Másfél órát telefonáltam

Igen. Elment az este, mert másfél órát beszéltem az öcsémmel telefonon. Megvitattuk az élet nagy dolgait.

Melóban több minden magammal kapcsolatos dolgot elintéztem. 6 ezer forintért megvehetem a számítógépes konfigurációt, amelyet jelenleg is használok. Lackóéknak kell.

A sosem használt dual kártyás telefont 500 forintért megvehetem. Az is kell Lackóéknak, illetve Katának. Tartaléknak jó lesz ennyi pénzért - mondta és igaza van!

Az LG okos telómra még nem kaptam árajánlatot, de azt kifejezetten szeretném megvenni magamnak.

A munkaruhám nadrágja nem kell, de elintéztem, hogy a köpenykéje az enyém lehet.

Találkoztam ma Macis Csabával, érdeklődtem nála Suba iránt. Suba 1 pumi kutyus volt, Bonikám barátja. A viszonyuk érdekes volt, mert először barátkoztak, aztán nem lehetett közel engedni őket egymáshoz éveken át. Suba rettenetesen féltékeny volt. Még a saját kutyámat sem simogathattam meg előtte. Aztán ez valahogy elmúlt és ismét barátkoztak, én meg jókat beszélgettem a gazdikkal, főleg Istvánnal. István nyomozó volt, jól tudott sztorizgatni:-)

Szóval, Subikát is el kellett engedni nem rég. Nagyon beteg volt már:-(

Suba 1 évvel fiatalabb volt, mint Bonikám, de kicsivel többet élt, mint Bonika. Olyan 16 évet és 2 hónapot kb. Bonikám 16 évet, 2 hetet és 3 napot♥

Tegnap nem írtam

Pedig az utóbbi időben szorgalmasan írogattam minden nap. Őszintén? Elfelejtettem. Csak akkor jutott eszembe, mikor már a gépet kikapcsoltam és 1 porcikám sem kívánta újra bekapcsolni.

Na, mi is volt tegnap? Hadd gondolkozzam.

Délután mentem a varrodába a ruhámért, de persze nem volt kész. Nem is tudom, hogy miért nem lepődök meg? Mára elkészült.

Az Újgyőri az a büdös cigány banda, ami ott van... Már undorodom arra járni. De nem sokáig kell. Még 13 munkanapom van, utána tehetem itthon, amihez kedvem lesz. Az Újgyőri cigányos részét megpróbálom majd kikerülni.

Este feljött Lackó, volt 1 levele. Kicsit bejött, beszélgettünk. Igazán örültem neki. Említette, hogy esetleg nyáron elmegyünk a Hortobágyra. Jó lenne. Mondtam neki, ha bárhova elvisznek, kicsit hozzájárulok a költségeikhez. Hátha ki tudok mozdulni itthonról. Ismétlem magam:-) --- Jó lenne.

Ma mi volt? Semmi. Jó, ez így azért nem igaz, hiszen lassan eltelik a nap, valami azért csak történt.

Reggel a buszmegállóban fotóztam ezt a cuki mókuskát:

Délután elmentem a ruhámért, ahogy fentebb írtam. Aztán postára, feladni 1 levelet. Ott 1 idősebb normális, de cigány kinézető pasi angolul köszönt nekem. Biztos imponálni akart:-)

Vásároltam a Sparban. Ennyi. Más nem történt.

Ja, még 1. Többen megdicsérték a körmömet, hogy milyen jó színes:-)

Íme:

Ma tényleg nem történt semmit

Dög unalom nap volt.

Bent dolgoztam 1 icipicit, nem sokat, hiszen már szinte nincs mit.

Kolléganő bejött pletykálni --- meghallgattam.

Meló után elmentem a DM-be. Ott volt 1 középkorú jóképű pasi. Kicsit az volt az érzésem, mintha figyelt volna, de valószínűleg tévedek. Farmer volt rajta és fehér vászoning. Christian Grey is legtöbbször ilyet visel A szürke ötven árnyalatában.

A DM előtti kis füves részen csipegetett 1 barázdabillegető. Nem minden nap látni itt a mi környékünkön.

Este beszéltem Márti volt kolléganőmmel, ő már nyugdíjas. Fiatalabb, mint én, de már 11 hónapja nyugdíjban van. Azt mondja 10 kilót fogyott. Aggódom érte...

Ilyet még nem írtam

Ma igazán nem történt semmi említésre méltó.

Na, talán csak néhány gondolatot, ha már klaviatúrát ragadtam.

Befejeztem ma A sötét ötven árnyalata olvasását és kezdem, illetve már el is kezdtem néhány oldal erejéig a 3. könyvet is, A szabadság ötven árnyalatát. Most már kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége.

Vásárolni akartam

Igen, vásárolni akartam, de az még tegnap volt. Tegnap eldöntöttem, hogy ma - szombaton - összeszedem magam és elmegyek a Bükk Áruházba vásárolgatni. Ott van DM, Family, Spar és még más is, de engem ez a 3 bolt érdekelt volna. Volna, merthogy ma reggel még az ágyban eldöntöttem, hogy nem megyek sehova. Nem volt nehéz rábeszélni magam. Minek is mennék szombaton? Gondolom, jó sokan voltak, nekem meg van itthon minden, ami 1 jó kajához kell.

Majd megyek a jövő héten, amikor útba esik munkából hazafelé jövet.

Hát, attól kicsit félek, hogy nyugdíjas koromban is csak itthon fogok ülni, mert szeretek itthon ülni. Igen, szeretek és jó is itthon, nem unatkozom, de a tudatom tudja, hogy ez nem jó. Nem tudom még, hogyan fogom magam rábeszélni, hogy minden nap menjek legalább 1 kicsit sétálni. Vásárolnom elég 1 héten 1x, így az nem lesz kényszerítő tényező...

Erzsike lejött ma hozzám és felolvasott nekem 1 saját maga által írt esküvői verset. Erzsike sok verset írt már, máskor is felolvasott nekem és most megtisztelt azzal, hogy kíváncsi volt a véleményemre. Nagyon aranyos kis vers, meg is kérdeztem tőle, hogy ellophatom-e, mert lehet, hogy Viviék esküvőjén fel fogom olvasom. Lefotóztam és majd kinyomtatom:-)

István nem válaszolt:-(

Mai események

Békésen nyammogtam a rendelt rántott csirkecombot, mikor belépett hozzám Illető, hogy segítsek valamiben. Oké, mondtam, csak megebédelek. Jó, persze, csak nyugodtan - felelte, de nem ment ki a szobámból, ott állt az íróasztal túloldalán, miközben én élveztem volna a kis rántott husimat, de ő belekezdett a maga mondandójába.

Mondta, mondta, hogy mi van az építkezésükön, én meg azon kaptam magam, hogy oda se figyelek. Tényleg. Mert, hiszen marhára nem érdekel. Úgy kikapcsoltam, illetve teljesen máshol jártak a gondolataim, hogy vissza kellett zökkennem hozzá és elkezdtem igenelni, helyeselni, meg bólogatni --- valamire.

Na, de, ami ezután következett, figyelj! Eszem az ebédemet, a rántott húst, mikor is Illető elkezdi ecsetelni az építkezésen lévő budit! Érted? Én eszem, ő meg a szarról beszél! Ekkora bunkóságot! Hogy kifogásolták a melósok, pedig azt a budit még senki nem használta és azt kérték, hogy vitessen oda 1 mobil WC-t.

Na, ez volt az a pont, amikor finoman lebasztam a maradék kajámat és mondtam, hogy nézzük meg amiben segítenem kell. Kicsit szabadkozott, hogy ráér, meg mittudomén, de gondoltam, essünk csak túl rajta minél hamarabb.

Délután a Főtéren a sok mocskos, büdös cigány akaszt ki, de úgy általában, minden nap. Most is. A villamosmegállóban leülni nem lehet tőlük, mert ők vannak ott mindenhol. Hangosan beszélgetnek, tán még a város túlsó végébe is elhallatszik. UUUtálom őket.

Bementem a Szinva Parkba, sok mindent elintéztem, aztán megjutalmaztam magam 1 jó fagyival.

Hazafelé a villamoson próbáltam olvasni A sötét öten árnyalatát, de pont 1 olyan szexi résznél jártam, hogy cikinek éreztem volna, ha valaki beleolvas abba, amit én olvasok. Így eltettem a kis okos telómat és csak figyeltem kifelé és befelé.

Egy néger srác nyomult át a villamos túlsó végéből előre és odament 1 lányhoz. Beszélgettek angolul. Sajnos, nem értettem, mert tőlem távolabb voltak, pedig kíváncsi lettem volna :)

Azt hittem, hogy a srác valami focista és leszáll a stadionnál, de mindketten továbbmentek, mint én.

Már nem érdekel

Nem is tudom hogy írjam le a mai eseményeket. Nem tudom értelmesen leírni, mert tart a titoktartási kötelezettség, míg dolgozom. Sőt, szerintem még utána is, de az azért már más.

Nagy változások lesznek a cégnél, de engem már nem érint, már akkor nem leszek ott. Nem is értem, hogy az Illető miért mond el nekem ilyen dolgokat...? Én nem bízom őbenne, de ő bízik bennem? Vagy csak eljátssza?

Hosszasan ecsetelte a dolgokat, de már 1 idő után kicsit untam, hiszen engem már nem érdekel és ezt meg is mondtam kerek-perec. Mellesleg nem irigylem őket.

Ez a cég egyre szarabb. Utáltam, amit csináltam, illetve annak 1 részét. Hogy miért írom múlt időben? Mert gyakorlatilag már csak annyi van, hogy fizikailag bent vagyok, de munkám szinte már egyenlő a nullával. Unatkozom, nehezen telik a nap.

Hát, már csak 17x kell korán reggel felkelnem úgy, hogy utána munkába indulok. Kibírom.

Sokat gondolkodom az elköszönésemen, de nem akarok pénzt költeni rájuk. Egy forintot sem. Nagyon kevés ember van ott, aki megérdemelné, aki nem bántott sosem, hogy megvendégeljem őket valamivel. Tudod mit? Nem is tudom, hogy 1 kezem nem lenne-e sok felsorolni őket...

Tegnap este nem tudom mi volt velem, de zuhanyozás közben felidéződött bennem Bonikám utolsó napja és nagyon sírtam. Mire kijöttem a kádból már szinte zokogtam. Meg is jegyezte bent 1 kolléga, hogy olyan a szemem, mintha sírtam volna. Nem árultam el neki.

Kaptam 1 e-mailt a fatimai Szűz Máriával kapcsolatban. Ennek apropóján írtam Istvánnak. Továbbküldtem neki a levelet és becsatoltam 1 képet, amit Fatimában fotóztam, mikor elvitt Portugáliába.

Nézem a leveleimet, de nem bízom benne, hogy válaszolni fog.

Fatima

 

A varrónő

Néha muszáj elmenni 1 ruhaszervizbe. Korábban a Bükk Áruházba jártam, de nem voltam elégedett velük, ezért váltottam, kerestem mást. Kicsit össze is barátkoztam az új ruhaszervizelőmmel, csak az a baj vele, hogy nem elég megbízható.

Sokat van zárva a kis üzlet. A kabátomat minimum 2x vittem el, hogy nyitva találjam, de legalább 3x mentem érte, hogy el tudjam hozni.

Ma mentem 1 nyári ruháért, amit a Light in The Boxról rendeltem és kicsit hosszú volt, de persze zárva volt. Mindegy, ráér. Nyári ruha. De most már biztosan tudom, ha valami fontos vagy sürgős akkor így kell kalkulálnom vele.

Íme a ruha, itt még hosszú ---igaz, levágva még nem láttam:-):

Ehhez a ruhához rendeltem 1 lila szíjú karórát, de az nem lett jó, egyik patentja sem működik, ezért megreklamáltam. Többszörösen is megígérték, hogy küldenek másikat, ezt pedig nem kell visszaküldenem. Arra gondoltam, hogy veszek rá 1 normál óraszíjat és lesz 2 új órám. Nagyon tetszik a számlapja és pontosan jár.

Íme az óra:

Látod? Ugyanaz a lila a ruhán és az órán is:-) Nekem tetszik.

Egy blúz is jött, tegnap kaptam, ez rendben van szerencsére:

Ugye, szép?

Mostanában elkezdtem rendelni pár dolgot erről az oldalról, remélem, nem fogom túlzásba vinni. Még várok 1 ruhát és 1 pár szandált. A szandált különös izgalommal várom, hogy vajon jó lesz-e a méret.

Majd beszámolok:-)

Lenyugodtam

Mondjuk. Mondjuk, talán:-) A tegnapi idegeskedésem kapcsán muszáj voltam uralkodni magamon és a későbbiekben is muszáj lesz. Nem lehetek annyira hülye, hogy erre a pár napra tönkretegyem magam.

Munkám már alig van, nehezen telik a nap. Taktikám a következő: bezárkózom, ha dolgom van, elvégzem és nem foglalkozom már azzal, hogy mit csinálnak az utódaim az én volt munkámmal és FŐLEG, hogy azt hogyan teszik, csak akkor, ha kérik, hogy segítsek. A mai napra ez bevált. Csak így tovább. Szarnom kell mindenre.

Jókat nevettem ma.

Beérkezett anyag, melyről tájékoztatjuk a megrendelő kollégát, illetve az anyag fellelhető helyéről is. Szöveg a következő: ... tájékoztatlak, hogy rendelésedre a csatolt melléklet szerinti anyag érkezett, mely jelenleg abban az irodában van, amely PILLANATNYILAG még az enyém:-)

Kolléga az irodámban, váltunk pár mondatot.
Aztán mondom neki, hogy összepakolok, lassan megyek haza.
Mire a kolléga: Lassan már be sem jössz:-)

Új szervezeti ábrát láttam, melynek a szélén ketten szerepelünk - 1 kolléganő, aki felmondott és én, a másik hamarosan távozó - a következő címszó alatt: Sleeping Beatuy:-D

Azt hittem összetojom magam a röhögéstől.

Egyébként pedig olvastam. Kiolvastam A szürke ötven árnyalatát. Helyenként leesett az állam, mert tényleg, mintha Istvánról és rólam szólna, csak - ahogy már írtam is - mi nem voltunk ennyire perverzek.

Megtettem néhány dolgot a kedvéért, amit egyébként soha nem tettem volna.

Kibírni

Hogy fogom kibírni ideg-összeroppanás nélkül a hátralévő munkás napjaimat?, nem tudom. Nehezen viselem, hogy valamit elmondok az utódomnak legalább 3x és nem képes felfogni! Vajon hülye? Vagy csak szétszórt és figyelmetlen? Valószínűleg az egyik fülén bemegy, amit mondok, a másikon meg kijön, az agyáig viszont nem jut el.

Mindig megállapítom, hogy ez az utódom alkalmatlan bármilyen munkára. Nagyon, nagyon próbálom, illetve meg kell próbálnom lepergetni magamról ezeket a dolgokat. Fel kell fognom, hogy már nem én csinálom, nem az én felelősségem. Ha elkúrja, majd elmondják neki, hogy mit csináljon, talán nem megy ki a másik fülén és helyrehozza a szarokat. Lesz gondja. De az is lehet, hogy ráhagyják és akkor azt hiszi, hogy milyen ügyes. Pedig szar. Egy rakás kaka.

A mai e-mailre is csak félig válaszolt. Egyszerűen nem is érdekelte, nem fogta fel. Hiába diplomás, mégis buta.

Hihetetlen, szavakba nem önthető ez az egész lény. Mondtam neki, szóljon, ha segíteni kell addig, amíg itt vagyok. Nem szólt.

Hát, ne foglalkozzak vele!

Ezeknek tartsak búcsúztatót?

Nem, nem és nem!!!

Anyák napja

Ma kettős ünnep van. Anyák napja és május 1., a munka ünnepe. Nekem valahogy elnyomja egyik a másikat.

A tv-ben sem láttam egyikről sem különösebb megemlékezést. A híradóban volt szó a politikai pártok május elsejei kitelepüléseiről. Oszt ennyi:-)

Feljöttek a fiamék anyák napját köszönteni, aranyosak voltak és Mesi meghívott az óvodai anyák napi ünnepségre. Itt voltak néhány órát, jót dumcsiztunk, aztán ők még mentek kerti partyra.

Természetesen anyura is gondoltam és a facén feltettem 1 olyan képet, amely az elhunyt édesanyákra emlékeztet.

A munka ünnepére nem is gondoltam. Jobb lett volna, ha nem vasárnapra esik:-)

Aztán délután feljött Attila, hogy holnap korán intézni tudjak neki 1 dolgot bent melóban, mert ő csak délutánra jön dolgozni.

Összeírtam ezer dolgot, hogy mi mindent szeretnék ma megcsinálni, máskor is szoktam így, hogy listát írok, de sosem teljesül, mint, ahogy ma sem:-) Nem baj, nem kerget senki, nem kéri rajtam számon senki.

Alapvetően ma semmi érdekfeszítő nem volt. Mostam, főztem, ágyneműt, törölközőt cseréltem, Szotyit is rendbe raktam és egyéb apróságokat is elkövettem:-) Meghallgattam néhány filmet, mert ugye, ritkán nézek igazán. Bud Spencer és Terence Hill filmek örökzöldek, A hentes felesége a szőke Demi Moorral, Szegény embert az Amish húzza..., stb. Könyvolvasásra sajnos, ma nem szántam időt, pedig izgatottan várom ennek a perverz Christian Greynek a perverz, beteges, idióta húzásait. Nem szeretem ezt az embert.

Talán majd holnap történik valami érdekes.