Hogy fogom kibírni ideg-összeroppanás nélkül a hátralévő munkás napjaimat?, nem tudom. Nehezen viselem, hogy valamit elmondok az utódomnak legalább 3x és nem képes felfogni! Vajon hülye? Vagy csak szétszórt és figyelmetlen? Valószínűleg az egyik fülén bemegy, amit mondok, a másikon meg kijön, az agyáig viszont nem jut el.
Mindig megállapítom, hogy ez az utódom alkalmatlan bármilyen munkára. Nagyon, nagyon próbálom, illetve meg kell próbálnom lepergetni magamról ezeket a dolgokat. Fel kell fognom, hogy már nem én csinálom, nem az én felelősségem. Ha elkúrja, majd elmondják neki, hogy mit csináljon, talán nem megy ki a másik fülén és helyrehozza a szarokat. Lesz gondja. De az is lehet, hogy ráhagyják és akkor azt hiszi, hogy milyen ügyes. Pedig szar. Egy rakás kaka.
A mai e-mailre is csak félig válaszolt. Egyszerűen nem is érdekelte, nem fogta fel. Hiába diplomás, mégis buta.
Hihetetlen, szavakba nem önthető ez az egész lény. Mondtam neki, szóljon, ha segíteni kell addig, amíg itt vagyok. Nem szólt.
Hát, ne foglalkozzak vele!
Ezeknek tartsak búcsúztatót?
Nem, nem és nem!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése