... megtekintése következett a Tatai Vár után. Lenyűgöző, hogy ezen a helyen már közel ezer évvel ezelőtt is épület állt. Templom volt és kolostor. Nem valószínű, hogy így nézett ki, mint ahogy most látjuk a maradványait, hiszen a történelem folyamán bővítették, aztán leégett, majd átépítették és így tovább. A Zsámbéki Romtemplom története a Wikipédiában elolvasható.
Rengeteg képet pakolhatnék fel, nehéz volt válogatnom. 51 kép készült, annak szedtem ki tized részét.
Másnap, hétfőn még apunál ebédelten fincsi-fincsi rántott csirkét és délután hazautaztam. A vonat tele volt, 2 másodosztályú és 1 elsőosztályú vagon volt, a miénk a középső és nem nem működött a klíma. Eléggé szenvedtem, de valami hetedik érzékem azt súgta, hogy a magammal vitt legyezőt ne a bőröndbe tegyem, hanem a ridikülömbe. És milyen jó volt a megérzésem, szinte egész idő alatt legyezgettem magam.
Másnap, kedden vásároltam és már előre megbeszéltem Lackóval, hogy a keddi főzést tegyük át szerdára. Így is lett. Isteni csirkepörköltet költöttem. Gyakrabban kéne csirkepörköltet főznöm, mondjuk úgy havonta. Így lesz. Remélem. Ő szereti, nekem meg nem kell agyalnom annyit, hogy mi is legyen a kaja.
Csütörtökön itt voltak a gyerekek. Lementünk villamossal a Bulgárföldre Szotyinak kaját venni, aztán fagyiztunk is ott egyet, gyalog jöttünk haza és még a postán feladtam 2 csekket. Elég jól elvoltunk. Tojásos nokedlit szaggattam nekik. Egyik csemegeuborkát kért, a másik uborkasalátát:-), de jól telt a nap, még játszótéren is voltunk délután.
Már nem emlékszem, hogy az ezt követő 3 napban - péntek, szombat, vasárnap - volt-e valami lényeges, de biztos nem. A hőség is megérkezett.
Ennek ellenére hétfőn kibuszoztam a Tescoba, igazán élveztem a bevásárlást és én szkenneltem magamnak a vásárolt dolgokat. Ezután csak így fogok vásárolni. Nagyon tetszik, hogy mutatja a szkenner a fizetendő összeget. Folyamatosan göngyöli, így tudom, hogy épp hogy állok a költekezésben
Na, ekkor volt az, amit korábban említettem, vagyis 1 régi kedves ismerőssel utaztam haza a buszon. Itt lakik ezen a részen ő is, ahol én. Nos, majdnem fél órát jön hazafelé a busz, ezen idő alatt végig panaszkodott. Én csak hümmögtem, helyeseltem, volt talán 2-3 apró kérdésem, de egyébként megszólalni nem tudtam. Mikor felálltam jelezni, mert a következő megállóban le kellett szállnunk mindkettőnknek, akkor megkérdezte, hogy egyébként nálatok, vagyis nálunk mi újság. Már nem volt kedvem belemenni hosszú beszélgetésbe. Neki jobbra kellett volna mennie, de hosszan jött még velem és nyomta a sódert. Nem azt mondom, lehet, hogy igaza volt sok mindenben, de az ő családi problémája nem rám tartozik. Kérdezte néhányszor, hogy igaza van-e, de mondtam neki hogy én megtanultam lepergetni magamról az olyan dolgokat, amin úgysem tudok változtatni.
Na, erről ennyit. Elég volt belőle néhány évre. Szerencsére ritkán találkozunk.
Kedden főztem 1 fincsi zöldséges rizses húst. És majd legközelebb elmondom, hogy mivel bántott meg Lackó.
Megyek szafarizni:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése