam után.
Aztán éjjel 1/2 11 előtt küldtem I-nak 1 sms-t, hogy 20 tablettát bevettem, már érzem a hatását.
Tudod mikor olvasta el? Soha. Ez később kiderült, majd elmondom.
Aztán bevettem még a maradék tablettákat és kikapcsoltam az összes telefonomat.
Majd innen folytatom a másnapi eseményekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése