... a qrva órát. Igaz, engem már nem érdekel, nem muszáj korán kelnem, de míg dolgoztam, rettenetesen utáltam és nagyon megviselt, mikor elveszítettünk 1 órát. Reggelente szinte sírtam, mikor Bonikámmal újból a sötétségben kellett sétálni. Hetekbe telt, míg átzökkentem az átállításba.
Ma felkeltem korán, a régi szerint 7-kor, mert Lackó mondta, hogy délelőtt jönnek hozzám, hogy Gábort felköszönthessem. Aztán 1x csak rám telefonált, hogy nem jönnek csak délután 2 után. Hát, volt vagy 5 óra, mire ideértek. Hoztak rágcsákat és innivalót is, de én is készítettem. Megsütöttem 1 csomag pattogatott kukoricát, amit meg is ettem:-))) és kikevertem 1 csomag tejszínes túrókrémet. 4 kis tálkával lett, ebből 3-at megevett Kata. Lackónak volt gluténmentes.
A cuccokat, amiket leselejteztem, majdnem mindent elvittek. Az ágyneműimet, Bonika rongyait, a kis darab szőnyeget, a vadi új abroszt, az összes tollpárnát, könyveket és Lackó régi számlakivonatait, meg néhány levelet. Bevallom, kis fájdalmat éreztem irántuk. Még délelőtt, mikor nézegettem a dolgokat, megsimítottam Bonika rongyait, ahogy szépen össze voltak hajtogatva és bizony elsírtam magam. Már régen sírtam miatta...
Délelőtt folytattam a pakolást, a fenti felsorolásban már az is benne van --- könyvek, levelek. Főztem is magamnak 1 kis csirkepörköltet. Jó lett, alig várom, hogy holnap (ma) reggel egyek belőle:-)
A videokamerának nem tudom mi lesz a sorsa és a lemezjátszónak sem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése