Szarul alakult az estém. A fórumban a csajokkal elkezdtünk nosztalgiázni. Én nem értem ezeket a lányokat, versenyt sírnak.
Erre nekem is eszembe jutottak az Istvánnal töltött napok - mi más juthatott volna eszembe? Amikor nagyon szenvedtem, betettem 1 kazettát a magnóba és jót bőgtem rá. Nagyon tudtam sírni.
Szulák Andrea és Benkő Péter Titkos szeretők című kazettájára ríttam akkoriban. Tettem fel a lányoknak is a fórumba 2 számot, de nem voltak tőlük elragadtatva.
Ezek azok:
Most elkezdhetnék itt ömlengeni, aminek minden szava igaz lenne. Hogy rettenetesen hiányzik, hogy míg élek nem felejtem el, hogy halálom óráján ő lesz az utolsó gondolatom - na jó, ezt nem tudhatom. Hogy miért tette velem azt a sok rosszat, amit tett, hogy most októberben miért vert át megint olyan csúnyán, hogy az már gusztustalan.
Attilával szoktam megbeszélni ezeket a dolgokat és arra jutottunk, hogy be volt kapva, felelőtlenül írt nekem és mire visszajött Dél-Afrikából, már bánta az egészet.
Borzasztó sokat gondolok rá. Minden nap. Naponta többször. De apró örömmel tölt el - hízott az önbecsülésem (ja, és nemcsak az önbecsülésem) -, hogy nem írtam neki sem karácsonyra, sem István napra. Persze, ő sem nekem.
Egyébként pedig mik is történtek?
Tegnap semmi extra. Úgy volt, hogy megyek Ágihoz, de nem volt neki megfelelő az időpont, így szépen maradtam itthon.
Ma már dolgoztam - hurrá. Keltem hajnalban, de szerencsére sok mindent sikerült megcsinálnom bent. Ilyenkor - hónap végén, illetve (majd) hónap elején - nagyon sok a meló, ráadásul év vége is van.
Ma délután átmentünk Ágihoz, vittem aput is (és Bonit is). Ági annyira helyes volt, nagyon várt minket, körbeugrált, kiszolgált minden finom étellel, itallal, sütivel. Nem szemrehányásképpen mondom, de szerintem ez apunak szólt, nem nekem. De mondom, nem számít, nagyon jól éreztem magam.
Holnap reggel 9 körül itt lesz Laci és Karcsi és este együtt mennek vissza apuval, mi pedig ketten maradunk Bonikával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése