Napló gyermekeimnek: Elhanyagolom...

... az írást, pedig még aranytartalékaim is vannak/lennének arra az esetre, ha épp nincs miről írni. Őrzök itt az asztalomon pár dolgot, egyszer talán sor kerül rájuk:-)

Megpróbálok visszaemlékezni, hogy volt-e valami lényeges, mióta nem írtam. Miért is nem írok naponta 1 keveset...?

Vasárnap - 13-án - még mindig volt cicás találkozóm, itt postánál, tőlem nem messze. A kiscsaj a Bulgárföldön akik, ez neki is jó volt. Hosszasan elbeszélgettünk.

Na, hétfőn volt 1 olyan talim, amire még nem volt példa, qrvára felhúzott a liba. Volt 1 lánc, amiből kettő volt, ilyenkor fel szoktam ajánlani a 2. helyezett licitálónak is a tárgyat, jelen esetben a láncot. Írtam üzenetet, mire visszaírta a liba, hogy ő szeretné látni. Hát, még ilyen nem volt, hogy valaki látni akarja a licitált tárgyat (hiszen képről láthatja, arra licitál), de gondoltam, nem ő volt az első helyezett, ám legyen. Szintén üzenetben megadtam a telefonszámomat és kértem tőle is, mert mindenkitől kérek, akivel személyesen találkozom, hiszen bármi közbejöhet akármelyikünknek. Erre a hülyéje azt válaszolta vissza, hogy majd személyesen. Mire én azt írtam, hogy akkor már remélem nem lesz rá szükségem és odatettem 1 mosolygó, meg 1 kacsintó fejet --- kínomban. Hogy lehet valaki ennyire ostoba. Így indultam a találkozónak. Emlékszem, kánikula volt. Találkoztunk a megbeszélt helyen és mondja, hogy itt?, mert én behúzódtam az árnyékba. Mondtam, igen, de visszakérdeztem, hogy miért, hol kéne? Mire ő, hát az autójánál. Mire én: másokkal is itt szoktam találkozni, jó itt. Elővettem az originált zacsiban lévő láncot. Forgatta elölről, hátulról, 1 kis résen kihúzta a láncot, nézegette és mondta, hogy ne haragudjak, de nem kell. Mondtam, hogy lett volna jobb dolgom is, minthogy bebumlizzak a város túlsó feléből. Nagyon gyorsan elköszöntem, vissza se néztem és berohantam a Centrumba. Remélem, többet nem fog licitálni. Az idiótája. Nagyon felb@szott.

Másnap, kedden nagyon sűrű napom volt. 10-kor 1 tali a Centrum egyik oldalán. Utána a Bató házban leadtam 1 tárgyat, ami onnan ment Pestre. 1/2 11-kor tali a Centrum másik oldalán, 3/4 11-kor 2 villamosmegállóval fentebb. Hazafelé Heninek visszavittem 1 habfürdőt, amit ő adott oda a nyertesnek. Itthon aztán elkezdtem főzni, mert 2-kor megint lett volna 1 talim a benzinkútnál, de telefonált a csaj, hogy hamarabb végzett, így szerencsére feljött hozzám. Hát, ilyen volt az a kedd.

Szerdán nagyszülő-unoka kirándulásra mentünk a gyerekekkel és Kati nagyival. Kati nagyi 1 kalap szamócát nem ért, annyira le volt maradva, állandóan 10-15 perccel mögöttünk volt. Gyakorlatilag én voltam a 2 gyerekkel, ezt mondták ott a többiek is. Írhatnék regényt a kirándulásról, de ez volt a lényeg. Meg az, hogy a gyerekek marha jól érezték magukat. Különben én is. Legközelebb Kati nagyi ne jöjjön.

Csütörtökön vásároltam, másra nem emlékszem.

Másnap pénteken jött apa Pestről és a gyerekek is nálam voltak egész nap. Reggel már 8 előtt itt voltak és este olyan 1/4 8-kor vitte el őket Lackó. Kisebb gondoktól eltekintve, egész jól telt a nap. Apunak hiába mondtam, hogy aludjon itt, töltsön nálam pár napot, mát nagyon nem akart. Ki tudja, hányszor fog még eljönni hozzám...

Szombaton Valikával kimentünk a várba, a Lovagi tornák terére. Ingyen lehetett nézni a díjugratást, ami nem volt nagyon magas színvonalú, mert csak gyerekek voltak. Rengeteg ló volt mobil sátrakban kiképzett boxokban elszállásolva. Nagyon érdekes volt. Szerintem több, mint 100 ló volt ezekben a sátrakban.