2014. május 7., szerda

Álom, álom, édes álom...

Hülye álmom volt. A legtöbb álom hülye és nincs értelme.

Voltam valahol, valakikkel. Hurrá:-) Csak magamra emlékszem, a többiekre nem, de ott voltak, az biztos. Úgy rémlik, mintha csúfoltak vagy gúnyoltak volna engem, de nem tudom, hogy miért.
Aztán elindultunk valahova csoportosan. Egy villamos ablakán néztem ki és ez a villamos olyasféle meredek utcán ment, mint amilyet amerikai filmekben lehet látni, amelyek San Franciscoban játszódnak.
A következő emlékem az, hogy jövünk már kifelé onnan, ahova mentünk. Valami nagyszabású ünnepség volt, elegáns meghívottakkal, miközben mi egyszerűen voltunk öltözve.
És, ahogy jöttünk kifelé... szembe jött velem István. Szmoking volt rajta és 1 átlátszó tüllszerű sárga anyag lógott a vállán. Egy magas, szőkés, kontyos csaj volt vele, rajta is volt ilyen sárga valami. Azt hiszem, István rám nézett, talán én is őrá, de én a csajt is megnéztem. A csaj nem nézett rám, biztos nem tudta, hogy ki vagyok. Ezzel elmentünk egymás mellett.

Ennyi. Többre nem emlékszem. Tök értelmetlen az egész.

Tudod, miért volt ez? Mert tegnap összefutottam itt a lépcsőházban István 1 barátjával (na jó, csak félig-meddig barátja, együtt járnak síelni).
Sőt, mikor Erzsike bejött hozzám, emlegettem neki is Istvánt.
Ez lett az eredménye. Egy idióta álom, ami csak felzaklat. Mert felzaklat és ez így marad örökre, míg élek.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése