A lift

Kiírták a lépcsőházban, hogy a lift nov. 04. és 07. között nem üzemel. Persze, ez nem jelentheti azt, hogy 0-24-ben nem üzemel, de napközben karbantartás volt.

Nov. 04-én, hétfőn pont el akartam menni itthonról több mindent intézni, de kilesve a kukucskálón láttam, hogy pont itt vannak a liftesek és érdeklődtem. Nem is értem ezt a karbantartást, mert az utóbbi hónapokban nem volt gond a lifttel. Nos, a szerelők azt mondták, hogy másnap, ha úgy alakul, levisznek 11-kor --- merthogy másnap már muszáj volt kimozdulnom. Egy napot még tolhattam, de határidős csekkem volt. Hát, a szerelők igen lassan haladtak a munkával, úgy du. 3 körül le si léptek. Ketten dolgoztak.

Másnap, kedden 11-kor elindultam itthonról, a lift nem működött. Gyalogoltam lefelé, a térdem nem örült neki. A 2. emeletnél jártam, mikor megállt a lift, benne az egyik szerelővel, kértem, hogy vigyen le, számít az a 2 emelet is. Érdeklődésemre elmondta, hogy vmi megrendelt alkatrész nem megfelelő, így 11 órakor levonultak és nem tudom hány napig vissza sem jöttek, de szerencsére a lift működött. Postára mentem, feladtam 1 csekket és vettem 1 lapot az öcsém 60. születésnapjára. Ezután elmentem a Pennybe.

Szerdán jöttek a gyerekek ebédre, csirkecomb volt és hozzá 1 fura körítés, krumpli zellerrel, almával és tejszínnel, de a legfurcsább az volt, hogy a körítés olyan lett, mint vmi újragondolt krumplifőzelék. Nem jött be, ki is dobtam a receptet. Este edzés után feljött Lackó, elvitte a gm (gluténmentes) kenyeret, amit már jó régen vettem neki.

Csütörtökön volt az exférjem temetése, de én nem mentem. Minek is mentem volna, hiszen vagy 26 éve elváltunk és nem ápoltunk baráti kapcsolatot. Viviék vhol ott aludtak a közelben, mert előző este annyit írt a családi csoportba, hogy megérkeztek a szálláshelyre.

Ezen a napon feladtam az öcsémnek a szülinapi lapot elsőbbségivel, amit azóta meg kellett kapnia, de nem reagált rá semmit. Pedig azt hittem fog... A posta után kimentem Diósgyőrbe a 100-as boltba és a pékségbe.

Most ennyi.

Szar a lelkiállapotom

Szar család vagyunk. Legalábbis az én szemszögemből nézve. A gyerekeim nem törődnek velem, ami Lackótól megszokott, de Vivivel néha beszélgettünk. Most, hogy meghalt az apja, sztem mély gyászba borult és szarik rám nagyon magasról. Nem tudom hol rontottam el a gyerekeimmel való kapcsolatot, de vmi nagyon nem stimmel. És főleg, hogy én tudom, nem ezt érdemlem a sorstól. Az az érzésem, Vivinek jobb lenne, ha én haltam volna meg és nem az apja. Pedig mit kapott tőle és mit kapott tőlem... Nem számít. Egyiknek sem. Engem nem vonz az élet. Azt sem bánnám, ha holnap már nem kelnék fel. Nagyon magányos vagyok és nagyon boldogtalan. Nem tudom, hogy melyik jobban, de rohadtul mindkettő. Na, ezért nem szeretek élni. Meg azért, mert úgy érzem, a gyerekeim nem szeretnek. Kíváncsi lennék, vajon engem is úgy megsirat-e majd Vivi, ahogy az apjáért tette. De, mint tudjuk, sosem fogom megtudni. Különben nekem akkor már tök mindegy lesz. Pedig az élőkkel kéne foglalkozni. Az exem halála utáni dolgok a gyerekeknek sok százezer forintjukba került. Én hagyok rájuk annyit, hogy még a koszorút is kifizethetik az én pénzemből. És itt lesz utánam a lakás is. A pénzemmel egyre inkább úgy vagyok, hogy minek hagyjak nekik pénzt, amikor annyira nem voltak képesek, hogy elvigyenek a Hortobágyra. Ennyit kértem.

Na, most jól kipanaszkodtam magam, de valóban rossz a lelkiállapotom.

November 02, szombaton itthon voltam. Még csütörtökön csináltam 1 tescós megrendelést, azt hozták kora délután. A napom a szokásos volt, egyébként laza.

Vasárnap fájt a gyomrom valami kajától, de olyannyira, hogy le is dőltem. Kicsit pihentem, aztán jobban lettem és még mostam is 1 adagot.

Mára ennyi. Jóból is megárt a sok, hát még a rosszból.

Érdekesség, misztikum

Nem is tudom, hogy írjam. Az öcsémmel kapcsolatos dolgot úgy akarom leírni, hogy írjak is, meg ne is. Mint a mesében, amikor a szegény lány visz is ajándékot a királynak, meg nem is. Azt akarom, hogy megértsd, de konkrétumok nélkül.

Okt. 26., szombat. Az öcsémmel semmilyen kapcsolatom nincs. Semmilyen. Apu halála után szakadt meg a mi kapcsolatunk, csúnya ügy volt. Az örökséggel kapcsolatban valószínűleg ő átvert engem, mint szart a palánkon. Nekünk - az én családomnak - ez a véleményünk. Erre nem térek ki részletesebben egyrészt, mert magánügy, másrészt meg anyagiakról, komoly anyagiakról nem akarok itt kiteregetni dolgokat és, ha megtenném, kb. regényt lehetne róla írni. Azt szoktam mondani, hogy minket - az öcsémet és engem - már csak az köt össze, hogy a személyi igazolványunkban ugyanaz az anyánk neve. Most ennek ellentmond, ha azt mondom, hogy sokat gondolok rá és valamilyen szinten szeretem őt a mai napig, de 1 - netán - ölelgetős, mosolygós találkozás, ócska képmutatás lenne.

Hogy találtam meg őt, anélkül, hogy kerestem volna...? Három véletlen jött elém. Az első valamikor tavaly... év közben. Persze, akkor nem tudtam, hogy ez lesz az első véletlen. 

A második véletlen tavaly év vége előtt jött elém, erre már időpont szerint konkrétan emlékszem. De még ekkor sem tudtam, hogy ez lesz a 2. véletlen. 

A harmadik véletlen az idén tavasz vége felé jött elém és abban a pillanatban szó szerint leesett az állam, tán még a szám is nyitva maradt és összeállt a kép. A villamosból láttam egy házat és tudtam, hogy ott lakik az öcsém. Ettől érthetőbben nem fogom részletezni.

Kb. azóta - tavasz óta - készültem, hogy konkrétan megnézzem azt a házat, hogy a kaputelefonra ki van-e írva a neve. És ezt az okt. 26-i szombatot végül erre szántam. Elmentem és bizony ott állt a ház mellett a régi autója, akkor már tudtam, hogy jó helyen járok. És a kaputelefonnál ki van írva a neve, emelet, ajtó, minden. Készítettem róla fotókat.

És, hogy mi volt célom? Gonosz vagyok, igen, amit sajnálok, de annyi rosszat kapok én is az élettől. Jó, tudom, tudom, ez nem mentség és nem is indok. Nos, egyrészt most lesz 60 éves az öcsém, hiú ember, sosem tart sem születésnapot, sem névnapot. Szóval, vettem 1 borítékos lapot, abban felköszöntöttem közelgő 60. szülinapja alkalmából, ez az egyik, a másik meg maga a pontos címzés😄😄😄 A borítékot ma adtam fel, roppant kíváncsi leszek, hogy reagál-e bármit is.

Hát, röviden ennyi a történet.

Vasárnap itthon voltam, ekkor hajnalban állítottuk át a órát. Laza napom volt.

Hétfőn elmentem az Ady művházba, megnéztem 1 festmény kiállítást, amiről teszek ide pár képet. Voltam még pékségben, 100-as boltban és a virágosnál vettem 2 kis koszorút, mert másnap kedden ismét felutaztam Pestre a temetőbe.

A képeknél ott van az alkotók neve. Címük, sajnos, nem volt a festményeknek, nem írok hozzájuk semmit.

Másnap, kedden ismét felutaztam Pestre, kimentem nagyiékhoz a temetőbe, ahol majd én is leszek és a keresztanyám is ott van, akiről semmi emlékem nincs, de neki is viszek mindig 1 kis száraz virágot vagy kis koszorút. De mindig valódi, nem műanyag. És mécsest is gyújtok. Hazafelé sajnos a vonat rengeteget késett. Pályafelújítás miatt amúgy hosszú a menetidő és erre a hosszabb menetidőre még rátett 45 percet. 18:18 helyett 19 órakor szálltam le a vonatról.

Szerdán itthon voltam, nagyon sokat dolgoztam és nagyon elfáradtam.

Az utazást követő napokban nagyon sokáig nem mentem sehova. A "legnagyobb" elmenetelem az volt, hogy csütörtökön levittem a szemetet és a 4 tő növénykét, amelyeket nyár elején vettem, kiástam és felhoztam. Itthon beültettem cserépbe és majd idővel kiderül, hogy át tudom-e teleltetni őket. 2 cserép levendula és 2 cserép hamvaska.

Péntek, november 01. Itthon végeztem pár dolgot, mostam, sokat tornáztam, futópadoztam és elkezdtem pótolni a nagyon régen elmaradt, de nem fontos dolgaimat. Ez még most is tart.

Innen folytatom.

Budapest helyett

Okt. 24-én, csütörtökön fel akartam menni Pestre, de szerdán este felhívott a fiam, hogy Gábornak 1 vizeletbeutalóra van szüksége, mert vesekontrollra megy - volt problémája, ezért gondozás alatt van - és nincs idejük elmenni a gyerekorvoshoz a beutalóért. Ezért csütörtökön délelőtt én mentem át a rendelőbe, elmaradt a pesti út. Fél órát kellett várnom aztán postára mentem és után az Újgyőrire. Ott 100-as bolt, Family, gyógyszertár volt a "menetrend".

Bementem a Hadába, de én sosem találok ott semmit, bár azt mondják, hogy ez a Háda itt a Bükk Áruházban szar Háda. Valamikor olyan 30 évvel ezelőtt - te jó ég, még kimondani is... -, mikor a SZOT Székházban  dolgoztam, na ott voltak jó turisok, sikerült is alkalmanként még márkás cuccokat is turizni. Nem is magamnak, hanem Lackónak.

A Bükk Áruházban vettem még leárazott sütit, kivételesen egész jó sütik voltak, mert egyébként nem nagyon szeretem az ott kapható sütiket.

Pénteken lementem az Intersparba, vásároltam sok mindent kuponokért. Magamnak is és Lackónak - mivel nem volt ideje elmenni vásárolni - is vettem gm kenyereket a kuponokért. Ilyenkor szokta a gluténmentes kenyereket megvenni. Normál áron majdnem 1 ezer forint 25 deka gm kenyér... :-((( 

Szombaton felutaztam Pestre és megkerestem az öcsémet. Erről majd legközelebb.

Az élet nem áll meg

Ja, tudom, nagy közhely, de igaz. Vagy a másik variáció: az élet megy tovább. Igen, mi, akik itt maradtunk, folytatjuk a dolgunkat.

Okt. 21-én, hétfőn mozgalmas napom volt. Fodrászhoz mentem reggel 9-re. Sajnos, a fodrász eléggé rövidre vágta a hajam, ami nem jó, mert a póthajam, amit rácsatolok, így kissé furcsán áll. Nem tudok mit tenni, remélem megnő az a kis hajam, ami még van.

Elég korán itthon voltam, még 12 előtt. Takarítottam, Ágival telefonáltam és Vivivel is. Ő és Lackó nem tudtak semmit intézni temetés ügyben, mert rossz információt kaptak még szombaton, mikor az apjuk meghalt.

Kedden itthon voltam, folytattam a takarítást, hiszen előző héten nagy mozgás volt nálam, akkor nem tudtam haladni semmivel. Kedden, csütörtökön, pénteken Vivi, szerdán a gyerekek.

Ebédre a rég felbontott kukoricakonzervből készítettem salátát. Délután mostam.

Szerdán ünnepnap volt, így a gyerekek nem jöttek.

Egy adag lefagyasztott főtt rizsből készítettem tejberizst. Finom volt, jó édes, tele kalóriával...

Csak lassanként haladok a pótlással. És bocs, de nem részletezem, hogy melyik nap mit intéztek a gyerekek, mert már nem is emlékszem rá, de az biztos, hogy nem volt egyszerű.

Most ilyen rövidke lett.

Nem is tudom...

... hol kezdjem. Megpróbálom értelmesen, érthetőn leírni a történteket.

Okt. 19-én szombaton délelőtt 11 óra 38 perckor hívott Vivi, nagyon zokogott a telefonba, semmit nem értettem. Azt hiszem, megkérdeztem, hogy meghalt apád?, de nem is tudom, hogy válaszolt-e. Aztán a férje átvette a telefont, tőle is megkérdeztem, biztos azt felelte, hogy igen, de amire emlékszem, azt biztosan mondta, hogy most még el tud búcsúzni tőle.

Szóval, hogy is történt. Viviék elmentek Ózdra meglátogatni az apját, aki már napok óta az ún. krónikus osztályon feküdt, gyakorlatilag itt már nem csinálnak a betegekkel semmit. Megkapják a gyógyszereiket... Nem tudom még mit... Sztem az itt fekvő betegekről már lemondanak. Nekem ez az érzésem. Amikor Viviék odaértek, rajta volt az apján az oxigénmaszk. Aztán Vivi odament, hogy megsimogassa, megpuszilja és leállt az apja légzése. Rögtön kiszaladtak a nővérpulthoz, onnan 2 nővér és 2 ápoló azonnal berohant, Viviék kint maradtak a folyosón, Vivi nagyon zokogott. Odament hozzá az egyik ápoló és mondta neki, hogy próbáljon kicsit megnyugodni, különben nem engedi vissza a kórterembe. Mondta Vivi, hogy rendben, neki csak 1 kérése van, hogy ne legyen az apja kikötözve. Mert ezt most én teszem hozzá, ez a szerencsétlen haldokló, jobb oldalára stroke miatt béna ember, napok óta ki volt kötözve. Azért ezt látni, nagyon borzasztó lehetett valóban. Vivi mesélte később, hogy pénteken, mikor innen elment tőlem és bement az apjához, már nem volt se kép, se hang, ahogy mondani szoktuk. Vivi úgy köszönt el tőle, hogy jövök holnap is, várjál! Nem tudja, hogy csak képzelte-e, de mintha kicsit kinyitotta volna a szemét és bólintott volna az apja... És szombaton a történteket Vivi úgy könyvelte el magában, hogy még megvárta őt az apja. Hát, így történt.

Nos, mi az apjával már régen elváltunk, talán 1998-ban. Én nem vallom azt, hogy halottakról jót vagy semmit, mert én nagyon sokat gondolkodtam, hogy mi az a jó dolog, amire emlékszem vele kapcsolatban. Nem azt mondom, hogy semmi nincs ilyen, de nagyon nehezen éltünk mellette én és a gyerekek, mert neki a legfontosabb az ital volt és a cigaretta. Az ital miatt anyagi zavarokba keveredett, amit aztán a család kárára perkált ki. Istenem, reggelig tudnék írni róla, de nem akarok.

Nagyon megdöbbentett, hogy Vivit ennyire megviselte az apja halála, nagyon. És őszinte leszek, rosszul is esett, hiszen volt olyan időszak, mikor még kisebb volt, hogy szégyellte az apját, mert a válásunk után úgy nézett ki, mint 1 hajléktalan a sok piálás miatt.

A gyerekeimnek részvétemet fejeztem ki.

Erről most ennyit.

Más téma.

Szombaton délután kenyeret sütöttem, krumplis kenyeret. Annyira finom lett, hogy majd' betegre zabáltam magam belőle, úgy kellett saját magam visszafogni.

Krumplis kenyérkém

Este lementem a parkba üstököst fotózni.

Középen a haloványan látszó Tsuchinshan-ATLAS üstökös, tőle jobbra a csillagpáros a Kígyótartó csillagképhez tartoznak, fent balra a Marfik nevű állócsillag. Ezt sikerült összehoznom.

Vasárnap Adával kimentünk a termelői vásárba. Vettem nagggyon finom kemencében sült sajtokat. Szeretem ezeket a különleges kézműves sajtokat, főképp, amelyek kissé füstízűek. Réteseket vettem még, jók voltak, de semmi különös.

Mára ennyi.

Jó - rossz

Okt. 15-én kedden késő délelőtt csörgött a telefon, Vivi hívott. Anya, nálad ebédelhetek? - kérdezte. Persze, feleltem, mikor? Mire ő: Olyan 10 múlva.

Ennek az az előtörténete, hogy az exférjem Ózdon ismét kórházba került és a gyerekek próbáltak intézni neki vmi lehetőséget, hogy átkerüljön Miskolcra. Mert Lackóék itt laknak és Vivinek is egyszerűbb Miskolcra eljönni a Dunántúlról, mint Ózdra. Ezért jött Vivi először Lackóhoz, mert nála volt valamilyen papír, azt vitte el. Szóval feljött, rendeltünk kaját - meghívtam őt -, megebédeltünk - megjegyzem a maradékokat napokig ettem -, aztán du. 2 óra előtt el is ment, mert még Ózdra is elment.

Azután fogtam magam, felöltöztem és elmentem a közeli művházba nyugdíjasoknak volt társasjáték klub. Az a nyugdíjas klub szervezte, ahonnan én korábban kiléptem. Most sem nyerte el a tetszésemet. Agyfütyit kaptam, amikor elkezdtek nótákat, meg népdalokat énekelni - jó hangosan - játék közben. Korábban ezért léptem ki, mert az volt a program, hogy huszon-egynéhány ember kedvenc magyar nótáját végigénekelték. Érted? Ezt kellett hallgatnom, amikor Abbán, Queenen, LGT-n és a többieken nőttem fel. Nem szeretem a magyar nótát, most mit tegyek...? Régebben sem szerettem és ez azóta sem változott. Nos. sztem többet nem megyek társasjáték klubba.

Hazafelé jövet még a Pennybe is bementem, sűrű nap volt.

Szerdán jöttek a gyerekek ebédelni. Kétféle kaja volt, Emesének és nekem körömpörkölt, Gábornak rántott csirkemell.

Ezen a napon megbeszéltük Vivivel, hogy csütörtökön is jön hozzám és itt alszik. Sosem tett ilyet és gyanítom, hogy nem is fog.

Szóval jött Vivi, de most csak délután, estefelé. Felvette a gyerekeket, Kata későn jött, olyan 8 körül. Hozott fagyasztott pizzát, azt evett mindenki, én csak nagyon picit, nehogy beteg legyek a késő kajálástól. Lackó nem tudott jönni, abban az időben sokat járt próbálni Egerbe még az esti tanítás után. Éjfél körül ért haza.

Pénteken együtt reggeliztünk Vivivel, vettem neki, amiket kért, mert ő kicsit másképp étkezik, mint én, bár úgy látom, hogy szedett már vissza pár kilót a nemrég leadottból... :-( Még délelőtt dolgozott is innen tőlem, aztán átment az Otthonba, hozott ebédet, azt is én fizettem.

Miután Vivi elment visszapakoltam a dolgokat úgy, ahogy én szeretem, ahogy vannak akkor, amikor senki nem jön hozzám.

Másnap meghalt az exem...