Felhívott Laci

Laci az öcsém. Az öcsém, aki 1 pasival él. Igen, ő meleg, amivel nincs is semmi bajom. Ő ilyen és kész, ez van, ezt kell elfogadni. El is tudom fogadni. Hogy akkor mégis mi a baj? Elmondom.

Mióta Laci Karcsival él, azóta a mi testvéri kapcsolatunk gyökeresen megváltozott. Olyan 180 fokos fordulatot vett. Karcsiig fontos voltam Laci életében, tudom és éreztem is. Most már nem. Lehet, hogy ezt is megértem kicsit? Igazából nem tudom. Lehet.

Mikor kicsit nyaraltam fent Pesten, 1 közös programunk volt. Máskor minden napra terveztünk valamit. Mivel tudtam, hogy így lesz, ezért eleve nem is terveztem vele.

Mikor hazautaztam, az előtte lévő napon eljöttek értem apuhoz, hogy menjek el és aludjak náluk, mert ők másnap nem akarnak korán kelni, tőlük meg gyalog kimehetünk a Keletibe. Marha boldog voltam, el tudod képzelni.

Mikor telefonon beszélünk, ő állandóan tolmácsol Karcsinak, merthogy Karcsi nem hall és Karcsit zavarja, hogy nem tudja, hogy mi miről beszélünk. Hát, engem is zavar az, hogy nem beszélhetek az öcsémmel - úgy mond - két fül közt, miért kell egy harmadik személynek mindent tudni, amit én mondok, legyen az bármi is. El is döntöttem, hogy nem mondok most már Lacinak semmit.

Aztán többször előfordult, hogy egyszerűen lerázott, mikor felhívtam, mondván, hogy most zöldségesbe mennek, boltba mennek, vagy épp reggelit készít.

Ez utóbbi történt november 24-én, szombaton délelőtt olyan 10 óra magasságában. Akkor eldöntöttem, hogy nem hívom. Ha kíváncsi rám, akkor hívjon 1 neki megfelelő időpontban. Én szinte sosem teszek olyat, hogy lerázzak valakit telefonáláskor.

Na, most felhívott pár perce. A telefonjuk kihangosítva, épp ettek. Csak ilyenkor van rám idő. Ezt is úgy érzem, hogy na, kössük össze a kellemest a hasznossal. Tudjuk le ezt is jelszóval, mert én úgy érzem, hogy ha telefonáláskor mással vagyunk elfoglalva, akkor nem is tudunk a másikra koncentrálni. Oda kell rá figyelni, mert nem látjuk a gesztusait, csak halljuk.

Mi újság, kérdezte. Mondom semmi. Rögtön észrevette, hogy nincs jó kedvem. Mi baj van, kérdezte. Mondom, hosszú. Erre elköszönt és letette a telefont. Nagyon - nagyon rosszul esett, hogy csak ennyire érdekli, hogy mi van velem, hogy meg sem próbálta kiszedni belőlem, hogy mi a baj. Rövid úton lerázott, újra.

Nem hívom, mert nem kíváncsi rám.

Pénteken összekötik az életüket. Hivatalosan.

(Minden összejött. Vivi flegmasága, Laci érdektelensége irántam, hogy nem tudok lefogyni és hiába írtam Istvánnak, nem reagált. Félek a téli időszaktól, nem bírom fizetni a fűtés. Elég mélyen vagyok.)