Szilveszteri gondolatok

Itt ülök a monitor előtt, 40 perc múlva belépünk 2013-ba. Nekem ez a szám nem szimpatikus. Talán azért, mert 13-ra végződik. Sosem szerettem ezt a számot.

Hogy is telt a napom? Csak a szokásos. Főztem töltött káposztát, finom lett. Vivike kérte, azért főztem. Aztán meglepetésként sütöttem neki kakaós csigát. A kedvence. És porszívóztam is, meg egyéb apróságok.

Kora délután jött Vivike kajálni, kérdeztem tőle, hogyan fog telni a szilvesztere. Hozzá mennek néhányan az albiba.

Érdeklődtem Péter után is. Úgy látom, ez csak 1 röpke viszony volt. Péter néhány dologban hasonló, mint István. Azt hiszi, hogy pénzzel mindent el lehet érni, amit én nem utasítottam vissza Istvántól. Vivi még fiatal és büszke, őt nem kenyerezi le a pénz.

Este, mikor lementem Bonikával, rettenetesen félt, mert már mindenfelé durrogtatták a tűzijátékokat. Felemeltem - remegett. Kiszaladt volna még a világból is, ha nem lenen szigorúan pórázon ilyenkor. Érdekes, mert régebben nem félt, de most már fél. Ilyenkor be akar menni 1 házba, megy bármelyik lépcsőház kapujához és kaparja. Egyem a szívét, most már megnyugodott, alszik, pedig a durrogások folyamatosak. Nem is tudom, hogy fogok én is aludni.

Hogy is telt az év?

Sok minden nem jut eszembe.

Januárban G. András és beosztottja R. Ágnes a dilettantizmusuk - hozzá nem értésük miatt elcseszték a végtörlesztésemet. Most 10- 15 ezer forinttal több lenne a zsebemben és nem lenne 14 fok a nagyszobámban és hasonló hideg a többi helyiségben, mert nem tudom fűteni. Csak a kisszobát fűtöm és szükség esetén a fürdőszobát. De ne gondolj melegre, max. 20 fok.

Márciusban voltam Pesten, anyu már 4 éve itt hagyott minket. Hiányzik.

Áprilisban Vivike elköltözött tőlem - Gergővel közös albérletbe.

Lackó és Kata áprilisban összeházasodtak.

Lackó májusban megcsinálta az egyetemi szintű diplomáját, nagyon nagy siker volt a hangversenye.

Diplomahangverseny utáni állófogadás (a háttérben apa kosztol - állva, merthogy állófogadás:-DDD):

Laci bejelentette apunak, hogy meleg és összeköltözik 1 pasival.

Júniusban elmentem a Martin telepi gólyagyűrűzsére, ami igen nagy élmény volt nekem, erről 1 komoly beszámolót írtam itt:

Aztán Harsányban megtartottuk Emese 2. szülinapját, ahova már Laci és Karcsi együtt jöttek. A Harsányi kalandpark csodás élményt nyújtott mindannyiunknak.

Lackó a gömbben:

Júliusban megszületett Gáborka, a második unokám.

Még a kórházban a kis család, pár órával Gáborka születése után:

Szeptemberben felmentem Pestre és találkoztam a közel 40 éve nem látott volt pesti általános iskolai barátnőmmel, aki Ausztráliában él. Nagy élmény volt. Sírva borultam a nyakába, mikor megölelhettem.

Vivike hazaköltözött.

Októberben 55 éves voltam.

November végén Vivike visszaköltözött az albiba, de egyedül.

December - csupa ünneplés. Vivike névnapja, mikulás, karácsony.

És mindjárt itt van 2013. Arról most nem írok, hogy mit szeretnék 2013-ban. Illetve mégis. Szeretnék 1 kicsivel több pénzt, hogy jobban élhessek, többet adhassak.

Jut eszembe, Vivike mondta ma délután, hogy januárban gyakrabban fog hazajárni enni, mert nem nagyon van pénze kajára. Hát szomorú. Jöjjön, amikor csak akar. Megoldjuk.

Hurrá 2013.

Újra egyedül

Tegnap hazament apa. Őszintén? Nem bánom. Egyetlen napom nem volt a hosszú karácsonyi szabadságom alatt, amit egyedül tölthettem volna. Túl sokat nem segített, bár nem azt mondom, hogy semmit. Az 1 hét alatt talán egyszer mosogatott el 1 pár cuccot. Bonikával lejárt sétálni, de hiába kértem tőle dolgokat a kutyával kapcsolatban, mégsem úgy csinálta. Reggelente 1/2 8-kor mentek le, én olyankor keltem. Máskor 8-nál hamarabb nem kelek. Viszont főzött néhány finomat.

Lefagyasztottam minden maradék kaját, jól tele van a hűtöm, örülök neki, mert bolt környékére csak muszájból akarok menni. Rengeteget pakoltam ma, hogy visszaálljon a régi rend. Mostam is, jól telt a nap. No, nem a mosástól, hanem csak úgy.

Itt volt István, aki szerel nálam, mert tönkrement a csap. Adtam neki 1 üveg italt névnapjára, láthatóan örült neki. Persze, hozzám mindig szívesen jön.

A délutáni sétámról akarok még írni. Tudod, imádom az állatokat, nagyon tudok gyönyörködni a madarakban. Hát, délután olyan madárvilág volt a telepen, hogy csuda. Arra lettem figyelmes, hogy az egyik fenyőfáról hullik le 1-1 toboz. Felnéztem, hogy nem a mókusunk-e, de nem ő volt. A magas fenyő tetejében 2 madár csipkedte a tobozokat és azok hullottak lefelé. Sajnos, nem tudtam megállapítani, hogy milyen madarak, talán fenyő rigók voltak - ketten, de őszintén szólva halványlila fingom nincs. Aztán széncinegék egész hada röpködött fáról fára, keresve az uzsonnát. Őszapót is láttam, most először itt a telepen, pedig mondja Lackó, hogy vannak többen is. Ők egyébként gyakran csatlakoznak a cinegék csapatához. Bent melóban is jöttek már, 4 őszapó volt a fán, ahol az etetőm van, de sajnos nem mertek rászállni az etetőre.

Hát nem cuki?

 

Kék cinegék is csatlakoztak a csapathoz. Aztán láttam még kis fakopáncsot, érdekes módon a földön. Nem sokáig tartózkodott ott, de épp a talajon volt. Rigók, természetesen, ők is elég sokan vannak nálunk és itt vannak a varjak. Nekem a varjak olyan "szögletes" madarak, mert olyan furán áll a tolluk. Egyébként szép madaraknak tartom őket.
Nézd csak, a lábánál olyan szögletesen áll a tolla. Saját kép:-)

Elnézem, ahogy keresgélnek az avarban a fák alatt, találnak valamit, felszállnak a kincsükkel 1 fára, vagy az iskola tornatermének a tetejére és jó nagy hanggal feltörik a diót, vagy megeszik, amit épp adódott.
Egy mókussal is találkoztunk. Annyira helyes volt. Mikor meglátott minket, hogy közelítünk Bonival, felszaladt 1 fa törzsére és onnan lesett minket, kukucskált kifelé a kis gomb szemeivel, hegyezve a pamacsos füleit. Így:

Holnap jön Vivike ebédre. töltött káposztát kért. Összeszedem magam és meglepetésként sütök neki kakaós csigát, ez a kedvence. Nagyon úgy néz ki, hogy Péterrel a kis liezonja véget ért. Nagyon sajnálom, mert ez a fiú sok mindent megadott Vivinek, amit Gergő nem. Van szép autója, saját. Ha elmentek valahova, Vivinek soha nem kellett fizetnie semmit. Voltak Pesten, Bécsben, Siófokon wellnessezni.

Igazából nem tudom, hogy mi volt a probléma, de soha nem szóltam bele a gyerekeim párválasztásába. Ezt csak ők tudhatják.

Holnap szilveszter és én itt vagyok egyedül. Hogyan is lennék másképp? Emlékezhetek az Istvánnal töltött szilveszterekre:-(((

Nosztalgia

Szarul alakult az estém. A fórumban a csajokkal elkezdtünk nosztalgiázni. Én nem értem ezeket a lányokat, versenyt sírnak.

Erre nekem is eszembe jutottak az Istvánnal töltött napok - mi más juthatott volna eszembe? Amikor nagyon szenvedtem, betettem 1 kazettát a magnóba és jót bőgtem rá. Nagyon tudtam sírni.

Szulák Andrea és Benkő Péter Titkos szeretők című kazettájára ríttam akkoriban. Tettem fel a lányoknak is a fórumba 2 számot, de nem voltak tőlük elragadtatva.

Ezek azok:

Benkő Péter - Szeretlek

Szulák Andrea - Csak egyszer úgy legyen

Most elkezdhetnék itt ömlengeni, aminek minden szava igaz lenne. Hogy rettenetesen hiányzik, hogy míg élek nem felejtem el, hogy halálom óráján ő lesz az utolsó gondolatom - na jó, ezt nem tudhatom. Hogy miért tette velem azt a sok rosszat, amit tett, hogy most októberben miért vert át megint olyan csúnyán, hogy az már gusztustalan.

Attilával szoktam megbeszélni ezeket a dolgokat és arra jutottunk, hogy be volt kapva, felelőtlenül írt nekem és mire visszajött Dél-Afrikából, már bánta az egészet.

Borzasztó sokat gondolok rá. Minden nap. Naponta többször. De apró örömmel tölt el - hízott az önbecsülésem (ja, és nemcsak az önbecsülésem) -, hogy nem írtam neki sem karácsonyra, sem István napra. Persze, ő sem nekem.

Egyébként pedig mik is történtek?

Tegnap semmi extra. Úgy volt, hogy megyek Ágihoz, de nem volt neki megfelelő az időpont, így szépen maradtam itthon.

Ma már dolgoztam - hurrá. Keltem hajnalban, de szerencsére sok mindent sikerült megcsinálnom bent. Ilyenkor - hónap végén, illetve (majd) hónap elején - nagyon sok a meló, ráadásul év vége is van.

Ma délután átmentünk Ágihoz, vittem aput is (és Bonit is). Ági annyira helyes volt, nagyon várt minket, körbeugrált, kiszolgált minden finom étellel, itallal, sütivel. Nem szemrehányásképpen mondom, de szerintem ez apunak szólt, nem nekem. De mondom, nem számít, nagyon jól éreztem magam.

Holnap reggel 9 körül itt lesz Laci és Karcsi és este együtt mennek vissza apuval, mi pedig ketten maradunk Bonikával.

Karácsony 2. napja

Ma végre nem kellett főzni semmit. Apa levitte reggel Bonikát, én készítettem neki reggelit és megmostam a sáros mancsait, miután feljöttek. Ééééééééés utána visszafeküdtem és ágyból néztem a tv-t egészen 1/2 12-ig. Döglöttem. Annyira jó volt, vágytam rá.

Délután átmentünk Katihoz, átvittem  a kis ajándékomat, 1 karácsonyi abroszt. Úgy láttam, hogy tetszett és nincs neki még ilyen. Én kaptam tőle illatmécseseket és 2 tartót hozzá. Őszintén örültem, szeretem az ilyeneket.

Mire hazajöttünk, itt volt Vivike, eljött kajálni. Megállapította, egyem a szívét, hogy nem rajong a kacsáért. És mást is mondott az új barátjáról, aminek nem örültem. Ezt most nem részletezném, csupán annyit, hogy nem látok nagy jövőt előttük. Ő tudja, a döntés az övé.

Apuról:

állandóan azt magyarázza, hogy én miért nem járok az Auchanba, meg a Tescoba. Délután Kati is mondta, hogy az azért nagyon messze van tőlünk, apunak mindegy csak fújja a magáét.
Aztán este kutyasétáltatáskor kiderült, hogy elengedi Bonit annak ellenére, hogy kifejezetten kértem, hogy ne tegye. Ma este is félt Boni, egyenesen vissza akart menni a lépcsőházba.
2 kávés poháron kívül el nem mosott semmit, a szaftot úgy teszi a húsra, hogy a konyhapulttól 1 méterre lévő asztalon lévő tényárra kanalazza ahelyett, hogy odatenné a tányért. A sütő ajtaját nem kinyitja, hanem csak megnyitja és utána leejti úgy, hogy majdnem lemászik az egész gáztűzhely a helyéről, arról nem beszélve, ami éppen fő rajta.
Minden kávé készítéskor eljátszódik a következő: túlmelegíti a vizet 1 közönséges ivópohárban, aztán nem tudja a poharat megfogni. Mivel az csak 1 ivópohár, ezért úgy önthető át a kávé 1 másik pohárba, hogy szanaszét locsolja.
Nem jó neki a vaj, nem jó neki a tej, szinte semmi nincs, amire ne tenne negatív megjegyzést. Őszintén szólva nem akarom hagyni magam. Sokszor beszél velem flegmán és cinikusan. Meg fogom neki mondani, hogy csupán a kora miatt nem engedheti meg magának ezt a hangnemet velem.

A nescafés dobozt sosem teszi vissza a szekrénybe, bezzeg én, ha véletlenül elöl hagynám nála Pesten, tán még a III. világháború is kitörne.

Egyébként jól vagyok.

Holnap megyek Ágihoz karácsonyozni.

Más.
A senki fenyője eltűnt. Másnapra nem volt ott. Remélem, valaki hazavitte és felöltöztette.

Családi ebéd

Ma nem volt semmi extra. Mondhatnám, hogy a szokás szerint jól sikerült minden. Csupa unalmas dolgot tudok csak leírni.

Úgy előkészítettünk mindent, semmivel nem kellett kapkodni. A levest csak átforraltam és főztem hozzá kétféle tésztát. "Rendest" és gluténmentest. Apa igen nagy gonddal sütögette a kacsát, finom lett ez a szép nagy madár. Sütöttem hasábburgonyát és főztem fűszeres rizst. Volt négyféle savanyúság is.

Aztán a sörkiflim, szeretik és jól is csinálom. Háromféle bejgli, a gesztenyés diplomata puding gluténmentes babapiskótával és Kata is hozott pár szelet sütit az övéből. Délután kétféle gyümölcs. Ez volt a kaja felhozatal.

Vivikéék érkeztek hamarabb. Megvártuk Lackóékat és akkor megkereste mindenki az ajándékát a fa alatt. Apa örült az ingeknek, amiket kapott még Vivitől és Lackóéktól.

Én mindent megkaptam, amit kértem. Derékmelegítőt, arckrémet, szájkontúrceruzát és füstölőket.

Vivikéék olyan 4 körül mentek el, Lackóék később. Utána nekiálltam rendet rakni, mosogatni. Apa nem törte magát, kihozott talán 2 tálcát a szobából a konyhaasztalra, aztán ennyi, de remekül tudott volna irányítani a fotelból - ha hagytam volna.

Azért nem volt semmi ennyi ember után mindent rendbe tenni.

Összességében jó nap volt, mert minden jól sikerült, a család jól érezte magát, de nekem kicsit unalmas volt.

Senki fenyője

Jól telt a napunk apuval. Sokat dolgoztunk a holnapi nagy családi ebéd érdekében.

Csukát sütöttünk ebédre, mind megettük. Apa befűszerezte a holnapi kacsát, én mostam 1 adag ruhát, muszáj volt, sütöttem 1 tepsi sörkiflit, finom lett és elkészítettem a gesztenyés diplomatapudingot gluténmentes babapiskótával. Kíváncsi vagyok milyen lesz, mert azért ez a piskóta nem olyan, mint ami búzalisztből készül.

Az esti kutyasétáltatásnál furcsa dolgot láttam. Ma, karácsony szentestén, valaki kitett a kuka mellé 1 díszítetlen kis fenyőfát. Megsirattam ezt a kis fenyőt. Kivágták, eladták, családhoz került, szeretett volna karácsonyfa lenni. Ott állni a meleg szobában feldíszítve, büszkén, még ha életét adja is ezért, bár nem ő akarta így. De nem kellett senkinek. Egyszerűen kidobták.

Legszívesebben hazahoztam volna.

Egy biztos, miattam már nem vágnak ki fenyőt, mert műfenyőm van 1999. karácsonya óta.

Ő az:

Boldog karácsonyt!

Újra karácsony

Karácsony, hát eljött újra karácsony. Igazából egyedül akartam tölteni. Gondoltam, egyszer meghívom a gyerekeket ebédre, aztán a többi napot ellustulom itthon. Nem így történt.

Csütörtökön már szabadságon voltam, elintéztem az összes hiányzó ajándék megvásárlását. Ági barátnőm mondta, hogy vegyek neki hálóinget, de 1.200.- Ft-nál többet ne adjak érte. Vagy 1 parfümöt, amit 1 bizonyos helyen 5-600.- Ft-ért lehet kapni. Nem kell neki nagy, elég egy 50 ml-es - mondta. Ehhez képest 30 ml-es parfümöt kaptam 900.- Ft-ért. De, hogy Ági mikor látott utoljára 1.200.- Ft-ért hálóinget, arról nem szól a fáma. Egy helyen volt 1.700.- Ft-ért, de nem az ő méretében. 2.000.- Ft-ért kaptam végül + a parfüm.

Pénteken elintéztem az összes kajavásárlást. 4x voltam boltban, iszonyat mennyiségű pénzt ott hagytam a boltokban. A Sparból csak úgy tudtam hazajönni, hogy a szekeremet felemelték a villamosra, mert egyedül nem bírtam. Viszont, végeztem ezzel a vásárlással is.

Szombaton a nagytakarítást csináltam meg, azon kívül mostam is és megfőztem a vasárnapi gulást:-) Igazán elégedett voltam magammal.

És ma, vasárnap megjött apa. Az még csak hagyján, hogy megjött, de itt lesz 1 hétig. Kicsit tartok tőle, remélem a flegmaságával és a cinizmusával nem fog kikészíteni. Az empátia szót pedig tuti, hogy még csak hírből sem is ismeri.

Holnap édes kettesben karácsonyozunk.

Majd beszámolok a továbbiakról is.

Vegyes a felvágott:-)

Nincs nap, hogy ne gondolnék Istvánra.

Közelednek az ünnepek és én apuval leszek kettesben. Apa bejelentette, hogy karácsonykor 1 hétre leköltözik hozzám. Jókat főzünk majd, biztos veszekszünk is. Ő majd tévét néz a nagyszobában, én meg a kicsiben. A fűtésre a gatyám rá fogom fizetni.

A nagyszobában 14 fok van és hasonló a konyhában és az előszobában. A fürdő 1 hangyányival melegebb, mert ott azért fűtök 1 keveset reggel és szükség esetén este is. A kisszobában azért 20 fokra felmelegítem a hőmérsékletet, mikor ideülök a gép elé. És persze az imádott ágymelegítőm. A világ egyik legjobb találmánya.

Úgy érzem, hogy valami nem stimmel a hasam tájékán, de erről most nem akarok írni. Feszült vagyok, sokszor nem túl jó a közérzetem.

Ágival ma bementünk a városba, szétnéztünk a karácsonyi bazársoron. Kértem tőle 1 olyan sálat, mint amilyet tavaly is kaptam, mert az 1 nagyon szuper sál. Vett is nekem egyet, én választottam és nagyon örülök neki. Ági még nem mondta, hogy ő mit szeretne tőlem, de gondolkodik. Jó lenne, ha minél hamarabb eldöntené, hogy időben megvehessem.

Egyébként marhára meglepődtem, mert a 74 éves barátnőmmel alig bírtam tartani a lépést. Szó szerint végigrohantunk a főutcán.

Kicsit kimozdultam itthonról és beszélgettünk Ágival.

Egyszerűen nem tudom feldolgozni, hogy István hülyét csinált belőlem. Írtam neki 1 levelet, amit sosem fogok elküldeni. Leírtam benne, hogy szerintem miért írta azt, amit írt, vagyis, hogy találkozhatnánk.

Íme az (újfent) el nem küldött levél /idézem magam:-)))/

"Sokat gondolkodtam rajta, hogy vajon miért is írtad nekem, hogy gondolsz rám és találkozhatnánk és a következőkre jutottam:
1. Be voltál kapva, mikor írtad azt a levelet.
2. Nem voltál bekapva, de mire visszajöttél meggondoltad magad, 24 nap sok idő.
3. Nem voltál bekapva, nem gondoltad meg magad, de elfelejtetted az egészet, 24 nap sok idő.
4. Nem voltál bekapva, nem gondoltad meg magad, nem felejtetted el, de olvasatlanul kitörölted a válaszlevelem.
És végül az utolsó variáció:
5. Nem voltál bekapva, nem gondoltad meg magad, nem felejtetted el, nem törölted ki a levelem, csak újból hülyét akartál csinálni belőlem és megalázni és végül 1 jót röhögtél a markodba.
Miért csináltad ezt velem, István? Te pontosan tudod, hogy milyen sokat jelentettél nekem és mégis... vagy éppen azért?
Igazából nem értem, hogy lehetsz olyan gonosz, hogy örömet okoz Neked ha bántasz engem, ha belém rúgsz még egyet!?"

Hát..., ennyi.

Az exem aljassága

Nagyon kibuktam, lehet, hogy zavaros lesz, amit írok. Annyira zokogtam, hogy még beszélni sem tudtam.

Megpróbálom elmondani a lényeget.

Talán már említettem, hogy 2005-ben az exem rábeszélésére felvettünk (felvettem) 1 svájci frank alapú jelzálog hitelt, amivel a lakásom került megterhelésre. Akkor az exem azt mondta, hogy míg él ő fizeti a törlesztést. Bolond lettem volna nem élni 1 ilyen lehetőséggel. Persze, ő erre már nem emlékszik és mivel semmit nem írtunk le, ezért nyoma nincs sehol.

Valamennyi papíron az én nevem szerepel és az én kizárólagos tulajdonomban lévő lakás került megterhelésre a jelzáloghitellel, mely 15 évre terheli a lakást. Mivel az exem akkoriban egy idősek otthonában élt, ezért nem rendelkezett olyan vagyonnal (azóta sem), melyre a jelzáloghitel kiterjesztésre kerülhetett volna, ezért nem szerepel a neve sehol a hivatalos papírokon. Szóban megállapodtunk az exemmel, hogy a hitel felvétele során felmerült költségeket fele-fele arányban viseljük és az ezután megmaradt pénzt is 50-50 % arányban elosztjuk, mely így is történt.

Fizetett 4 évet és 4 hónapot a 15 évből. Egy idő után már nekem is hozzá kellett tennem az ő havi 20.000.- Ft-jához és 3 éve teljesen egyedül fizetem a jócskán megemelkedett törlesztést. Most jutottunk el odáig, hogy én már valamivel többet fizettem, mint ő. Naivan azt gondoltam, hogy nem fogja letagadni és bíztam benne, hogy a törlesztésbe is beszáll, pedig a törlesztést is úgy gondoltam, hogy elég, ha havi 10.000.- Ft-ot utal nekem, nem is kéne a fele, ami több, mint 15.000.- Ft lenne havonta.

De mindent letagadott. Mocskos, aljas, szemétláda módon azt mondta, hogy én felvettem azt a hitelt és adtam neki belőle valamennyit. Az mondta, hogy én ezzel törlesztettem neki, mert ő vett mindent ebbe a lakásba (jelzem, 1999-ben elkötözött), sőt még a lakást is ő vette. A fejemhez vágott olyan dogokat, hogy én rossz anya voltam - vagyok és, hogy ringyó voltam. Ilyeneket mondott.

Azt elfelejti, hogy ellopta Vivi zsebpénzét, hogy eladta Lackó biciklijét, itthonról a ventilátort, amit lehetett kilopott a MIHŐ-ből, pénzzé tette, hogy italt tudjon venni. Volt, hogy fizetésnapon már pénz nélkül jött haza, olyan tartozásai voltak és piás volt akkor is. A gyerektartást postán kértem sajnos, mert volt arra is példa, hogy felvette és napokig letagadta.

Kígyót-békát vágtunk egymás fejéhez, én lettem a vesztes.

Mindez a mai beszélgetés Lackóéknál bonyolódott. Mikor jöttem el tőlük, már a sírás fojtogatott és köszönni sem voltam képes Lackónak.

Itthon a lépcsőház előtt Balla Erzsike cigizett. Na, mikor megláttam, kitört belőlem a zokogás, kérdezte, mi baj van, de nem tudtam megszólalni. Azt mondta, hogy még így nem látott. Aztán mikor már képes voltam beszélni, kértem, hogy jöjjön fel hozzám, szívesen elmondanám neki, jól esne, ha meghallgatna. Így is volt. Örültem, hogy elmondhattam és megállapítottuk, hogy sajnos, tehetetlenek vagyunk, nincs mit tenni. Vannak még ilyen becstelen, aljas emberek, mint az én exem is.

Aztán, mikor Erzsike elment, felhívtam Lacit, de annyira sírtam, hogy alig tudtam megszólalni a telefonba. Csak magamon kívül zokogtam, ő meg kérdezte, hogy mi baj van, mi baj van. Nagy nehezen elmondtam neki, de nem nagyon  ért rá beszélni velem. Esküvőre készülnek Karcsival.
 

Az exemnek nagyon súlyos gyomorvérzése volt még 2000-ben az alkoholizmusa miatt. Aztán 2001-ben stroke-ot kapott, aminek következtében a jobb oldala lebénult.

Talán Isten nem ver bottal.

Felhívott Laci

Laci az öcsém. Az öcsém, aki 1 pasival él. Igen, ő meleg, amivel nincs is semmi bajom. Ő ilyen és kész, ez van, ezt kell elfogadni. El is tudom fogadni. Hogy akkor mégis mi a baj? Elmondom.

Mióta Laci Karcsival él, azóta a mi testvéri kapcsolatunk gyökeresen megváltozott. Olyan 180 fokos fordulatot vett. Karcsiig fontos voltam Laci életében, tudom és éreztem is. Most már nem. Lehet, hogy ezt is megértem kicsit? Igazából nem tudom. Lehet.

Mikor kicsit nyaraltam fent Pesten, 1 közös programunk volt. Máskor minden napra terveztünk valamit. Mivel tudtam, hogy így lesz, ezért eleve nem is terveztem vele.

Mikor hazautaztam, az előtte lévő napon eljöttek értem apuhoz, hogy menjek el és aludjak náluk, mert ők másnap nem akarnak korán kelni, tőlük meg gyalog kimehetünk a Keletibe. Marha boldog voltam, el tudod képzelni.

Mikor telefonon beszélünk, ő állandóan tolmácsol Karcsinak, merthogy Karcsi nem hall és Karcsit zavarja, hogy nem tudja, hogy mi miről beszélünk. Hát, engem is zavar az, hogy nem beszélhetek az öcsémmel - úgy mond - két fül közt, miért kell egy harmadik személynek mindent tudni, amit én mondok, legyen az bármi is. El is döntöttem, hogy nem mondok most már Lacinak semmit.

Aztán többször előfordult, hogy egyszerűen lerázott, mikor felhívtam, mondván, hogy most zöldségesbe mennek, boltba mennek, vagy épp reggelit készít.

Ez utóbbi történt november 24-én, szombaton délelőtt olyan 10 óra magasságában. Akkor eldöntöttem, hogy nem hívom. Ha kíváncsi rám, akkor hívjon 1 neki megfelelő időpontban. Én szinte sosem teszek olyat, hogy lerázzak valakit telefonáláskor.

Na, most felhívott pár perce. A telefonjuk kihangosítva, épp ettek. Csak ilyenkor van rám idő. Ezt is úgy érzem, hogy na, kössük össze a kellemest a hasznossal. Tudjuk le ezt is jelszóval, mert én úgy érzem, hogy ha telefonáláskor mással vagyunk elfoglalva, akkor nem is tudunk a másikra koncentrálni. Oda kell rá figyelni, mert nem látjuk a gesztusait, csak halljuk.

Mi újság, kérdezte. Mondom semmi. Rögtön észrevette, hogy nincs jó kedvem. Mi baj van, kérdezte. Mondom, hosszú. Erre elköszönt és letette a telefont. Nagyon - nagyon rosszul esett, hogy csak ennyire érdekli, hogy mi van velem, hogy meg sem próbálta kiszedni belőlem, hogy mi a baj. Rövid úton lerázott, újra.

Nem hívom, mert nem kíváncsi rám.

Pénteken összekötik az életüket. Hivatalosan.

(Minden összejött. Vivi flegmasága, Laci érdektelensége irántam, hogy nem tudok lefogyni és hiába írtam Istvánnak, nem reagált. Félek a téli időszaktól, nem bírom fizetni a fűtés. Elég mélyen vagyok.)

Vivi

Ma van a névnapja Vivinek. Vivien. Milyen szép név. Igazából anya választotta.

Vivivel sem könnyű, csak úgy, mint apuval. Nagyon csúnyán beszél velem. No, nem káromkodik, hanem minden szavamra úgy reagál, mintha személyes sértésnek venné. Egyszerűen nem tud tisztességesen hozzám szólni. Leginkább csak akkor szól hozzám, ha kérdezek tőle valamit. Elereszti a füle mellet és emelt hangon, flegmán visszakérdez: Mi van?

Nekem ez eléggé fáj. Nem beszél meg velem semmit, nincs rám szüksége. Már nincs. Mikor itt lakott nálam, akkor is úgy éltünk 1 lakásban, mint 2 idegen. Ez régóta így van, de mindig fájni fog. Majd egyszer talán rájön, hogy mit vétett ellenem, illetve a lelkem ellen. Sosem kapok tőle semmi kedvességet. És persze segítséget sem. Mert nekem néha jól esne, ha azt mondaná, hogy anya, tudok olcsón hozni Vanisht, kérsz esetleg? De ő ilyet sosem fog kérdezni tőlem.

A mai ünnepi ebéd előtt is mindenki bent nevetgélt a szobában, én meg egyedül gürcöltem a konyhában. Végül rászóltam, hogy segítsen megteríteni. Nem volt más választása.

Tudod mit szeretnék? Ha mondjuk 1 negyedévben egyszer, engem is meghívna valamelyik gyerekem mondjuk 1 vasárnapi ebédre. Engem ugrálna körbe valaki. Csak nagyon kicsit és csak nagyon ritkán. Úgy szeretném. Én havonta hívom meg őket ebédre, ennyire futja a lehetőségeim keretein belül.

Most kicsit padlón van a lelkem. Közeleg karácsony. István átvert, nem jelentkezett a dél-afrikai útja után. Írtam neki több levelet is (én hülye), de nem válaszolt egyikre sem. Pedig, mikor október első felében írt a találkozás lehetőségéről, lelki szemeim előtt már azt láttam, hogy az ünnepeket együtt töltjük.

Istenem, milyen bolond, bolond nő vagyok. Egy örök álmodozó.

Nem könnyű apuval

Apa eljött hozzám, itt tölti a hétvégét nálam. Nem akar sokáig maradni, ma jött és holnap megy is haza. Pedig igazából nekem az lenne a segítség, ha hét közben itt lenne néhány napot. Nem kéne reggel Bonikával lemennem és délután sem kéne azzal foglalkoznom, hogy rohanjak hozzá haza. Arról nem beszélve, hogy finomakat főzne nekem. Jól tud főzni Apa, ezt bebizonyította már sokszor.

Nyáron itt volt nálam majdnem 1 hetet, jól is érezte magát, aránylag elég jól ki is jöttünk egymással..

Hogy most mi a bajom? Hát, elmondom.

Mivel az anyagi helyzetem meglehetősen gyatra, ezért nagyon-nagyon spórolok a fűtéssel. Nap közben egyáltalán nincs feltekerve a konvektor, így 16 - 17 fok van a szobákban. Csak akkor tekerem fel a kisszobában a fűtést, ha már bevonulok és be is csukom magam mögött az ajtót. Így - egyelőre! - napi 3 köbméter gázt fogyasztok és max. 20 fok a "meleg".

Most, hogy Apa itt van, mindent összefűtünk, az előszobát is. A szobákban 22 fokon felül van a hőmérséklet és éjszakára sem tekeri le Apa a konvektort a nagyszobában, ahol alszik.

A 3 köbméter gáz helyett elment 11 köbméter gáz. Durva különbség, nem?

A villanyt mindenhol égve hagyja maga után. Ment a fürdőszobába zuhanyozni és bátorkodtam leoltani a villanyt a szobában is és a konyhában is. Mikor kijött, kérdezte, hogy én oltottam-e le a villanyt, mondtam, hogy nem én, hanem Boni (a kutya). Ja, ez csak vicc. Mondtam, hogy persze én, mert égve hagyta, csak úgy, mint most is, ahogy kijött a fürdőből. Erre annyi volt a válasza, hogy nem baj. Persze, neki nem baj.

Tudod mennyi a nyugdíja? 220.000.- Ft. Most mondta.

Aztán belekötött abba is, hogy én olcsó elemeket használok. Vegyek drágát, mert az tovább tart. Mondtam, hogy nem tart annyival tovább, mint amennyivel drágább. Ezt Lackó is megerősítette az esti kutyasétáltatásnál, de Aput nem lehet meggyőzni.

Rettenetes természete van. Flegmán beszél, mintha a seggéből rángatna ki. Nekem sincs könnyű természetem - talán ezt (is) teszi a magány -, de vele még nehezebb. Nagy türelem kell hozzá.

Összeszerelte nekem az új tv állványomat, ami természetesen némi pakolást is kívánt. Mondtam, hogy szerintem, hogy kéne, de nem úgy csinálta. Aztán végül egyszerűen nem lehetett másképp, csak úgy, ahogy én mondtam. De el nem fogadta volna elsőre a javaslatomat.

Apa 80. évében van. Ehhez képest még nagyon jól tartja magát, aminek nagyon örülök.

Csak ne lenne ilyen néz vele...