Ja, tudom, nagy közhely, de igaz. Vagy a másik variáció: az élet megy tovább. Igen, mi, akik itt maradtunk, folytatjuk a dolgunkat.
Okt. 21-én, hétfőn mozgalmas napom volt. Fodrászhoz mentem reggel 9-re. Sajnos, a fodrász eléggé rövidre vágta a hajam, ami nem jó, mert a póthajam, amit rácsatolok, így kissé furcsán áll. Nem tudok mit tenni, remélem megnő az a kis hajam, ami még van.
Elég korán itthon voltam, még 12 előtt. Takarítottam, Ágival telefonáltam és Vivivel is. Ő és Lackó nem tudtak semmit intézni temetés ügyben, mert rossz információt kaptak még szombaton, mikor az apjuk meghalt.
Kedden itthon voltam, folytattam a takarítást, hiszen előző héten nagy mozgás volt nálam, akkor nem tudtam haladni semmivel. Kedden, csütörtökön, pénteken Vivi, szerdán a gyerekek.
Ebédre a rég felbontott kukoricakonzervből készítettem salátát. Délután mostam.
Szerdán ünnepnap volt, így a gyerekek nem jöttek.
Egy adag lefagyasztott főtt rizsből készítettem tejberizst. Finom volt, jó édes, tele kalóriával...
Csak lassanként haladok a pótlással. És bocs, de nem részletezem, hogy melyik nap mit intéztek a gyerekek, mert már nem is emlékszem rá, de az biztos, hogy nem volt egyszerű.
Most ilyen rövidke lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése