Mostanában elég jó napjaim voltak. Nem történik velem semmi, de - érdekes módon (sosem gondoltam volna) - lassacskán kezdem "kiélni" magam a munkában. Alkalmanként rettenetesen utálom, amit csinálok és úgy érzem, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok, de be kell, hogy valljam, sikerélményt is ad.
Az a bajom ezzel a munkával, hogy annyira sokrétű, hogy el sem lehet mondani. Annyi mindenre kell figyelni, ami nyomaszt. Nyomaszt, hogy mindig minden cuccból legyen, mert ha pl. nincs címke, amit a palackra lehet ragasztani, akkor én vagyok a hibás és ezen nincs mit szépíteni, tényleg én lennék a hibás. De igyekszem, tényleg nagyon igyekszem, hogy megfeleljek.
Azt nem szeretem, mikor éppen csinálok valamit, akkor beállít 1 kolléga és szinte el kell, hogy dobjam, amivel épp foglalkozom, mert neki máris kell valami.
Ma például ez volt:
csomagoltam, mert sürgősen kalucsnikat kellett küldeni Barcikára.
Jött 1 kolléga, hogy írjak neki 1 szállítót, mert ő kivisz 1 palackot.
A másik kolléga jött az étkezési utalványáért,
a harmadik pedig a részére érkezett anyagokat nézte, amelyekkel kapcsolatban egyébként intézni valónk is volt.
Azt sem tudtam hirtelen hova kapjak, ott álltak hárman és mindenki rám várt.
A délutáni sétánál szarrá áztam Bonikával együtt. Alig értünk el az iskola másik oldalára, ez kb. 4 perc volt, mikor elkezdett ömleni az eső. Persze, azért igyekeztem letudni a sétát, hogy ezt elkerüljük. Nem sikerült. Soha életemben nem áztam így el. Alig láttam, mert az arcomba csapódó esőtől szinte ki sem tudtam nyitni a szemem. No, és némi szemfesték is keveredett az esővel és kissé csípett, ez is hozzájárult, hogy nem láttam rendesen. De ne úgy képzeld, hogy fekete csíkok csurogtak lefelé az arcomon. Nem, azért ettől sokkal jobb minőséget használok és vízállót. Itthon csak a vizet kellett letörölnöm a képemről, festék nem volt elkenődve.
A számból köpködni kellett kifelé a vizet, annyira folyt a fejemről lefelé. Azt hittem, hogy virítani fog a fejem teteje, mivel kevés a hajam, de nem virított. Örültem.
Körülbelül 7 percet töltöttünk ebben a felhőszakadásban. Mire felértünk, a bugyim is elázott. Minden ruhadarabot ki kellett cserélni, a hajamat törölközőbe csavartam. Bonika közben megtörölközött a szőnyegben, ahogy szokta ilyenkor, de miután átöltöztem, én is megtöröltem a saját törlőjével. A szőrét nehéz szárazra törölni, sőt, nem is lehet. A hajszárítót sosem tűrte, ezért minden fürdetéskor csak törölközünk és utána becsavarom a plédjébe, úgy szárad és melegszik fel a kis teste. Most is így volt, mert reszketett. Úgy tud reszketni, annyira sajnálom ilyenkor. Megkapta a plédjét és összebújtunk.
Ő száradozott én pedig pihentem.
Ez a kép a tavalyi árvízkor készült:
A délutáni sétánál szarrá áztam Bonikával együtt. Alig értünk el az iskola másik oldalára, ez kb. 4 perc volt, mikor elkezdett ömleni az eső. Persze, azért igyekeztem letudni a sétát, hogy ezt elkerüljük. Nem sikerült. Soha életemben nem áztam így el. Alig láttam, mert az arcomba csapódó esőtől szinte ki sem tudtam nyitni a szemem. No, és némi szemfesték is keveredett az esővel és kissé csípett, ez is hozzájárult, hogy nem láttam rendesen. De ne úgy képzeld, hogy fekete csíkok csurogtak lefelé az arcomon. Nem, azért ettől sokkal jobb minőséget használok és vízállót. Itthon csak a vizet kellett letörölnöm a képemről, festék nem volt elkenődve.
A számból köpködni kellett kifelé a vizet, annyira folyt a fejemről lefelé. Azt hittem, hogy virítani fog a fejem teteje, mivel kevés a hajam, de nem virított. Örültem.
Körülbelül 7 percet töltöttünk ebben a felhőszakadásban. Mire felértünk, a bugyim is elázott. Minden ruhadarabot ki kellett cserélni, a hajamat törölközőbe csavartam. Bonika közben megtörölközött a szőnyegben, ahogy szokta ilyenkor, de miután átöltöztem, én is megtöröltem a saját törlőjével. A szőrét nehéz szárazra törölni, sőt, nem is lehet. A hajszárítót sosem tűrte, ezért minden fürdetéskor csak törölközünk és utána becsavarom a plédjébe, úgy szárad és melegszik fel a kis teste. Most is így volt, mert reszketett. Úgy tud reszketni, annyira sajnálom ilyenkor. Megkapta a plédjét és összebújtunk.
Ő száradozott én pedig pihentem.
Ez a kép a tavalyi árvízkor készült:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése