A tegnap

A tegnap nem az én napom volt.

Hajnalban kutyasétáltatáskor 1 pici cica akart hozzánk jönni az iskola túloldalán. De nem jött, csak nyávogott. Amúgy sem tudtam volna mit kezdeni vele. Tudomásom szerint az iskolagondnokéknál születtek kiscicák, ezért melóból felhívtam a sulit. Többszöri hívás után végre felvette valaki a telefont. Elmondtam, hogy mit tapasztaltam reggel és talán a gondnokék kiscicája kolbászolt el. Mondta a nő a vonal túlsó végén, hogy ez nem odavaló kiscica, mert ő úgy tudja, hogy mindet elajándékozták és, hogy miért nem segítek én, miért nem fogadom be én és különben is miért akarom másra ráerőltetni az akaratomat. Hát, ez a nő 1 idióta volt és még nekem  kellett magyarázkodnom, hogy a kutyám mellé nem fogadok be kiscicát. De még ilyen kis korban összeszoktathatóak - mondta. Mire én azt feleltem, hogy viszont az én kutyám már öreg és nem igazán tolerálja a cicákat. Némi szóváltás után letettük a telefont.

Ma reggel nem volt ott a kiscica sem élve, sem holtan - szerencsére.

Délután indultam volna masszírra, mikor jött 1 sms Zsuzsitól, hogy ne 5-re, hanem inkább 1/2 6-ra menjek, ha nekem is jó. Oké, válaszoltam és mivel így volt időm, bementem az átalakított Pennybe. Kicsit szétnéztem, betettem a kosaramba néhány jelentéktelen dolgot - 1 vaj, 2 joghurt, 1 magvas zsömle és 1 tölcséres jégkrém és beálltam a sorba a pénztárhoz. A sor elején 1 idősebb hölgy kb. 10 percet tökölt, szegény, mert nem volt elég pénze. A pénztárosnak csöngetnie kellett, hogy a jogosult boltos odamenjen valami kártyával és így "vissza tudta blokkolni" azokat a dolgokat, amiket a néni nem tudott kifizetni. Rettenetes hercehurca volt. A diák pénztáros többször is csöngetett, míg megjelent 1 donna kb., mint 1 lassított felvétel. Hát, már itt kezdtem kicsit besokallni. Na, elment a néni, utána sikeresen távozott vagy 2 vevő, de kettővel előttem már nem nyílt ki a kassza. Félreállította a pénztáros fiúka a vásárlót, hogy majd a következő vevőnél kinyílik (gondolta ő) és akkor a kedves vevő is kifizetheti a számláját. De a következőnél sem nyílt ki. Újra csengetés, donna még lassabban mászott elő, mint előzőleg és én ekkor leléptem, ott hagytam a cuccot, nem tudom mi lett a dolog vége, még Zsuzsitól is jól elkéstem.

Este itthon a kisszobában arra lettem figyelmes, hogy olyan furcsán áll az egyik akasztós szekrény ajtaja, amiben a téli ruháim vannak. Leszakadt az akasztórúd. Hurrá :( Beszéltem ma Pistivel, hétvégén kijön, megcsinálja.

Este zuhanyozáskor, miközben a vizet is használtam, a kád-mosdó csaptelep hattyúnyaka leugrott a helyéről, ömlött a víz. Már csak ez hiányzott este 10 előtt nem sokkal. Gyorsan elzártam a csapot, szerencsére nem folyt tovább a víz. Visszaapplikáltam és be tudtam fejezni a zuhanyozást.

Úgy gondolom, hogy Bonikám állapota romlik. Sokkal többet kakil és most a füle is fáj, hiába kezelem.

Igyekszem sokat simogatni, a kedvében járni és türelmesnek lenni vele.

Nagyon szeretem.