Mostanság a szokásos rutinom, hogy hazajövök melóból, megetetem Bonikát, ő pihen, emészt 1 fél órát, addig én teszek-veszek. Ma bekapcsoltam a tv-t és leragadtam a Duna World csatorna Rocklexikon című adásán. Koncz Zsuzsa volt benne.
Anno tinédzserkoromban, úgy a '70-es évek első felében Koncz Zsuzsa hazai nagy sztár volt, de nem a kedvencem. Most viszont úgy meredtem a tv-re, rám nem jellemző módon, egyszerűen leültem és néznem kellett. Nem tudtam ott hagyni és imádattal lestem. Csodálatos képeket, filmrészleteket és klipeket mutattak. (Régen nem mondtam volna, hogy "csodálatos":-D) A szám tátva maradt, alkalmanként könny szökött a szemembe. (Tiszta hülye vagyok:-D) Miért is? Miért? Mert akkor voltam fiatal. Ifjú és szép. A dolgok teljesen átértékelődtek bennem, vállalom. Annyira jó volt nézni és hallgatni ezt az egészet. Ami akkor nem tetszett, most lenyűgözött. Kosztolányi Lacit egyébként is imádtam az Ezek a fiatalok című filmben.
És szépnek találtam Koncz Zsuzsát. Rendkívül vékony volt, nem tudom milyen magas, de alkatához képest hosszú lábai lehettek. Valószínűleg most is ilyen.
Előtte a lépcsőházban összefutottam István barátjával, Irénke néni egyik fiával.
És a fél délutánom a nosztalgiáról szólt.
Jó ez nekem?
 | ||
| Hát nem édesek? ♥ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése