Semmi extra

Ma megint csak nem történt semmi különös - szokás szerint -, de azért leírom, ha érdekel. Ha nem, akkor is.

A reggeli kutyasétáltatás után megfőztem a gombapörköltömet. Nagyon szeretem és már nagyon vágytam rá, de mivel V. nem szereti, ezért azt sem tudom, mikor főztem utoljára. Ma egyedül voltam, így megleptem magam. Tejfölös volt és 1 kis tárkonyt is tettem bele. Nem túl sokat, a tárkonnyal vigyázni kell, mert savanykás lesz tőle az étel, de a tejfölös dolgokhoz nagyon jól passzol.

Dél körül elmentem a kedvenc boltomba, amelyik hosszas átalakítás után, most nyitott ki a héten. Bevallom, kicsit csalódtam, mert többet vártam, de majd megszokom ezt is. Újra kell tanulni, hogy mit hol találok, meg kell ismerni a mostani választékot, kínálatot. A csalódottságomhoz az is hozzájárult, hogy nem lehetett kártyával fizetni, mert nem működött a terminál, így néhány dolgot kénytelen voltam ott hagyni, mert nem volt nálam túl sok készpénz.

Jó volt látni az ismerős arcokat a boltban. Új dolgozóként került ide 1 másik boltból V. volt általános iskolai osztálytársának az anyukája. Most sokkal közelebb dolgozik a lakásukhoz, mégsem érzi jól magát. Láthatóan és a szavaiból érezhetően nem érzi jól magát. Ez a nő mondjuk anno is elég érdekes volt. nem nagyon csíptem. Kérdezgettünk egymás gyerekeiről és bizony dicsekedett, hogy a lánya egyetemet vagy főiskolát végzett - nem tudom melyiket, de diplomás. Elmondta, hogy Anita milyen jól keres a MOL-nál, bár Tiszaújvárosba kell járnia dolgozni, de van jogosítványa, kocsija, fizetik a benzint. Ja, és - állítólag - lakása is van. Hát, én nem mondhatom, hogy a lányomnak diplomája van, sőt se jogosítványa, kocsija, meg lakása pláne nincs. Így azzal dicsekedtem, hogy nagymama vagyok.

Visszatérve erre, hogy nekünk semmink nincs... Juditka, volt kolléganőm mondta, hogy rossz csillagzat alatt születtünk. Hiszek benne, mert a mi családunk annyira szerencsétlen, hogy valami borzasztó. Pedig dolgosak vagyunk. Az öcsém is és én is becsülettel dolgozunk és mégsem visszük semmire. Gondolati úton nagyon sokszor kérem anyut, hogy segítsen, Sőt, már mondtam neki azt is, hogy nem kell, hogy rajtam segítsen, de segítsen az öcsémnek, hogy csak 1 kicsit boldogabb legyen. Hogy 1 kicsivel könnyebb legyen az anyagi léte. Én biztos vagyok benne, ha ő jobban érezné magát ebben a világban, akkor én is jobban lennék.

Beszéltem ma telefonon az öcsémmel, hogy az idén nyáron is töltsünk együtt 1 pár napot, mint tavaly. Neki is ennyi lesz a nyaralás, meg nekem is. Időpont nincs fixálva, de úgy lesz, hogy felmegyek majd 1 csütörtök este és utána hétfőn este vagy kedden hazajövök. Tavaly voltunk 1 napot a Balatonon, nagyon jól éreztük magunkat, talán az volt az év legmelegebb napja. Aztán  szentendrei skanzen mély nyomott hagyott bennem és csak a felét tudtuk megnézni. De rugalmasak vagyunk, minden képlékeny.

Na, mi is volt még ma?

"Hallgattam" néhány filmet. Mert én igazából nagyon ritkán ülök le a tv elé filmet nézni, hiszen végzem a dolgomat és közben háttérként szól a tv. Ezért írtam, hogy "hallgattam".

Az egyik film 1 misztikus thriller. Sajnos, a végét nem láttam, de majd ismétlik, meg fogom nézni, nagyon érdekes volt.

(Közben kinéztem az ablakon, mert tűzijáték van a stadionban, győzött a csapat.)

A másik film 1 epilepsziás kisfiúról szól, akinél a ketogén diétával végül jó eredményt érnek el.

A harmadik film még most is megy, Sabrina. De nem Audrey Hepburn főszereplésével, hanem az újabb feldolgozás. Kár. Audrey Hepburn az egyik legkedvencebb, legkedvesebb színésznőm. Nagyon szeretem. Gyönyörű nő volt és persze jó színésznő.

Fél 10 után becsöngetett a szomszéd néni. A frászt hozta rám, mert az volt az első gondolatom, hogy valami baj van, ha valaki ilyen későn még becsönget. De szerencsére nem, csak meglepett 1 kis cseresznyével. Annyi cseresznyém van most itthon - 3 helyről is kaptam -, hogy rám fog rohadni, ha nem fagyasztom le.

Holnap lefagyasztom. Ez lesz.