Elhanyagolom...

... az írást, pedig még aranytartalékaim is vannak/lennének arra az esetre, ha épp nincs miről írni. Őrzök itt az asztalomon pár dolgot, egyszer talán sor kerül rájuk:-)

Megpróbálok visszaemlékezni, hogy volt-e valami lényeges, mióta nem írtam. Miért is nem írok naponta 1 keveset...?

Vasárnap - 13-án - még mindig volt cicás találkozóm, itt postánál, tőlem nem messze. A kiscsaj a Bulgárföldön akik, ez neki is jó volt. Hosszasan elbeszélgettünk.

Na, hétfőn volt 1 olyan talim, amire még nem volt példa, qrvára felhúzott a liba. Volt 1 lánc, amiből kettő volt, ilyenkor fel szoktam ajánlani a 2. helyezett licitálónak is a tárgyat, jelen esetben a láncot. Írtam üzenetet, mire visszaírta a liba, hogy ő szeretné látni. Hát, még ilyen nem volt, hogy valaki látni akarja a licitált tárgyat (hiszen képről láthatja, arra licitál), de gondoltam, nem ő volt az első helyezett, ám legyen. Szintén üzenetben megadtam a telefonszámomat és kértem tőle is, mert mindenkitől kérek, akivel személyesen találkozom, hiszen bármi közbejöhet akármelyikünknek. Erre a hülyéje azt válaszolta vissza, hogy majd személyesen. Mire én azt írtam, hogy akkor már remélem nem lesz rá szükségem és odatettem 1 mosolygó, meg 1 kacsintó fejet --- kínomban. Hogy lehet valaki ennyire ostoba. Így indultam a találkozónak. Emlékszem, kánikula volt. Találkoztunk a megbeszélt helyen és mondja, hogy itt?, mert én behúzódtam az árnyékba. Mondtam, igen,  de visszakérdeztem, hogy miért, hol kéne? Mire ő, hát az autójánál. Mire én: másokkal is itt szoktam találkozni, jó itt. Elővettem az originált zacsiban lévő láncot. Forgatta elölről, hátulról, 1 kis résen kihúzta a láncot, nézegette és mondta, hogy ne haragudjak, de nem kell. Mondtam, hogy lett volna jobb dolgom is, minthogy bebumlizzak a város túlsó feléből. Nagyon gyorsan elköszöntem, vissza se néztem és berohantam a Centrumba. Remélem, többet nem fog licitálni. Az idiótája. Nagyon felb@szott.

Másnap, kedden nagyon sűrű napom volt. 10-kor 1 tali a Centrum egyik oldalán. Utána a Bató házban leadtam 1 tárgyat, ami onnan ment Pestre. 1/2 11-kor tali a Centrum másik oldalán, 3/4 11-kor 2 villamosmegállóval fentebb. Hazafelé Heninek visszavittem 1 habfürdőt, amit ő adott oda a nyertesnek. Itthon aztán elkezdtem főzni, mert 2-kor megint lett volna 1 talim a benzinkútnál, de telefonált a csaj, hogy hamarabb végzett, így szerencsére feljött hozzám. Hát, ilyen volt az a kedd.

Szerdán nagyszülő-unoka kirándulásra mentünk a gyerekekkel és Kati nagyival. Kati nagyi 1 kalap szamócát nem ért, annyira le volt maradva, állandóan 10-15 perccel mögöttünk volt. Gyakorlatilag én voltam a 2 gyerekkel, ezt mondták ott a többiek is. Írhatnék regényt a kirándulásról, de ez volt a lényeg. Meg az, hogy a gyerekek marha jól érezték magukat. Különben én is. Legközelebb Kati nagyi ne jöjjön.

Csütörtökön vásároltam, másra nem emlékszem.

Másnap pénteken jött apa Pestről és a gyerekek is nálam voltak egész nap. Reggel már 8 előtt itt voltak és este olyan 1/4 8-kor vitte el őket Lackó. Kisebb gondoktól eltekintve, egész jól telt a nap. Apunak hiába mondtam, hogy aludjon itt, töltsön nálam pár napot, mát nagyon nem akart. Ki tudja, hányszor fog még eljönni hozzám...

Szombaton Valikával kimentünk a várba, a Lovagi tornák terére. Ingyen lehetett nézni a díjugratást, ami nem volt nagyon magas színvonalú, mert csak gyerekek voltak. Rengeteg ló volt mobil sátrakban kiképzett boxokban elszállásolva. Nagyon érdekes volt. Szerintem több, mint 100 ló volt ezekben a sátrakban.

Ez a Lovagi tornák tere

Fürdetik a lovat

Szerintem ez volt a legszebb ló. Fekete. Mindig Winnetou jut eszembe, ha fekete lovat látok. Neki is az volt:-)

Vasárnap nem voltam sehol.

Hétfőn megint vásárlás volt a keddi főzésre, kicsit túlköltekeztem magam, nehéz fenntartani a korábban megszokott életszínvonalamat.

Kedden kolbászos-hagymás rakott csirkemellet sütöttem.

Így nézett k sütés után a jénai tálban...

... és így a tányéron

Ma csak a postára szaladtam át. Ja, és takarítottam.

Holnap viszont jönnek a számítógépemhez. Azt írja állandóan, hogy lejár a Windows licence. Ezért is kemény ezreket kell fizetnem. Basszus:-(((

Amikor...

... az előző bejegyzésem véget ért, még tombolt a hőség, borzasztó kánikula volt.

Szerdán muszáj volt elmennem itthonról, mert volt 1 cicás talim, ami azért is érdekes volt, mert említette a csaj, hogy felvesznek nyugdíjasokat hétvégi munkára az egyik nagy áruházlánchoz. És bizony erősen elgondolkodtam rajta. De mielőtt határozott lépésre szánnám el magam, előtte megkértem Vivit is, hogy érdeklődjön az ő munkahelyén is. Erre csak a jövő héten fog válasz érkezni, így várakozó állásponton vagyok:-)

Csütörtökön és pénteken csak a szemetet vittem le, emlékszem. Próbálok/próbáltam védekezni a hőség ellen a déli fekvésű lakásomban, de igen nehéz.

Szombaton viszont tettem 1 bevásárlási körutat. Voltam piacon, Goods marketben, DM-ben, Family diszkontban, valamint a Sparban. Kicsit túlköltekeztem magam, sok minden kellett. Na, ezért kéne elmennem dolgozni.

Vasárnap megint csak itthon voltam, kedvem sem volt kimozdulni. Lackóék Pesten voltak a gyerekekkel, ott is aludtak szombatról vasárnapra. A felnőttek apuéknál, a gyerekek Vivéknél.

Hétfőn vásárolnom kellett. Nem mentem csak a Sparig. Szeretem ezt a Spart, mert bár kicsi, de általában megkapom, amire szükségem van. És eddig nem csalódtam a húsokban sem, mindig friss volt. Most is:-)

Kedden főztem 1 kondér isteni húslevest. Elmondanám, hogy szerintem minimum 1 éve nem főztem húslevest, de lehet, hogy több is. Egyszerűen az idejére sem emlékszem. Nem vagyok leveses, de ha mégis főztem a családnak valami összejövetel miatt, általában erdélyi ragut kértek.

Szerdán jött Heni, elhozta az újabb licites cuccokat és elvitte mindazt, amit kiselejteztem a spájzból.  Nem gondoltam, hogy fog kelleni neki, de mindent elvitt. Hurrá. Ennyivel kevesebb dolgom volt vele. Egyébként, igen, a spájzomat szépen rendbe tettem, a legfelső polc majdnem üres. Tudatosan lejjebb pakoltam mindent, bár így is létra kell, hogy elérjem a fenti dolgokat. Egy kivételével, minden polcon maradt 1 kis üres hely, elégedett vagyok vele.

Szerdán estétől pénteken estig itt volt nálam 1 kutyus, Fifi, én vigyáztam rá. Naponta csak 2x kellett sétálni vele, ami szerintem nem helyes, de a gazdája így szoktatta. Fifike rendkívül makacs, mert a gazdája megenged neki olyan dolgokat, amiket esetleg nem kéne. Alig evett és ivott, míg nálam volt, aggódtam is érte. Na, mindegy, túléltük, de megállapítottam, hogy én már nagyon nem akarok kutyát sétáltatgatni. Nem. Pedig valószínűleg Fifikére még kell majd vigyáznom.

Csütörtökön el akartam menni a klubba, de egyrészt meleg volt, másrészt itt volt a kutya, így maradtam.

És ez pénteken is így volt. Terveztem, hogy postára megyek, mert jött az alapítványnak postán maradó levele, de végül csak szombaton mentem érte. Meg a lottómat is fel kellett adnom.

Szombaton búcsújárás volt nálam, 3 licitáló jött, az elnyert tárgyaikért. Az első 1 bájos kis csaj Szerencsről, adományt is kaptunk tőle és kicsit itt maradt beszélgetni:-) A 2. egy pár volt, de csak a csaj licitált 1 samponra. A 3. azt a faragott fa Buddha szobrot vitte el, amit én találtam valamikor régen - még élt Bonikám, 1 sétánk alkalmával találtam - és felajánlottam licitre. 2 ezer forintért vitte el a csaj :)

Hát, ez volt tegnap:-)

A lelkem...

... kicsit megsérült múlt kedden. Már most tudom, hogy a leírásomból nem fog kijönni az a lelki fájdalom, amit akkor éreztem.

Szóval, telefonáltam Lackónak, hogy mikor jön a kajáért. Jajj, b@sszus, mondta, tényleg, a kaja, majd este valamikor jön érte. Ez már nem az első alkalom, hogy eszébe sem jut, hogy főzök neki. Ezt sem nagyon értem... Aztán este, órákkal később újra felhívtam, hogy akkor jön-e még aznap. Mert borzasztó hőség volt és nem szerettem volna, hogy megromoljon a finom étel a meleg konyhában.

Na, nagy nehezen feljött olyan este 9 körül. Hátizsák volt rajta, ez lényeges.

- Épp ezért kérdeztem, hogy egyedül van?

- Persze, mondta, a gyerekek már alszanak.

- Mivel rajta volt a hátizsák, ezért megkérdeztem, hogy hol? Csak lent vannak az autóban?

- Nem, már hazavitte őket - mondta.

- Mire én bátorkodtam megkérdezni, hogy akkor miért van raja hátizsák? Mert nem úgy nézett ki, mint, aki otthonról jön. Mert, ha otthonról jön, nem így szokott jönni, kivéve, ha innen még meg tovább valahova, de valószínűleg éjjel már nem megy tőlem sehova.

- Na, erre berágott, hogy jajj, nem mindegy? Meg, hogy annyit tudok kérdezni és, hogy Vivi sem szereti.

- Mondom, csak egyszerűen meg akartam érteni, hogy ha otthonról jön, akkor miért van rajta hátizsák. Ennyi.

- Egyébként meg az autóban volt és nem akarta benne hagyni - mondta.

Ezzel lezárult a hátizsákos beszélgetés.

De nagyon rosszul esett, hogy nem kérdezhetek semmit. Tőle sem és ezek szerint Vivitől sem. Segíteni jó vagyok, ha szükség van rám jó vagyok. De sosem hívnak fel telefonon. Lackó csak akkor, ha szükség van rám, Vivi soha. Ő inkább írogat a fészbukon. Vivivel július 22-én beszéltem utoljára, mikor Székesfehérváron találkoztunk, a augusztus 07-e van. Azóta csak néhány mondatot váltottuk a facén. De van, hogy napokig ott sem. És, ahogy mondtam, Lackó sem keres sosem. Sem a fészbukon, sem máshol.

Hát, ilyenek a gyerekeim. Valamit biztos elrontottam.

Az idejére nem emlékszem, hogy mikor kérdezték meg utoljára, hogy hogy vagyok. Ha itt patkolnék el a lakásban, napokig fel sem tűnne nekik. Nem keresne senki.

Kicsit félek a jövőmtől. Hol és hogyan fogom végezni...? Biztos nem szerető családban.

A romtemplom...

... megtekintése következett a Tatai Vár után. Lenyűgöző, hogy ezen a helyen már közel ezer évvel ezelőtt is épület állt. Templom volt és kolostor. Nem valószínű, hogy így nézett ki, mint ahogy most látjuk a maradványait, hiszen a történelem folyamán bővítették, aztán leégett, majd átépítették és így tovább. A Zsámbéki Romtemplom története a Wikipédiában elolvasható.

Rengeteg képet pakolhatnék fel, nehéz volt válogatnom. 51 kép készült, annak szedtem ki tized részét.

Másnap, hétfőn még apunál ebédelten fincsi-fincsi rántott csirkét és délután hazautaztam. A vonat tele volt, 2 másodosztályú és 1 elsőosztályú vagon volt, a miénk a középső és nem nem működött a klíma. Eléggé szenvedtem, de valami hetedik érzékem azt súgta, hogy a magammal vitt legyezőt ne a bőröndbe tegyem, hanem a ridikülömbe. És milyen jó volt a megérzésem, szinte egész idő alatt legyezgettem magam.

Másnap, kedden vásároltam és már előre megbeszéltem Lackóval, hogy a keddi főzést tegyük át szerdára. Így is lett. Isteni csirkepörköltet költöttem. Gyakrabban kéne csirkepörköltet főznöm, mondjuk úgy havonta. Így lesz. Remélem. Ő szereti, nekem meg nem kell agyalnom annyit, hogy mi is legyen a kaja.

Csütörtökön itt voltak a gyerekek. Lementünk villamossal a Bulgárföldre Szotyinak kaját venni, aztán fagyiztunk is ott egyet, gyalog jöttünk haza és még a postán feladtam 2 csekket. Elég jól elvoltunk. Tojásos nokedlit szaggattam nekik. Egyik csemegeuborkát kért, a másik uborkasalátát:-), de jól telt a nap, még játszótéren is voltunk délután.

Már nem emlékszem, hogy az ezt követő 3 napban - péntek, szombat, vasárnap - volt-e valami lényeges, de biztos nem. A hőség is megérkezett.

Ennek ellenére hétfőn kibuszoztam a Tescoba, igazán élveztem a bevásárlást és én szkenneltem magamnak a vásárolt dolgokat. Ezután csak így fogok vásárolni. Nagyon tetszik, hogy mutatja a szkenner a fizetendő összeget. Folyamatosan göngyöli, így tudom, hogy épp hogy állok a költekezésben

Na, ekkor volt az, amit korábban említettem, vagyis 1 régi kedves ismerőssel utaztam haza a buszon. Itt lakik ezen a részen ő is, ahol én. Nos, majdnem fél órát jön hazafelé a busz, ezen idő alatt végig panaszkodott. Én csak hümmögtem, helyeseltem, volt talán 2-3 apró kérdésem, de egyébként megszólalni nem tudtam. Mikor felálltam jelezni, mert a következő megállóban le kellett szállnunk mindkettőnknek, akkor megkérdezte, hogy egyébként nálatok, vagyis nálunk mi újság. Már nem volt kedvem belemenni hosszú beszélgetésbe. Neki jobbra kellett volna mennie, de hosszan jött még velem és nyomta a sódert. Nem azt mondom, lehet, hogy igaza volt sok mindenben, de az ő családi problémája nem rám tartozik. Kérdezte néhányszor, hogy igaza van-e, de mondtam neki hogy én megtanultam lepergetni magamról az olyan dolgokat, amin úgysem tudok változtatni.

Na, erről ennyit. Elég volt belőle néhány évre. Szerencsére ritkán találkozunk.

Kedden főztem 1 fincsi zöldséges rizses húst. És majd legközelebb elmondom, hogy mivel bántott meg Lackó.

Megyek szafarizni:-)

Mivel is...

... kezdjem? Folytassam-e a napok történéseit vagy írjam le, hogy hogyan bántott meg Lackó, meg 1 ismerősöm beszédét a buszon?

Nos, folytatom a történéseket, aztán majd szépen utolérem magam. Addigra talán meg is nyugszom kicsit.

Szóval, szombattal fejeztem be, amikor Lakónk tandemugrása volt.

Másnap, vasárnap Lacival elmentünk Tatára, a várba és annak környékére, valamint Zsámbékra a romtemplomba.

A Tatai Vár nagyon szép kívül és belül, nagyon sok különleges, eredeti régi tárgy van benne szépen feliratozva, amit én szeretek, de!..., bár a belépő baráti, 800.- Ft, de a fényképjegy 1.500.- Ft, vagyis majdnem duplája a belépőnek. Amíg ott voltunk, mindössze 1 külföldi család fényképezett. És még 1, nincs nyugdíjas jegy. Hiába vagyok nyugdíjas, csak 65 éves kortól adnak kedvezményes jegyet. Ez is taplóság --- szerintem.

Így néz ki kívülről a Tatai Vár. Szerintem szép:-)

Szép ez a kiugró rész az ívelt ablakokkal

Ezt az ablakot a váron belül csak azért tudtam lefényképezni, mert a budiban van és ott nincs kamera --- remélhetőleg

A vár környéke is szép, hiszen egészen bent van a városban.

Az Öreg-tó lefolyását a lakóházak közé vezetik, ami szép látvány, de a víz kissé büdös volt. Ez lehet, hogy a nagy hőségnek tudható, hiszen nagyon alacsony volt a víz.

Ez 1 régi malom maradványa, amit szintén az Öreg-tó lefolyása üzemeltetett valaha

A várat várárok vetet körül, amelyen kedves hattyúcsaláddal találkoztunk

Az Öreg-tó mellett fillérekből megebédeltünk és komolyan mondom, még finom is volt, bár egyszerű kaját ettem, de elégedett voltam. Nem emlékszem a kajálda nevére (Talán Albatrosz...?), de rögtön az első, ahogy a vár mögött sétáltunk a tóparton bal-felé. Túrós tésztát ettem tepertővel megszórva, ami nagyon finom volt, elegendő volt rajta a túró és a tejföl is, házi káposztasalátát kértem hozzá és 2 dl szódavizet. Ez 690.- Ft volt!!!

Tovább autóztunk Zsámbékra a romtemplomhoz.

Hát, sokat nem írtam, de innen folyt. köv. Vár a szafari és a teregetés is:-)