Lackó szülinapja

Ma délelőtt 5 teli szatyorral mentem át, szerintem fel sem tűnt nekik, hogy mi a frászt cipelek. Gondoltam, legalább meglepődnek vagy rákérdeznek, de nem történt semmi.

Először felköszöntöttem Lackót, aztán a 2 unokámat és végül Katát, mert gyereknap van. Úgy gondolom, hogy tök jó dolgokat vettem, mindenki örült.

Emesének egyfolytában a kis egeres könyvet kellett olvasni, amit vittem.

Kata szólt az anyjának, ő is feljött, kibírható volt. Nem mondom, hogy nem okoskodott, de túléltem. Kaptunk édes és sós rágcsákat, valamint innikét. Mesi így hívja az innivalót, innike:-) Aztán ezzel mindent elintéztek.

Délután Vivike ment és az apjuk. Őket megkínálták 1 kis sült májjal és nekik is azok a rágcsák voltak, mint nekünk délelőtt.

Na, mindegy. Ez van. Kíváncsi lennék, hogy az exem mit vitt?

Vivike hozzám is átjött, elvitt 1 csomag fagyasztott galuskát, csinál belőle tojásos nokedlit. Megkínáltam 1 kis eperrel, hirtelen más nem volt, illetve nem kért. Süthettem volna neki rántott csirkecombot hasábburgonyával, de nem kért.

Más.

Lomtalanítás van a lakótelepünkön. Hihetetlen, amit a cigányok művelnek. Már tegnap felderítők jártak leginkább biciklivel. Aztán ma ellepték a telepet, mindenki ismer mindenkit és őrzik a "kincseiket", miközben nem boldogok, mert szinte senki nem rakott ki semmit. Ruha már nem is kell nekik.

Ja, és esik rájuk az eső.

Holnap megyek orvoshoz.

Bonikám

Bonikám, drága, tegnap volt 14 éves. Nagyon imádom őt, hiszen vele élek, róla kell gondoskodnom, kiszolgálnom őt teljes mértékben. Azt szoktam mondani, hogy olyan, mint 1 éves gyerek, mert sok mindent megért, sok mindent ki tud fejezni, de folyamatos ellátásra szorul.

Esténként összebújunk, szeret mellettem lenni, hozzám érni. És én is. Igazi, önzetlen szeretetet csak tőle kapok. Mert ő őszintén és feltétel nélkül szeret, nem tudja megjátszani azt.

Remélem, még nagyon sokáig velem lesz, mert már most sírva fakadok, ha arra gondolok, hogy egyszer talán elveszítem. Szoktam arra gondolni, hogy jó lenne minden szerettemnél - beleértve Bonikát is - előbb meghalnom. Hogy ne fájjon. Önző vagyok, ugye?

Ezeket a képeket tegnap készítettem a születésnaposról:

Kis délutáni szimatolás

A kapu előtt bebocsátásra várva

A kedvenc képem, Bonika és Bonika :-)

Lackónak ma van a születésnapja, 36 éves. Reggel küldtem neki sms-t, mert 2 napos tantestületi kiránduláson volt éppen.

Este felhívtam Vivit, hogy ő mikor megy Lackóékhoz, mondta, hogy megbeszélte velük, olyan délután 4 körül, de az apjuk is ott lesz, hívjam fel őket és beszéljem meg velük. Így is tettem. Nos, én délelőtt 10 óra utánra kaptam meghívást. Tudod mit? Roppant kíváncsi vagyok, hogy megkínálnak-e valamivel? Átmegyek 4 szatyor cuccal, ami konkrétan 13.000.- Ft értékű ajándékot jelent, mivel gyereknap is lesz holnap. A gyerekeknek játékok, Lackónak gluténmentes dolgok 7.000.- Ft értékben és Katának édesség.

Mert egyébként sosem hívnak meg. Ők nem hívnak meg engem még évente egyszer sem, akár 1 csöpp kis ebédre sem. Én havonta 1x meghívom őket ebédelni, de úgy érzem cserébe nem kapok szinte semmit. Egy kis figyelmet, egy kis megbecsülést. Jó lenne...

A hiba biztos bennem van.

Majd beszámolok a holnapi nap eseményeiről. Minden esetre nem érzem magam túl jól lelkileg.

Tegnap Árpi felhívott Kanadából. Olyan másfél órát beszéltünk, nagyon jó volt. Szegényke, rá zúdítottam (majdnem) az összes bajom. Kicsit röstellem is magam emiatt, hiszen van neki éppen elég baja.

Tavaly megszakadt a kapcsolatunk, illetve én megszakítottam, mert zavart, amilyen részletességgel leírta a kialakuló kapcsolatát. Mellesleg megmondtam neki még akkor, hogy ha gondja lesz, úgyis fog írni. Így is történt. Már nincs az a csaja, már másik sincs, most megint keresésben van, mert ő nem tud egyedül élni, pedig lassacskán 60 éves lesz. Mennyire mások vagyunk...

Ha nem lenne köztünk ez a több ezer kilométer távolság, valószínűleg az ő vállán sírnám ki magam.

De ő Kanadában él, én meg itt és ez már így is marad.

Erőss Zsolt a téma

A véleményemet csak, mint laikus, mint abszolút hozzá nem értő ember, a puszta érzéseimet írom.

Erőss Zsolt 1 idióta ember volt, nem tudom sajnálni. Sajnálni a családját kell, a gyerekét, aki itt maradt apa nélkül és lehet, hogy 1 kézzelfogható emléke sem lesz az apjáról. Ez az ember felelőtlen volt. Borzasztó, hogy minden mondatba a "volt" szót kell beapplikálni, de ez van. Erőss Zsolt a múlté. Erőss Zsolt múlt lett. A családja viszont jelen.

Ez az ember már akkor sem volt komplett, mikor levágatta a lábát azért!!!, hogy újra hegyet mászhasson. Bevallom, volt idő, amikor tisztelettel és nagy érdeklődéssel tekintettem felé, a róla készített riportokra, de ez most elszállt.

Ahogy hallom, már a mostani csúcs meghódítása is felelőtlenül kezdődött, hiszen 24 órát másztak minden pihenés nélkül azzal a takony kölyökkel. Hangsúlyozom, én nem értek hozzá, de nem fér a fejembe, hogy lehet egymástól különválni? Ez bevett szokás? Nem az van, hogy segítsük egymást? Nem értem. Ja, és mondják, hogy az erőnléte is hagyott kívánni valót, hogy ne alázzam csúnya szóval.

Mi volt ez? Szimpla hősködés, amiért az életét adta. Ő és 1 fiatal gyerek, aki legalább 3x annyit élhetett volna még, mint amennyit valójában leélt.

És azt sem értem, hogy ilyen helyzetben miért nem lődöznek jelzőrakétákat, hogy hé skacok, itt vagyok, még van bennem némi élet, segítsetek, mert már egyedül nem megy.

Nem értek én semmit. Csak düh van bennem. Tegnap az utcán, ahogy beszéltünk erről az esetről, majdnem elbőgtem magam, de nem sajnálatból, hanem dühből. Jöttek belőlem az indulatok.

Azt is olvastam, hogy nem volt kellőképpen intelligens, ami életet vagy halált - jelen esetben halált - jelenthet.

Megvetem Erőss Zsoltot, amiért a hegyeket jobban szerette, mint a családját. Ő tudja, miért...

Egy biztos, ott nyugszik, ahol a helye van.

Nyugodj békében, ha tudsz, Zsolt.

Ps.: ez a link fontos a teljesség kedvéért, később teszem ide, mint ahogy a bejegyzést megírtam, de ebebn van az igazság:
Aki nem fizet a serpáknak, ne várjon tőlük segítséget 

Bonika, a killer

Ma, a délutáni sétánál Boniak, sajnos, elkapott 1 kicsi rigót. Még nagyon pici volt, csak a bokor tövében gubbasztott, de Boni vette észre hamarabb, nem én. Pedig nagyon vigyáztam, sokszor pórázon volt éppen a kismadarak miatt. Ő már öreg kutya, de terrier. A vérében van a vadászat. Tavaly nem kapott el 1 madárkát sem és fogok vigyázni, hogy ez ne történjen meg az idén többször, ami ma megtörtént. Boninak mér nem tökéletes sem a látása, sem a hallása, de ez a kismadár rosszkor volt rossz helyen. Boni szerintem olyan erősen kapja el ilyenkor az áldozatát, hogy annak szegénykének a bele kijön. Rossz ezt leírni, de így van. Pár másodpercig még élt szegényke, megfogtam, de tehetetlen voltam ebben a helyzetben, miközben a szülője kétségbeesve csipogott fölöttem. Nagyon rossz volt hallani.

Teljesen elszomorodtam az eset után, hogy ez pont velünk történik meg, velem, aki a madarak nagy barátja vagyok. Etetem, itatom őket itthon is, melóban is.

A kis balkáni gerle párral nem tudom mi van, mert mostanában csak az egyiket látom. Bízom benne, hogy esetleg költenek.

Itthon voltam 2 nap szabin pünkösd után és még mindig és újra csak azt mondhatom, imádok itthon lenni, vágyom minden porcikámmal hogy nyugdíjas lehessek, de azt meg is kell érni. Ki tudjam mikor mehetek nyugdíjba és ki tudja, hogy megengedhetem-e majd magamnak, hogy nyugdíjas legyek vagy lapítok az asztal mögött, hogy el ne küldjenek, mert különben nem tudok megélni, pláne, hogy a "kedves" tetves kollégáim elb...ták a végtörlesztésem.

Az "átkosban" (vajon mitől átkos, hiszen akkor sokkal jobban éltünk, mint most) már nyugdíjas lennék. 55 évesen, csinosan, fiatalosan még élhetnék 1 kicsit, de mire a valós nyögdíjamhoz érek korban, már vén szatyor leszek.

Voltam ma vásárolni Lackónak gluténmentes dolgokat, ott hagytam 7.000.- Ft-ot, amiért túl sok mindent nem kaptam, hiszen 5 szelet kenyér - kapaszkodj meg - 1.240.- Ft. Nos, csak azt akartam mondani, hogy máskor adott a csaj 5 % kedvezményt, most nem, pedig ilyen sok pénzt még nem hagytam ott.

Más.

Örülök, mert újra indult az élő szafari Dél-Afrikából. Most is megy, épp elefántokat láttunk, vele búcsúzom mára, nézd:

Apával

Itt volt apa, én hívtam, hogy jöjjön, illetve maradjon, mert nyugdíjas találkozóra jött. Nyavalygott előtte, hogy jön, nem jön, benéz, de mégsem, nem akar cipelni ruhát, nem akar bőrönddel menni az ebédre. Erre kitaláltam, hogy jöjjön el csütörtökön, pénteken elmegy a találkozóra, szombaton én Szikszón voltam a gyerekekkel Hell egészségnapon - mellesleg qrva jó volt -, vasárnap megebédeltetjük a családot és hazamegy, amikor akar, mert utána úgyis pünkösd jön, meg én még itthon leszek 2 nap szabin. Rám fér.

Nos, a közösen eltöltött idő alatt 1x megkaptam, hogy "te (mármint én) tiszta hülye vagy", aztán még 1x, hogy "már megint hülye vagy".

Egyszer kiálltam a szőnyeg szélére és szalutáltam neki (mivel katonatiszt volt), mert úgy beszélt velem. Nem tetszett neki, de tehetetlenségemben nem tudtam már mit tenni. Nagyon-nagyon igyekeztem nem visszapofázni, amit azt hiszem sikerült is teljesítenem.

Az előszobában a függönyt kihúzta, mondván, hogy azt nem kell behúzni, holott én behúzva tartom. Mindegy. Mikor elment és becsuktam mögötte az ajtót, rögtön behúztam a függönyt is.

Kijött a konyhába, mikor főztem és anélkül, hogy bármit kérdezett volna, ő átkapcsolt 1 másik tv csatornára, nevezetesen a Rigócsőr királyfit kellett néznem, pedig én Harry Pottert szerettem volna. De nem szóltam, ráhagytam. Vele már nem lehet másként.

Annyi jó volt az ittlétében, hogy a bevásárlás költségét ő fizette, ami nekem sokat jelent, bevallom őszintén.

Lackónak a szülinapjára hozott 1 külső-belső hőmérőt, aminek a madzagját ki kell dugni az ablakon és igazából semmi szüksége rá - szerintem. És nekem is hozott. Mikor Vivike megtudta, akkor mondta, hogy már megint csak ő nem kapott semmit.

Vasárnap akart hazamenni, aminek különösen örültem, mert így van még néhány kellemes napom itthon --- egyedül.

Nem marasztaltam.

Jó reggelt búbánat

Kicsit nagyon magam alatt vagyok. Ez még a "bérfejlesztés" folytatása. Reggel hallottam, ahogy beszélgettek a fiúk a konyhában. Nem hallgatóztam, csak hallottam. Nos, Pisti is megkapta az 5 %-ot. Pisti, aki úgy áll a munkához, hogy lehetőleg más is hozzáférjen és az idejébe bőven belefér az is, hogy a maszek dolgaival foglalkozzon. Ő megérdemli az 5 %-ot, én nem. Ezen megint csak nagyon kiakadtam.

Laci hívott reggel, hogy kicsit később jön. Pont akkor hívott, mikor már sírdogáltam itt magamban. Alig bírtam beszélni, de mondtam, hogy nem kell ezt nekem bejelenteni. Nem is értem miért szólt? Miért nem Zolit hívta? Mikor beért, bejött hozzám és mondta, hogy igen bánatos volt a hangom, mi baj van. Mondtam, hogy nem akarok beszélni róla, de rá sem bírtam nézni. Ő meg csak kérdezett, mire mondtam, hogy hagyjuk. Erre még tovább próbálkozott, amikor már mondtam neki, hogy folyik a könnyem, kérem, hogy hagyjon békén, nem akarok mondani semmit. De mit is mondtam volna? Hogy mindenki 1 gennyláda? Csak azt szeretném tudni, hogy ki a fő gennyláda, de változatlanul Péterre gyanakszom és csak bízni merek abban, hogy nem Zoli ilyen szemét velem, mert Zoli szemtől szembe rendes(nek tűnik).

Hogy folytassam, Laci kiment az irodámból és szinte éreztem, hogy pár perc múlva Zoli is megjelenik, mert Laci elmondja neki, hogy valami gond van velem. Be is nyitott Zoli és azt kérdezte, hogy miért vagyok ilyen mérges. Így: miért vagyok mérges? Annyit feleltem, hogy magánügy, erre be is csukta az ajtót --- kívülről.
Nem akarok már és nem is szabad nekem itt senkivel semmit megosztanom.

"Bérfejlesztés"

Tavaly is írtam a "bérfejlesztésről" és most is írnom kell. Valakinél nagyon nem vagyok jó. Péterre gyanakszom. Remélem, hogy nem Zoli b@szik ki velem. Tavaly sem kaptam meg azt a bérfejlesztést, amit a többiek és az idén sem. 5 % helyett csak 4-et kaptam. A munkámat rendesen elvégzem, úgy gondolom, hogy sokkal jobb  a raktár ellátása, mint régebben volt. A dolgozóknak épp csak a seggét nem nyalom ki, de nyilván felfelé kéne nyalnom, nem lefelé. Mint Laci. Ő jól csinálja. Felfelé mélyen benyal és pont ott - azoknál -, akiknél szükséges. Lefelé pedig tapos. Legalábbis engem. Ő 1 nagyon képmutató ember. Gonosz és rossz indulatú. Velem az. Nálunk az emberek csak önmagukkal foglalkoznak és nekem ez furcsa. Az előző munkahelyemen nem ilyen volt. Vannak, akik szinte itt mennek el kocsival a ház előtt, ahol lakom, de meg nem kérdezné senki, hogy hazamegyek-e velük.. Aztán, mikor folyékonyan hazudnak és úgy kell csinálni, mintha el is hinném, vagyis hülyének kell tettetni magam. Áh, mikor hangsúlyozza a kolléganő, hogy neki milyen kevés a fizetése, pedig van róla fogalmam, hogy mennyi lehet. Állandóan olvas jó vastag könyveket és netezik. Mindenféle cuccot rendel a netről. Képmutató én is tudok lenni, de rossz indulatú nem. Én így gondolom.

Nagyon utálok mindenkit és mindent. Nagyon utálok bejárni dolgozni, de muszáj. Eldöntöttem, hogy bezárkózom, vagyis nem nyitom ki az ajtómat a folyosó felé és nem beszélek senkivel semmi magánjellegű dolgot, csak olyat, amit a munkával kapcsolatban muszáj. Tüskéket kell növesztenem és behúzódni a csigaházamba. Remélem, képes leszek rá, mert csak így tudom megvédeni önmagam. Engem nem véd meg senki.

Jó pár ember sokat ártott nekem ezen a munkahelyen, de innen kell nyugdíjba mennem, mese nincs. Tudod, Andersen meghalt, Hókefélke qrva lett.

Tegnap nagyon elkeseredett voltam, ma már kicsit jobban vagyok. Feltettem 1 "idézetet" a fészbukra, így hangzik:

"A világ tele van körülöttünk gonosz, rossz indulatú, hazug, képmutató és talpnyaló emberekkel, miközben mi - ártatlanok - oly kevesen vagyunk.
(Eric del Solo)"

És még hozzátenném, hogy sok a sunyi és önző ember, de azt kifelejtettem, mert ez az én fejemből pattant ki tegnap. Ezek voltak az érzéseim. Eric del Solo nem létezik :-)))

Miért buták az emberek?

Ehhez a cikkhez nem kell semmi kommentárt fűzni.

Megölték az utolsó mozambiki orrszarvút

A fészbukon találtam a cikket. A magyarhoz azt írtam, hogy a világ szégyene, az angolhoz azt, hogy nincsenek szavak.

Miért, miért kell nap, mint nap ilyen elképesztő hírekkel találkozni? Olyannal, ami már helyrehozhatatlan...

Végtelenül szomorú vagyok.

Május 1.

Ma Magyarországon 160.000-rel több ember dolgozik, mint 2010-ben --- mondotta Selmeczi Gabriella.

Statisztika, egyszerű statisztika, de jól "megcsinált" statisztika.

És vajon miért talpig feketébe öltözve mondta mindezt?