Érdekesség, misztikum

Nem is tudom, hogy írjam. Az öcsémmel kapcsolatos dolgot úgy akarom leírni, hogy írjak is, meg ne is. Mint a mesében, amikor a szegény lány visz is ajándékot a királynak, meg nem is. Azt akarom, hogy megértsd, de konkrétumok nélkül.

Okt. 26., szombat. Az öcsémmel semmilyen kapcsolatom nincs. Semmilyen. Apu halála után szakadt meg a mi kapcsolatunk, csúnya ügy volt. Az örökséggel kapcsolatban valószínűleg ő átvert engem, mint szart a palánkon. Nekünk - az én családomnak - ez a véleményünk. Erre nem térek ki részletesebben egyrészt, mert magánügy, másrészt meg anyagiakról, komoly anyagiakról nem akarok itt kiteregetni dolgokat és, ha megtenném, kb. regényt lehetne róla írni. Azt szoktam mondani, hogy minket - az öcsémet és engem - már csak az köt össze, hogy a személyi igazolványunkban ugyanaz az anyánk neve. Most ennek ellentmond, ha azt mondom, hogy sokat gondolok rá és valamilyen szinten szeretem őt a mai napig, de 1 - netán - ölelgetős, mosolygós találkozás, ócska képmutatás lenne.

Hogy találtam meg őt, anélkül, hogy kerestem volna...? Három véletlen jött elém. Az első valamikor tavaly... év közben. Persze, akkor nem tudtam, hogy ez lesz az első véletlen. 

A második véletlen tavaly év vége előtt jött elém, erre már időpont szerint konkrétan emlékszem. De még ekkor sem tudtam, hogy ez lesz a 2. véletlen. 

A harmadik véletlen az idén tavasz vége felé jött elém és abban a pillanatban szó szerint leesett az állam, tán még a szám is nyitva maradt és összeállt a kép. A villamosból láttam egy házat és tudtam, hogy ott lakik az öcsém. Ettől érthetőbben nem fogom részletezni.

Kb. azóta - tavasz óta - készültem, hogy konkrétan megnézzem azt a házat, hogy a kaputelefonra ki van-e írva a neve. És ezt az okt. 26-i szombatot végül erre szántam. Elmentem és bizony ott állt a ház mellett a régi autója, akkor már tudtam, hogy jó helyen járok. És a kaputelefonnál ki van írva a neve, emelet, ajtó, minden. Készítettem róla fotókat.

És, hogy mi volt célom? Gonosz vagyok, igen, amit sajnálok, de annyi rosszat kapok én is az élettől. Jó, tudom, tudom, ez nem mentség és nem is indok. Nos, egyrészt most lesz 60 éves az öcsém, hiú ember, sosem tart sem születésnapot, sem névnapot. Szóval, vettem 1 borítékos lapot, abban felköszöntöttem közelgő 60. szülinapja alkalmából, ez az egyik, a másik meg maga a pontos címzés😄😄😄 A borítékot ma adtam fel, roppant kíváncsi leszek, hogy reagál-e bármit is.

Hát, röviden ennyi a történet.

Vasárnap itthon voltam, ekkor hajnalban állítottuk át a órát. Laza napom volt.

Hétfőn elmentem az Ady művházba, megnéztem 1 festmény kiállítást, amiről teszek ide pár képet. Voltam még pékségben, 100-as boltban és a virágosnál vettem 2 kis koszorút, mert másnap kedden ismét felutaztam Pestre a temetőbe.

A képeknél ott van az alkotók neve. Címük, sajnos, nem volt a festményeknek, nem írok hozzájuk semmit.

Másnap, kedden ismét felutaztam Pestre, kimentem nagyiékhoz a temetőbe, ahol majd én is leszek és a keresztanyám is ott van, akiről semmi emlékem nincs, de neki is viszek mindig 1 kis száraz virágot vagy kis koszorút. De mindig valódi, nem műanyag. És mécsest is gyújtok. Hazafelé sajnos a vonat rengeteget késett. Pályafelújítás miatt amúgy hosszú a menetidő és erre a hosszabb menetidőre még rátett 45 percet. 18:18 helyett 19 órakor szálltam le a vonatról.

Szerdán itthon voltam, nagyon sokat dolgoztam és nagyon elfáradtam.

Az utazást követő napokban nagyon sokáig nem mentem sehova. A "legnagyobb" elmenetelem az volt, hogy csütörtökön levittem a szemetet és a 4 tő növénykét, amelyeket nyár elején vettem, kiástam és felhoztam. Itthon beültettem cserépbe és majd idővel kiderül, hogy át tudom-e teleltetni őket. 2 cserép levendula és 2 cserép hamvaska.

Péntek, november 01. Itthon végeztem pár dolgot, mostam, sokat tornáztam, futópadoztam és elkezdtem pótolni a nagyon régen elmaradt, de nem fontos dolgaimat. Ez még most is tart.

Innen folytatom.